Néhány nap és itt a szeptember. A nyár vége egyben a vadászati szezon kezdetét is jelenti. Az erdők csendjét puskadörgés veri fel, és a riadt állatok az óvatosságról megfeledkezve menekülnek árkon bokron át a hajtóik elől. Érthető, hogy ebben az időszakban megnövekedik a vadveszély az utakon.
Bár konkrét adat nincs, becslések szerint évente milliónyi állat pusztul el az utakon. A leggyakrabban kistestű ragadozók – róka, nyest, menyét –, illetve rágcsálók kerülnek az autók kerekei alá, de sok a madár, az őz és a vaddisznó is az ártatlan áldozatok között. Amíg a kisebb állatok csak riadalmat okoznak a vezetőnek, a nagyobbakkal történő találkozás komoly sérülést okozhat autónak és autósnak egyaránt. Éppen ezért nem árt az óvatosság az őszi utazások során.
A legkevésbé veszélyesek az autópályák. Ezeket kerítés védi az állatoktól. Ennek ellenére tévedés lenne azt gondolni, hogy nem fordulhatnak elő a sztrádán akár nagyobb testű vadak is. A le- és felhajtóknál betévedhetnek a kerítésen belülre az állatok, s ott megriadva a forgalomtól a száguldó autók elé ugorhatnak. Autópálya tempónál egy 100–200 kilogrammos szarvas, vagy vaddisznó halálos csapást mérhet az autóban ülőkre, de szerencsésebb esetben sem úszható meg az ütközés tetemes anyagi kár nélkül.
Ráadásul az oldalról, és váratlanul előbukkanó vadat szinte lehetetlen kivédeni. A kormány félrerántásával sem biztos, hogy sikerül kikerülni az állatot – gyakran nem is egy, hanem több jószágról van szó –, viszont az autó a rossz mozdulat miatt megpördülhet, irányíthatatlanná válhat. A legjobb beáldozni az állatot – javasolják a szakemberek. Gyakran csak így kerülhetők el az emberi sérülések. Szerencsére az autópályákon inkább kisebb rágcsálók, hüllők és madarak megjelenésére kell számítani.
A kerítéssel nem védett országutakon más a helyzet. A vadveszélyt jelző táblával megjelölt szakaszokon a nagyvadak – szarvas, őz, vaddisznó – felbukkanására kell számítani. Az őzek és a szarvasok – a rájuk jellemző üzekedési illetve bőgési időszak miatt – augusztus közepétől szeptember végéig tévedhetnek gyakrabban az országutakra. A vonulási útvonalaik állandóak, így ahol már találkozott velük, máskor is számíthat a megjelenésükre. Rendszerint alkonyatkor, illetve éjszaka ugrálnak keresztül az úton, 3–5 fős csapatokban. Ahol tehát egy felbukkan, érdemes lassítani, mert társai vakon követik bátor vezérüket.
A fácánok, a nyulak és a rókák bármikor és bárhol előbukkanhatnak. Utóbbi éjszaka vadászik, már messziről elárulják a reflektorfényben megcsillanó szemei. A vörös bundás ragadozó gyakran lakmározik elgázolt állatok teteméből, de az esetek többségében eliszkol a járművek láttán. Nem így a nyúl, vagy a fácán. Az út mentén gubbasztó tapsifüles a legváratlanabb pillanatban képes kiugrani az útra, csakúgy mint a fácán, mely merészen keresztülrepül az autó előtt.
A találkozásnak jó esetben csak alapos mosás a vége, de a hűtőmaszk, sőt a szélvédő is megsérülhet a 2–5 kilós testektől. A bajt lassítással, és dudálással lehet elkerülni, mivel az állatokat a fény inkább megbabonázza, semmint elriasztja. A dudaszó azonban megugrasztja a legmerészebb dúvadakat is.
