Népünk akaratából törvényerőre emelkedett immár az új, módosított Ötéves Terv, amely – Pártunk kezdeményezésére – 35 %-kal növeli az öt év alatt eredetileg előirányzott beruházások összegét. Hamarabb valósul meg tehát boldogabb, jobb életünk, mert ezek a beruházások teszik lehetővé, hogy 1954. év végére hazánkban lényegileg megszűnjék elmernek ember általi kizsákmányolása. Amerre nézünk az országban, építkezések folynak: 341 új ipari üzemet létesítünk. Minden 5 napban  új gyár indítja majd meg gépeit!

S mindezt azért tudjuk vállalni, mert dolgozó népünk eddigi munkájával bebizonyította, hogy a szocialista társadalom építésében jóval többre vagyunk képesek, mint amit az Ötéves Terv 1949-es törvénye előírt. Vas Zoltán miniszter, a Tervhivatal elnöke országgyűlési beszédében külön kiemelte az autószakma eredményeit: „A tömegesen előállított új gyártmányok között meg kell említeni a tavaly üzembe helyezett Csepel Autógyár kiválóan bevált tehergépkocsijait, amelyek nemcsak teljesen biztosítják hazai szükségleteinket, hanem exportra is jut belőlük”.

Az új Terv azonban az eddiginél nagyobb eredményeket követel meg az autógyártás dolgozóitól is. Hiszen „… a tehergépkocsi közlekedésnek az eredetileg előirányzott 170 millió árutonna/km helyett – 215 millió árutonna/km-t kell teljesítenie”. És most már a Csepel Autógyárnak kell majd ellátnia 6 hengeres Diesel motorokkal az új, nagy teljesítményű hazai autóbuszokat is, amelyeket éppen a mai számunkban ismertetünk. Ilyen hatalmas követelményeknek az autóipar is csak akkor tehet eleget, ha magáévá teszi az új tervtörvény minden előírását. A 4. § pl. kimondja, hogy: „A munka termelékenységét a gyáriparban az 1949. évi szintről … az előirányzott 50 % helyett 92 %-kal kell emelni”. S ennek a végrehajtását „a termelési folyamatok jelentős gépesítésével, a korszerű gyártási módszerek alkalmazásával és a munkaszervezés megjavításával kell biztosítani.”

A tervtörvény végrehajtásában nagy szerepe lesz tehát annak, hogy a Csepel Autógyár két fontos üzemében: a Motorgyár és a Járműgyár szereldéjében az elmult napokban működésbe lépett a modern autógyártás „korszerű módszere”: a futószalag. Eddig is beszéltünk már az autószakmában „szalaggyártásról”, azonban az csak szalagrendszerű, sorozatos előállítási módszert jelentett. De most már itt kúszik lábunk előtt a láncautomata, amely állandó mozgással, minden emberi energia kikapcsolásával továbbítja a nehéz munkadarabokat a gyártás következő szakaszához.
– Ezt „folyamatos szalag”-nak nevezzük – magyarázza Kólya Tibor mérnök a motorszerelde műszaki vezetője. – Mert a „szakaszos szalag”-gal szemben – ahol az egyes fázisoknál a szalag a szerelés idejére megáll, – itt a lánc szerelés közben is mozog. Ez a mozgás természetesen olyan lassú ütemű, hogy a dolgozó munkáját nem zavarja. Az egész szerelde a szovjet autógyárak tapasztalatai alapján épült. A dolgozók egészségének megvédésére pl. szalag körül a padló nem cementből, hanem parkettából készült, amely nem hideg és olyan tisztaságot tesz lehetővé, hogy a legrövidebb időn belül már itt is – akárcsak a nagy szovjet gyárakban – fehér köpenyben lehet majd dolgozni.

Nők a futószalag mellett

A szalag, azzal, hogy mentesíti a dolgozót a sok szaladgálástól, megszilárdítja a munkafegyelmet. Mindenki pontosan be tudja osztani mozdulatainak idejét. Minden ütem mellé asztalkát állítanak, hogy az anyag és a szerszámok kezelését kényelmesebbé tegyék. Kifejleszti a szalag a dolgozó speciális tudását, amelynek hasznosításával elősegíti a gyártás ütemében az általános emelkedést. Az egész munkafolyamat az eddiginél kevesebb munkáskezet igényel s így a szerelde ezentúl több műszakban dolgozhatik. És végül, de nem utolsósorban: lehetővé válik, hogy új és új munkahelyekre állítsanak be nőket, miután a szalag mentén betanított munkások is elvégezhetik a legtöbb, eddig szakmunkást igénylő műveletet. A dugattyú behelyezését és az olajpumpa felrakását például máris két nő végzi: Raposa Malvin átképzős és tanítványa, Metzger Józsefné.
– Néhány hónappal ezelőtt még földmunkás voltam Tolna megyében – meséli Metzgerné. – Két hete kerültem be a gyárba és örömmel tapasztalatom, hogy a Minisztertanács legújabb határozatának szellemében – külön gonddal támogatják itt az új munkakörbe került nőket.
– Mennyivel könnyebb a mi harcunk, mint a koreai asszonyoké! – szólt közbe Raposa Malvin, aki a napokban jött vissza két hónapos pártiskoláról. – Mint népnevelő, igyekszem tudatosítani ezt asszonytársaimban, akik egész szép összeget gyüjtöttek össze a koreai gyermekek megsegítésére.

