A sebesség pszichózisa

2016. január 22. (péntek)
A veszélyes közlekedési jelenségről szóló írás először az Autó-Motor 1975/23-as számában jelent meg.
  • A+
  • A-
  • P
  • @>
  • |<

A gépkocsi megszületéséről napjainkig sokat változott ennek a közlekedési eszköznek a jellege. Műszaki szempontból ugye egyre tökéletesebbé vált, ugyanakkor azonban az autók számával egyenes arányban nőttek a közúti balesetek is. A balesetek nagy része a gépkocsivezetők hozzá nem értéséből vagy lelkiismeretlenségéből ered. Minden gépkocsivezető az autósztráda teljhatalmú urának képzeli magát, pedig az elsődleges követelmény a gyors és folyamatos haladás. Éppen az autósztrádán van a legnagyobb szükség a körültekintő előzésre, az előzés biztonságát pedig nemcsak az előző, hanem a megelőzött járműnek is garantálnia kell.


Szinte azt mondhatnánk, hogy napjainkban az „egymásba szaladás” korszakát éljük. A városokban és a városokon kívül mindennapos jelenség a karambol vagy a koccanás, különösen télen, amikor a csúszós úton vagy a sűrű ködben még könnyebben ütköznek egymásba a gépkocsik. Az effajta baleset már annyira megszokottá vált, hogy sokszor a károsultak már nem is mérgelődnek. Egy-egy összeütközésnél a gépkocsivezetők kiszállnak, mosolyogva névjegyet cserélnek és elindulnak a következő koccanás felé. Súlyosabb esetekben összeszedik a kocsi darabjait, elszállítják a szerelőhöz abban a biztos tudatban, hogy a biztosító úgyis fizet. Az olasz közlekedésügyi minisztérium felmérése szerint alig egy esztendő alatt összesen 1821 haláleset, illetve súlyos sérülést okozó koccanásos baleset történt. Az esetek 40 százalékában – amint ezt a Mondo Economico írja -, a balesetet okozó járművek között úgynevezett nehéz gépkocsi, autóbusz vagy kamion szerepelt. És a felmérésben csupán a súlyos kimenetelű egymásba rohanásokat tüntették fel, hiszen lehetetlenség összeszámolni, hány kocsi tér haza a mindennapos koccanás jeleivel. Mindenesetre nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a gépkocsik összeütközése nagyon sok esetben végződik halállal.

Az említett balesetek elkerülése végett a gépkocsivezetőknek mindig körültekintően kell vezetnie, figyelnie az előtte és mögötte haladó járművek jelzéseire, és számítania arra, hogy adott esetben hirtelen meg tudjon állni. Nem egy esetben csak a pontos reflex mentheti meg az autóst a tragédiától. Minél hosszabb az út, annál inkább lanyhul a gépkocsivezető figyelme és koncentrálóképessége. Az út hosszával arányosan növekszik a fáradtságérzete, nagymértékben hatnak rá a környezeti tényezők. Az utóbbi időben azonban a környezeti feltételek is gyökeresen megváltoztak. Néhány évvel ezelőtt a gépkocsi fák, bokrok vagy zöld rétek mellett suhant el. Manapság a fák helyét elfoglalták a reklámfeliratok, olyannyira, hogy még az útjelző táblákat sem vesszük észre miattuk. A reklámfeliratok színes kavalkádjában szemünk már az elakadást jelző tábla piros háromszögét sem látja meg. A vezetés okozta túlzott fáradtság többször megmagyarázhatatlan dührohammá fajul.

Tartsd be a követési távolságot Tartsd be a követési távolságot

Ma már nemcsak az autósztrádák környéke változott meg, hanem megváltoztak a gépkocsivezetők és más fogalmat alkotunk a távolságról is. Néhány évvel ezelőtt egy hosszabb úton több pihenőt iktattak be. Arról nem is álmodtak az emberek, hogy egyfolytában tegyék meg például a Budapest-München vagy Róma-Párizs útvonalat. De még talán az sem jutott eszükbe, hogy egy nap alatt jussanak el Rómából Milánóba. Manapság pedig gyakorta hangoztatják: „Négy óra alatt tettem meg a Róma-Milánó közti utat.” Azt azonban már gyakran elfelejtik hozzátenni, hogy „szerencsére épségben meg is érkeztem”. Le kell szögeznünk, hogy a mai autós mindig siet, időre kell érkeznie, rohannia, sürgősen elintézne valamit. A gyors közlekedésre pedig kizárólag a gépkocsi ad módot. Manapság alig van már gépkocsivezető, aki elmondhatja magáról: még egy koccanásom sem volt. Sőt addig fajult a dolog, hogy a balesetmentesen vezető gépkocsivezető nem is igen dicsekszik azzal, hogy „érintetlen” a kocsija. És ha így haladunk, hamarosan oda jutunk, hogy az óvatos gépkocsivezetőt valóságos lelkiismeret-furdalás gyötri, amiért még nem volt balesete.

-ai

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!

Tetszett a cikk? Ossza meg! Facebook Twitter

Ajánlott cikkek

A cikk küldése e-mailben

X
Cikk címe:
A sebesség pszichózisa

Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:

*-al jelzett mezők kitöltése kötelező!

Cikk megosztása a közösségi portálokon

X

Hozzászólások –

eddig 0 hozzászólás érkezett
HOZZÁSZÓLOK

Hozzászólok a cikkhez

A cikkhez csak bejelentkezett olvasóink szólhatnak hozzá.  Miért kell regisztrálnom? Bejelentkezek | Regisztrálok

Miért kell regisztrálnom?

X
Olvasóink fáradhatatlan aktivitásának köszönhetően az elmúlt évek során a megye meghatározó fórumává váltunk,
ahol cikkeink kapcsán értékes viták, párbeszédek alakultak ki. Ahogy e fórum résztvevőinek száma egyre növekedett,
sajnos a komoly hozzászólások közé egyre gyakrabban keveredtek céltalan, romboló beírások. Ezért éreztük úgy,
hogy eljött az ideje annak, hogy a kommentelés lehetőségét regisztrációhoz kössük, kiszűrve az értelmes fórumozást
zavaró tartalmakat. A regisztrációt ugyanakkor a korábbinál lényegesen egyszerűbbé tettük: elég csak nevet,
fehasználói nevet és emailt megadni. Reméljük olvasóink is úgy gondolják, hogy megéri megtenni ezt az egyszeri és
egyszerű lépést azért, hogy barátságosabb közegben, értelmesebb mederben folytatódhassék a párbeszéd.
(Ha problémája akad a regisztrációval vagy a hozzászólás új módjával, "hozzászólás" tárggyal írjon levelet a info@automotor.hu címre.)

Aktuális: 2016/16-os számunkból

Autó-Motor aktuális címlap
  • Extra: Bud Spencer filmjárművei
  • Vezettük: Audi Q2, Kia Niro, Alfa Romeo Giulia, Honda NSX, Yamaha XSR900
  • Teszt: Fiat Tipo 1.4, Ford Focus RS
  • Tanácsadó: Defektjavítás
  • Használt: Kozmetikai teendők eladás előtt
Autómotor Piactér