Fotó: Lővei Gergely

A személyautó-piacon is jól áll a Ford szénája, de a haszonjárműveknél még jobb a helyzet. A könnyű haszonjárművek között minden negyedik eladott autó az övék, a pickupok kategóriájában pedig 43,6% részesedéssel vezetnek (I-X. hó), és ez csak tovább bővül – októberben minden második eladott pickup Ranger volt. Darabszámokat tekintve jelenleg nagyjából 6600 darabnál járnak, de Banyó Dávid, haszongépjárművekért felelős igazgató szerint az év végére meglesz a 8000-es értékesítés is.

Hazánkban egyébként nem munkagép a platós modell, az eladott járművek 85%-a a legmagasabb, Limited vagy Wildtrak felszereltséggel, a 3,2 literes turbódízellel és automatikus váltóval rendelkezik. Ez egyébként részben a vásárlók válasza arra, hogy a személyautókból a downsizing miatt eltűntek a nagy lökettérfogatú erőforrások; a haszonjárműveknél csak 2019 szeptemberében köszönt be a WLTP-korszak. A Ford egyébként megfelelő raktárkészletet tart, szerintük 2019 folyamán végig tud majd 3,2-es Rangert szállítani a vásárlóknak.

A sajtóesemény apropója az volt, hogy a típus sikereire emlékeztessenek minket, ebből az alkalomból összeszedték a kereskedések tesztautóit, szám szerint kilenc darabot. Meglehetősen vegyes volt a társaság, a fekete tető- és bőr üléskárpittal, szürke díszvarrással és Performance kék színű Blue Editiontól kezdve a Wildtrak és Limited modelleken át a „fapados” munkagépekig volt minden, még a Ford Solymár márkakereskedés által készített Predator is képviseltette magát. Utóbbinál pár centis hasmagasság-emelést, all-terrain abroncsokat és LED-es kiegészítő fényszórókat kap az ügyfél, de vad matrica-dekor és egyedi – púpos – motorháztető is választható.

Utóbbitól eltekintve teljesen utcai autókat próbálhattunk, ami leginkább az aszfaltra optimalizált abroncs miatt jelentett némi nehézséget. A rétsági laktanya közelében sikerült olyan dagonyázós helyet találni, ahol egy kivételtől eltekintve nem jutott át önerőből a Ranger – a felvezetőautó és a Predator átment – mert az agyagos sár eltömítette az abroncsokat, amelyek aztán már nem tudtak megkapaszkodni az esőtől áztatott falevelekkel gazdagon megszórt talajon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak három autóban volt gombnyomásra zárható hátsó differenciálmű (Off-Road csomag), szóval ez nem érte meglepetésként a felvezetőautó személyzetét, akik 40 méter kötéllel készültek minden eshetőségre.

Annyi elakadás, húzás és ráncigálás (az elakadt autót húzó pickup se tudott megkapaszkodni a talajon, rántani kellett a pácienst) volt a dagonyákban, hogy a tervezett két kör (egy a 3,2-es automatában, egy a 2,2-es kézi váltósban) helyett csak egyre maradt idő, de még a kétszer 45 percből is kicsúsztunk. Az egykori harckocsi gyakorló pályán meglepően könnyen végigment a meglehetősen nagy méretű Ranger, a sok mély árok és domb között csak egy-két helyen ért le a vonóhorgot tartó zártszelvény, az is csak akkor, ha a bakhát helyett a nyomvályúba csúszott felfelé kaptatás közben az autó. Sár nélkül is minimális az utcai abroncsok tapadása terepen, kormány helyett gyakran a terep irányított.

Szintén az abroncsoknak tudható be a kifejezetten terepjárók mászó- és lekúszó képességét demonstráló dombon való kudarc. Amíg a Predator felment, az utcai gumis Ranger kétszer is elakadt a cél előtt és visszacsúszott – hiába volt a kormány egyenesen, az autó kicsit keresztbe fordult. Harmadik próbálkozásra ott akadt el az autó, hogy a hasa fennakadt az emelkedő végén lévő törésen; hátrafelé kellett lehúzni a dombról az autót. A pár apró karctól, amely az ilyen erdőjárások után elkerülhetetlenek, sikerült maradandó károsodás nélkül megúszni a kalandot, és egyben szeretném kifejezni részvétemet a mosóban dolgozó kollégáknak, akiknek újból csillogóan tisztára kell varázsolniuk a kilenc pickupot mára – ma tartják a második kört…

A Volkswagennel való, alapvetően a haszonjárművekre koncentráló együttműködésről még nem sokat tudott mondani Bagyó Dávid, egyszerűen azért, mert nagyon korai stádiumban járnak még a tárgyalások. Alapvetően arról van szó, hogy a VW-nek a Transporter utódlása égető kérdés, amely céljára a Custom modellt nézték ki, egészen pontosan annak a karosszériáját, hiszen saját motorral tervezik a megvalósítást. Cserébe pedig pénz helyett legszívesebben az MEB építőkészletüket adnák, egészen pontosan egy általuk gyártott, de Ford márkanéven forgalmazott autót.

A Ford haszonjárműveinek jövőjével kapcsolatban azt sikerült megtudni, hogy a Ranger Raptor 2019 közepén, a típus modellfrissítésével egyszerre érkezik hazánkba. A megerősített alvázzal, kiszélesített és megemelt felfüggesztéssel, 210 LE/500 Nm-es biturbó dízellel és 10 fokozatú automatikus váltóval szerelt modellnél különösen erős haspáncélt vetnek be annak érdekében, hogy a típussal lehetséges nagy sebességű terepjárásnál se sérüljön a technika. Ennél sokkal szelídebb lesz a hatótávnövelős Custom, a villanymotor által hajtott, de szükség esetén belső égésű hatótáv-növelővel (1.0 EcoBoost) továbbhaladni képes haszonjármű sorozatgyártása 2019 negyedik negyedévének elején indul, az első példányok 2020 elején érkeznek Magyarországra.