A következő munkaszakasznál Horváth Lajossal beszélgetünk. A szelepállítás és a szívócső felszerelésénél azelőtt csak 105-110%-ot tudott elérni; mióta azonban a szalag mellett dolgozik, 300-330% a teljesítménye. Lelkesen magyarázza:
– Eddig ide-oda kellett szaladgálnom a munka után; most mindent kézhez készíthetek magamnak és a „holt időt” majdnem teljesen kiküszöbölhettem. Eddig a motort is magunk mozgattuk, ez fizikai erőkifejtést is igényelt és naponként kiszámítható időt rabolt el; most kezem alá gurul a motor s csak a munkámmal kell törődnöm.
A főszerelő-csoport vezetője, Kiss Frigyes, ehhez csak annyit tesz hozzá: „Tulajdonképpen mindössze néhány napja működik a szalag, de az egész csoport 108%-os átlaga máris kb. 145%-ra emelkedett…”

A járműgyár szalagjánál
Fodor Antal fődiszpécser (munkairányító) kalauzol bennünket. Ez „vontatószalag” – halljuk – és valóban: az alváz és a futómű már kerekeken kerül a láncra. Az első ütemben szerelik fel a motort s a kardántengelyt – és 12 ütem mulva teljesen készen gurul le a kocsi a szalagról.
– A gyártásnak ezt a végső szakaszát eddig is 12 ütemre osztottuk – tájékoztat a fődiszpécser; – de ha egyik alkatrész nem került hozzánk idejében, a dolgozók megváltoztatták a műveleti sorrendet, ami feltétlenül a munkafegyelem rovására történt. A szalag tervszerűbbé teszi a kapcsolódó üzemek munkáját is, mert kényszeríti őket a szállítási ütem betartására. Kiküszöböli a torlódásokat, illetőleg lemaradásokat: biztosítja az egyenletes, folyamatos gyártást.
Radványi Imre szerelőlakatos, aki a láblemez beszerelését végzi, először nem a szalagról beszél. Sok egyéb mondanivalója is van:
– Ezekben a napokban csőstől zúdultak rám az örömteli események – meséli … és szavainál érezni, hogy erőlteti magára a nyugodtságot. – Május 1-jén kaptam meg a sztahanovista oklevelet és ugyanaznap osztották ki az első „Békeharcos gépkocsivédnök” jelvényeket, amelyet én azért érdemeltem ki, mert 4 hónappal előre dolgozom és újításaimmal jelentős megtakarítást érek el. Ezzel egyidejűleg áprilisi munkám alapján, nekem adták át a „Gyár legjobb lakatosa” vándorzászlót, amellyel még pénzjutalom is jár. És mindehhez hozzájött még az az öröm is, hogy – megindult végre a szalag. Mert ez az egyenletes munka olyan általános emelkedést tesz lehetővé, hogy egyénileg is többet fogunk keresni, és – ami mindennél fontosabb: az egész gyár termelékenysége emelkedni fog. Ez pedig azt jelenti: még több autót adhatunk a béke védelmére, boldogabb jövőnk biztosítására.

A gyár kollektívájának egésze mindent el is követ e cél érdekében: felemelt tervüket áprilisban is 99,6%-ra teljesítették. Még mindig akadnak azonban, akik nem gondolkoznak elég öntudatosan, nem látják be, hogy a munkafegyelem legcsekélyebb megbontása, a legkisebb arányú késés, vagy a munkaidő megrövidítése csökkenti a terv, a béke terve túlteljesítésének lehetőségeit s a fegyelem megsértője ezzel akaratlanul is az ellenség táborába kerül.

Mert meg kell érteni
Radinka Ferenc segédmunkás sem gondolt erre, amikor 25 perccel a műszak befejezése előtt igyekszik a Motorgyár öltözőjébe. Hangosan olvassuk az öltöző bejárata feletti tábla szövegét:
„Szaktárs! Te a béke ellensége vagy. Miért nem dolgozod ki a 480 percet?” – és a fiatal esztergályosjelölt szégyenkezve hallgatja. Igen, hát – úszóedzés lesz és szerette volna elérni a korábbi vonatot… Pedig – így vallja – mást is szeretne elérni Radinka Feri. DISz-tag, aki példaképének tekinti a Komszomol hős fiataljait, és szeretne sztahanovista lenni és azután – egyszer – párttag. És itt, az öltöző bejáratánál, együtt kiszámítottuk, hogy mai elfecsérelt munkaidejében majdnem teljesen megmunkálhatott volna egy főtengelyt…
Lukács Teréz későnjövésével veszített ugyanennyi időt. Ma reggel összesen heten kezdtek később a munkához a Motorgyárban 20-40 perces késésekkel: ez ezúttal 3½ óra kiesést jelent a magyar autógyártás termelési idejéből. És folytathatnók tovább a számítást…

„A szakszervezetek nem tettek meg mindent, hogy érvényt szerezzenek a kormány határozatainak a munkafegyelem szigorú betartása terén” – mondotta Apró Antal, a SzOT főtitkára, a terv parlamenti tárgyalásakor. Sütő Lajos, a Motorgyár műhelybizottsági titkára is belátja ezt és ma már igyekszik személy szerint felkeresni naponta mindenkit, akiről ilyenirányú panaszt hall, hogy nevelőmunkával meggyőzze őket eljárásuk helytelenségéről. De a vállalat vezetőségének, szükség esetén, élnie kell a fegyelmezés jogával is! Mert meg kell érteniök a kevésbbé öntudatosaknak is, hogy a módosított terv megvalósítása megköveteli, hogy: „… a dolgozók széles tömegei fokozott áldozatkészséggel, öntudatosan és f e g y e l m e z e t t e n dolgozzanak a terv felemelt célkitűzéseinek megvalósításán.” A terv pedig – törvény. Eddigi eredményeink biztosításának, szebb jövőnk elérésének, békénk megvédésének legfontosabb törvénye.

Reményi-Gyenes István
Fotó: Eperjesi Lajos

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!