Amíg az autógyárak a maguk részéről mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bekövetkező ütközés során a lehető legjobb védelme nyújtsák a termékeik, a balesetek megelőzéséről leginkább a sofőrök gondoskodhatnak. Azonban nekik könnyebb dolguk van, ha tökélees mászaki állapotban lévő autóval közlekednek.
A Monroe lengéscsillapító-márka a WTCC hétvégi, Hungaroringen tartott versenyének keretén belül (az FIA is támogatja a Cselekvés Évtizede programot) megtapasztalhattuk, milyen különbség van egy tökéletes és a félig elhasznált lengéscsillapítók között.
Úthibán áthajtva akár egy autóhossznyi is lehet a különbség a fékútban – városi tempónál
Az első próba a fékezés volt, a tűző napon és sima aszfalton igazából csak annyi különbséget lehetett érezni a két autó között, hogy a rossz lengéscsillapítókkal szerelt autó a megállás után többet hintázott. A gyakorlatban azonban elég egy keresztirányú úthiba ahhoz, hogy a fékútban is jelentős különbség legyen. Ha ugyanis az autó kereke elpattan a talajról, nem tud lassítani. Már városi tempónál is akár egy autóhossznyi lehet az eltérés a jó lengéscsillapítók javára.
Erősebb az alulkormányzottság a félig elhasznált lengéscsillapítóval
A második próbánál már előjöttek a tényleges különbségek. Kikerülési manővert kellett végrehajtani 40 km/órás tempóval, meglehetősen szűk bójaközökkel. Már a tökéletes műszaki állapotban lévő autóval is odafigyelést kívánt a mutatvány – pedig a valós vészhelyzettel ellentétben itt előre láttam a bajt -, a félig elhasznált lengéscsillapítókkal ugyanakkora tempónál érezhetően jobban mozgott a karosszéria, nagyobb volt az alulkormányzottság. Épp csak sikerült elkerülnöm az akadályt.
Kisebb oldaldőléssel jobban kontrollálható a jó lengéscsillapítókkal rendelkező autó – már 40 km/órás sebességnél is
A lengéscsillapító elhasználódása természetes folyamat, nem lehet ellene tenni. Abban a tekintetben alattomos hiba, hogy az autóval töltött sok tízezer kilométer alatt folyamatosan, kis mértékben romlik a hatásossága, ezért a sofőr folyamatosan hozzászokik az egyre rosszabb állapotban lévő lengéscsillapítókhoz, nem veszi észre, hogy például jobban dől a karosszéria kanyarban, vagy hamarabb lesz alulkormányzott az autó. A Monroe épp ezért azt ajánlja, hogy rendszeresen, legkésőbb minden húszezer kilométer után ellenőriztessük gépi méréssel a lengéscsillapítók állapotát, az autó új korától kezdve. Elég ugyanis egy nagyobb kátyúba hajtani, ami már kikészítheti a lengéscsillapítót.
