„Nézd csak, pont egy olyan autóban ülünk” – mutatok egy óriásplakátra a barátnőmnek, amelyen orral előre rombol a Seat. „Nem azt mondtad, hogy ezt Leonnak hívják?” – replikázik erre. Visszakapom a tekintetemet, s homlokon vág a nagy Altea felirat, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Kicsit beégtem, most aztán magyarázhatom a bizonyítványt… Bárkivel előfordulhat ez, hiszen a spanyol márka legutóbbi modelljei (Altea, Toledo, Leon) elölnézetből úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Mindhárom a 2000-ben debütált Salsa tanulmányautó meghatározó stílusjegyeit viseli magán. A második generációs Leont méretein túlmenően a hátsó ajtókeretbe integrált kilincsek, valamint a hátsó lámpák rajzolata különbözteti meg leginkább rokonaitól. Ennek kapcsán többen is nagy adag alfás utánérzésről panaszkodtak, azonban úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy ezek Walter ’de Silva mester saját szellemi termékei, s annyiszor használja fel őket, ahányszor nem szégyelli. Összességében a Leon formája ragyogóan sikerült, a kompakt kategória egyik legsportosabb, legtüzesebb példánya a spanyol újdonság.

Ismerős környezet

A valamit valamiért „törvényszerűséget” persze a Seat sem tudta megkerülni, a hatásvadász designnak megvannak a hátulütői. Például a vaskos A- és C-oszlop, valamint a magas farrész miatt körülményes a körkörös kilátás. A csomagtartóba nem a legkényelmesebb pakolni: a nyílás lefelé beszűkül, a küszöb magasan húzódik, s belül is nagy lépcsőn kell átemelni a poggyászt. Alakja viszont előnyösebb a korábbinál, így jobban kihasználható, a 60/40 osztású üléstámlák ledöntésével pedig könnyedén bővíthető. Arányai miatt elődjénél zömökebbnek, kisebbnek látszik, pedig minden dimenzióban kiterebélyesedett a Leon. Hossza 131, szélessége 26, magassága 19 milliméterrel nőtt, míg a tengelyek közötti távolságon 67 millimétert nyújtottak a tervezők. Egyébként hirtelenjében összeszámolva ez a VW-konszern tizenkettedik modellje, ami a Golf V padlólemezre épül. A méretnövekedésből a csomagtér elhanyagolható mértékben profitált, befogadóképessége mindössze egy literrel nagyobb, mint korábban. Ellenben az utastér érezhetően szellősebb. Ha nem is a szegmens

legtágasabbja, azért nagyjából 180 centiméteres magasságig négy felnőtt kényelmesen elfér benne. Mivel a kormány és az ülés egyaránt tág határok között állítható, szinte mindenki gyorsan kialakíthatja az ideális vezetési pozíciót. A műszerfal az Alteából és a Toledóból már ismerős, ám itt a számlapok fehér megvilágítást kaptak, vörös mutatókkal, amolyan Audi módra. Egyebek mellett a középre helyezett fordulatszámmérő, az enyhén a vezető felé forduló középkonzol, s a nyugalmi állapotban hat óra irányába mutató mutatók próbálnak sportos hangulatot teremteni a belsőben. A középkonzol nekem kissé spártai, a nagy szabad felületre viszonylag kis méretű és – lelkesítő környezetükhöz képest – fantáziátlan kapcsolók kerültek. A praktikumot is szem előtt tartották a Seatnál, az ajtózsebek jól használhatók, a vezetőülés alól fiók húzható ki, a váltókar előtt pakolórekesz és mobil szemeteskuka (ennek a helyét esetünkben a kódos riasztóberendezés foglalta el) kapott helyet, a középalagútra pedig 12 voltos csatlakozóaljzat, két pohártartó és CD-tároló került.

A nyugalom szigete

Az alapmotor tisztét megfelelően tölti be az 1595 köbcentis egység, de természetesen ne ettől várjuk, hogy igazolja a forma által ígért dinamizmust. Alulról nyomatékszegény a nyolcszelepes, ajánlatos kicsit szorosabbra fogni a gyeplőt, amikor gyorsan fel akarjuk venni a forgalom ritmusát. Előzéskor pedig érdemes bőszen visszakapcsolgatni, mert az 1,6-os Leon nem éppen a rugalmasságáról híres. Ötödik fokozatban 14,3 másodperc alatt ugrik 80-ról 120 km/órás sebességre – ugyanezt a 105 lóerős 1.9 TDI közel két szekundummal gyorsabban viszi véghez. Hiába dolgoztatjuk azonban halálra a motort, 102 lóerős teljesítménye kevés a sportos autózáshoz. Pedig a közvetlen kormányzás, a pontosan kapcsolható sebességváltó, az érzéssel adagolható, harapós fékek és a bolondbiztos futómű mind partnerek lennének ebben. Az elöl MacPherson típusú, hátul négylengőkaros felfüggesztések feszes hangolása ugyan nem a legszerencsésebb a hazai viszonyokhoz, ám az

útfogás remek, sokáig semlegesen és enyhe karosszériadőléssel fordul az autó. Annak ellenére, hogy a gépháztető belső felére tenyérnyi zajszigetelő elem sem jutott, nagy sebességnél sem szükséges emelt hangon beszélgetni, vagy felhangosítani a zenét. Tehát autópályán még akkor is stresszmentesen tehetünk meg hosszabb távokat, ha 130-as tempónál már percenként 4000-et forog a motor. Amúgy az 1,6-os hangja hosszan kihúzatva is visszafogott marad, finom rezgések viszont átjutnak a „védelmi rendszeren”. Kicsit sokallottuk a 8,7 literes átlagfogyasztást, bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a kocsit 200 kilométerrel, bejáratósan vettük át.

Lehetne gazdagabb

A többek között blokkolás- és kipörgésgátlót, hat légzsákot, elektromos ablakemelőket (elöl) és tükröket, valamint távirányítós központi zárat tartalmazó Seat Leon 1.6 Reference Easy indulómodell árcédulájára 3 699 000 forintos összeget kanyarintottak. Versenyképes ár, bár a felszereltség lehetne valamivel gazdagabb. Az általunk tesztelt Stylance kivitel 471 ezer forinttal drágább, felszereltsége bőrkománnyal és váltógombbal, hátsó elektromos ablakemelőkkel és motorosan behajtható tükrökkel, klímaberendezéssel, 16 colos könnyűfém keréktárcsákkal, fedélzeti számítógéppel, sebességtartó automatikával, továbbá hathangszórós, CD-lejátszós rádióval kínál többet.