A Mini ügyesen és büszkén viseli a tradíció olykor vaskosnak tűnő terhét. A tervezők és a stratégák jó irányba tolják a márka szekerét, bátran fejlesztenek, amire talán a tavaly novemberben debütált Countryman második nemzedéke a legjobb példa. A generációváltás majdhogynem kategóriaugrást is jelent, hiszen a 2010-ben piacra dobott első Countrymanhez képest nem kevesebb mint 20 centi a hossznövekedés! Ezzel máris rálicitál a prémiumszegmensben most szerepet vállaló Audi Q2-esre (4191 mm), ugyanakkor picivel rövidebb, mint az extravagáns vonalat képviselő Toyota C-HR (4360 mm).

A középkonzol immár a padlóig nyúlik, a váltó előtt két pohártartó van. A műszaki arzenálban táblafelismerés, kamera-alapú aktív tempomat, dinamikus lengéscsillapító szabályzás (DDC) és vetített kijelző is megtalálható

Érdekes, de az új Countryman mellett állva nem érezni drámainak az arasznyi növekedést, a nóvum igazi mondanivalója sokkal inkább a részletekben rejlik. Itt van rögtön a kerek formát sutba dobó első fényszórópár: a full LED-es technológiájú (opciós) lámpák már az elődnél is amolyan tojásdad alakot öltöttek, amit most a peremükön körbefutó fénykoszorú (á’ la BMW angyalszem) is hangsúlyoz. A frontrész mindemellett verziónként eltérő, a „sima” Cooper Countryman orra (hűtőmaszk+alsó rész) egyszerű, testvérei azonban markánsabb arc mögé bújnak, a csúcsot képviselő John Cooper Works pedig a fő lámpatestekben hordozza a többieknél alul elhelyezett ködfényszórókat. A lámpák hátul is újak, itt azonban már egységes a kép. Belül ismerős stílusvilág fogad, középen a nagy, kerek fejegységgel, ami a Mininél most először érintéssel is kezelhető. Az első ülések nagyok és kényelmesek, s ugyanez elmondható a hátsó sor két szélső férőhelyéről is (40:20:40-es osztás). Az evolúció mintegy 3 centi szélesség-, és 7,5 centi tengelytáv-növekedést hozott, ami a 13 centis sínen csúsztatható hátsó ülésekkel együtt meglepően nagyvonalú váll- és lábteret garantál. A nyúlánkabb testből a csomagtér is bőven profitált (450-1390 l), hiszen a felmenőhöz viszonyítva 220 literrel nőtt a térfogata.

Az új Countryman tele van gegekkel: ilyen a terepes aktivitást naplózó Mini Country Timer menü is. Jópofa!

A menetpróba ezúttal igazi ínyencséget tartogatott, mégpedig a jobbkormányos és számunkra fordított oldalirányú angliai közlekedés sajátosságát (fotóinkon természetesen a mifelénk honos változatok szerepelnek). Vezettem már a szigetországban és a világ néhány más „jobbos” országában, új típus kipróbálása okán azonban máshogy oszlik meg a figyelem. Egyrészt ugye koncentrálni kell az itthoni beidegződések mellőzésére, hogy egyáltalán minden flottul menjen, ugyanakkor fel is kell térképezni a friss típust, megismerni annak alapvető tulajdonságait. Hogy egyszerűbb legyen az átállás, a szervezők első lépésként egy dagonyás erdei szakaszra kalauzoltak, mégpedig balkormányos Countrymannel. Elöl az instruktor, mögötte jómagam, az autó csúszkál ide-oda, flippergolyóként csapkolódik a mély keréknyomokban, de magabiztosan halad előre. Az intelligens ALL4 összkerékhajtás tehát máris sikeresen vizsgázott – olyan terep volt ez, ahová aligha vinné be bárki is Countrymanjét, hiszen szemre sokkal nehezebb volt, mint amilyennek végül bizonyult.

A hátfalajtó elektromos mozgatására is van lehetőség, a peremre lehajtható Picnic Bench párnázott ülőke ugyancsak a gegek lajstromát gazdagítja

Az oxfordi régió különösen keskeny, esőtől és ködtől nyálkás útjain aztán már jött az autentikus szereposztás, mégpedig kizárólag a benzines Cooper S változattal. Finom kis motor ez, kiegészülve a nyolcfokozatú automatikus váltóval, 192 lóereje, 280 Nm-es nyomatéka és a fordulatszám emelkedésével párhuzamban egyre férfiasabbá váló hangja tempózásra csábít. Ha ezúttal nem is volt lehetőség atletikus kilométerekre, bizton állíthatom, hogy a sportosabb habitusú sofőrök sem csalódnak majd a Cooper S-ben. Alighanem a 2,0 literes dízelek (150 és 190 LE) is ügyes produkciót nyújtanak majd a Countrymanben, a hajtásláncok között pedig a plug-in hibrid és a vérmes JCW is masszív alternatívát képvisel. Vezetés közben talán az volt a leginkább feltűnő, hogy a sok-sok változás dacára észrevétlenül Mini maradt, irányítása hasonlóan közvetlen, mint márkatársaié. A hossznövekedéstől nem kanyarodik darabosabban, nincs olyan érzése az embernek, hogy egy dobozt terelget az úton. Így is van ez jól, amit a mérnökök is biztosan szem előtt tartottak, hiszen micsoda baklövés lett volna, ha a Mini éppen a slágerkategóriás újdonsággal esik ki a szerepéből! Szerencsére nem így történt…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!