A látványos C-oszlop mögött légcsatornát alakítottak ki, a burkolat színét 6 különböző kontrasztos árnyalatból lehet kiválasztani

A Niro minden tekintetben igazi hibridnek született. Elég csak a külsejére gondolni, hiszen az ötajtósok és az egyterűek keverékéből származó formaterv önmagában is különlegessé tette a piacon, a kétféle vegyesüzemű, illetve a tisztán elektromos technológia pedig egyengette a karrierjét az alternatív hajtásokat kedvelők körében. Sőt, az eltalált Nirónak szkeptikusokat is sikerült meggyőznie arról, hogy alkalmas lehet a hagyományos technológia kiváltására. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a Kia alapvetően nem változtatott a Niro karakterén, pedig mire a 2. generáció bemutatása időszerűvé vált, az elektrifizált hajtások a figyelem középpontjába kerültek. A formatervezési stílus változása sokkal inkább a dél-koreaiak fejlődését érzékelteti a piaci folyamatokkal szemben, egyre bátrabban húzzák a vonalakat, igyekeznek formálni az iparági trendeket.

A műszerfalra két 10,25 colos kijelző került, az érintőgombok többfunkciósak, az üléstámlán USB-C töltőt találunk. Az 1,6 literes szívó benzinmotorra épülő változatok közül az öntöltő hibridé a nagyobb, 451-1445 literes csomagtartó

Az új Niro a legkevésbé sem szokványos, legfeljebb az arányai ismerősek. Elöl a szívdobbanásra utaló nappali menetfénnyel feldobott, szögletes fényszórókra, hátul az optikai és aerodinamikai elemként használt, kontrasztos színű betéttel kiemelt C-oszlopra és a bumeráng alakú lámpákra fókuszál a szem, miközben a kidolgozott részletek támogatják a bátor megoldásokat. Megosztó karakterét határozottan praktikus felépítéssel ellensúlyozza, így ismét elmondható, hogy minden igényt megpróbál kielégíteni.

Takarékos technikát rejt a hibrid, a tisztán elektromos és a plug-in hibrid Niro motortere. A 64,8 kWh kapacitású akku 50 kW-os töltőoszlopról 65 perc alatt 80%-osra tölthető

Odabent szintén arról árulkodik az összkép, hogy igyekeztek szintet lépni. Egymást keresztező vonalakat, valamint az autó zöld jellegét demonstráló, környezetbarát anyagokat látunk letisztult összeállításban. Egyszerre meglepő és konvencionális, alternatív és ismerős a hangulat, a helykínálat elöl és hátul is nagyvonalú, a fejtér bőséges, ahogy a különböző tárolási lehetőségek is bőkezűek, a részben fizikai, részben érintős kezelőfelület jól jellemzi az autó kettősségét. A három kivitelt megkülönbözteti a csomagtartójuk mérete. A legtöbb holmit a tisztán elektromos (EV) modell nyeli el, hátul 475, elöl 20 liternyi helyet találunk, a kis rekesz ideális a töltőkábel számára. A plug-in hibrid (PHEV) 343, a hibrid (HEV) viszont 451 litert hagy szabadon a pakoláshoz. Ha már a különbségeknél tartunk, az EV-ben 64,8, a PHEV-ben 11,1, a HEV-ben 1,32 kWh-s az akkumulátor.

Bár a műszaki különbségek jelentősek, mind a három Niro hasonló benyomást tett ránk a frankfurti nemzetközi bemutatón. Bármelyikkel is tettük meg a városi, országúti és autópályás szakaszt is tartalmazó kört, mindegyik csendes, komfortos, jó minőségű, pontos, precíz és átgondolt autó benyomását keltette. Egyértelmű, hogy a Kia komolyan vette a napi használatra alkalmas villany-, vagy legalábbis elektrifizált autó tervezésének feladatát. Akit a HEV mozgat meg, értékelni fogja az új, gyorsabb és kifinomultabb duplakuplungos váltót. Ez a szerkezet nem kapott hátramenetet, tolatásnál a villanymotor dolgozik, az 1,6 literes szívó benzines és a 44 lóerős villanymotor 141 lóerős rendszerteljesítménye nem változott. A 120 kg-mal nehezebb PHEV villanymotorja erősebb, 84 lóerős lett, a hatótávja 65 km-re nőtt. Aki az EV-re szavaz, az erősebbik elődmodell 204 lóerejével gazdálkodhat, a nyomatéka 395-ről 255 Nm-re csökkent, de továbbra is kiválóan gyorsul, mert 55 kg-ot sikerült leadnia. Az akkukapacitás 64-ről 64,8 kWh-ra nőtt, a hatótáv 455-ről 460 km-re emelkedett.