A kényszer szülte modell a középkategóriás S60-as palettájáról választható, mégpedig a D5-ös, öthengeres turbódízel motor gyengített verziójával, amely kívülről csupán a 2.4 D felirattal tudatja, hogy a motorháztető alatt 33 paripával szegényebb a ménes.

Poén nélkül

Hogy rögtön az elején lelőjük a történet csattanóját, tudni kell, hogy a rendkívül szerény árkülönbség miatt hazánkban szinte teljességgel értelmetlen ez a konfiguráció. Bár a 2.4 D alapára félmillió forinttal kedvezőbb a D5-ösénél, a közel 9 milliós ársávban ez nem lehet vásárlást befolyásoló tényező, a 163 helyett kapott 130 lóerő, valamint a 340 helyett 280 newtonméteres legnagyobb nyomaték pedig ugyancsak erős kontraszt. Akkor mégis milyen autó az S60 2.4 D? A számszerű tényeket figyelmen kívül hagyva természetesen minden épeszű körülménynek megfelelő – tarsolyában a modell tetszetős megjelenésével, biztonságával, kényelmével, jó minőségével és csendes, komfortos futóművével. A kevesebb lóerő miatt kár lenne aggódni, hiszen a végsebessége mindössze10 km/órával, gyorsulása pedig csak 2 másodperccel múlja alul a nagytestvérét, átlagfogyasztása ugyanakkor automata sebességváltóval sem lépi át a 8 literes határt. A szerényebb nyomatékért az előzéseknél és a gyakoribb ritmusváltást igénylő szakaszokon, például a kanyargós, dimbes-dombos utakon fizetünk árat – nevezetesen gyakoribb sebességváltással és “nyomatékőrző” fordulatszámtartással.

Furcsa pár

Természetesen elkerülhetetlen a D5-ös és a 2.4 D összevetése, ugyanakkor legalább annyira helytelen is, mint lenne például a VW-konszern többféle teljesítményszinten létező 1.9 PD TDI motorjainak kivesézése. Az egyiket ezért szeretjük, a másikat azért, e téren nálunk a lóerő a főszereplő, tőlünk nyugatra az erő után fizetendő sarc. Egy szó, mint száz, a Volvo S60-as modellje ezzel a motorral is előkelő helyet kap az utakon, magyarországi létjogosultsága azonban mindaddig kérdőjeles lesz, amig nálunk a hengerűrtartalom szerint húzzák meg a kategóriák közti határvonalat.