A termodinamika első főtétele kimondja, hogy semmiből nem lesz energia, örökmozgót tehát nem lehet alkotni. Kész, passz – habókos tévelygő, aki mégis megpróbálja. Nincs viszont ugyanilyen feketén-fehéren megfogalmazott tétel arra, hogy kompakt méretek között nem lehet egyterű személyautót építeni, ezért aztán újra meg újra megpróbálkoznak vele. Törekvésük persze eleve kudarcra van ítélve, mégsem értelmetlen, hiszen oly sokfélék az emberek igényei… Talán valaki nem is arra vágyik, hogy hét kosárlabdázó terpeszkedhessék el a kocsiban, csak párját és két kölyköcskéjét ültetné be, meg néha elvinnének két nagyszülőt is? Mert ha így áll a dolog, kár lenne 30 centivel hosszabb és kétszer ennyibe kerülő járgányt venni, pontosan nekik való a Mazda5-ös, amely jó helykihasználással és ügyes megoldásokkal hozza ki a lehető legtöbbet az adott alapterületből.
Remek a Karakuri üléskoncepció
Szóval, van egy 4,5 méteres autónk, három sorban elrendezett hét üléssel. Ha ezek csak úgy fixen lennének beépítve, semmit sem érne az egész. A szellemes Karakuri ülésrendszer viszont ha a férőhelyet nem is, a lehetőségeket megsokszorozza. Elöl teljesen normálisak, magas embernek is megfelelők a helyviszonyok. A második sor két kényelmes és középen egy kényelmetlen pozíciót kínál. Ám a középrészt el lehet tüntetni, s ilyenkor fejedelmien utazhat két felnőtt. Végül, alkalmi szükség esetére, ki lehet hajtogatni a csomagtartó padlójából a kétszemélyes kakasülőt, amely gyereknek mulatság, idősebbeknek pedig könnyebbség – ahhoz képest, hogy gyalogolhatnának is. Nagy előny, hogy a hét ülés mindig benn van az autóban, nem fordulhat elő, hogy kellene, de éppen otthon hagytunk néhányat. No meg a tolóajtó is pompás dolog, mindig teljesen kitárható, s megkönnyíti hátra a beszállást.
Precíziós megoldások kívül-belül
A Mazdától megszoktuk, hogy finom kis műszereket gyárt, s nem csalódunk az eredetileg 2005-ben bemutatott, azóta 275 ezres darabszámban elkelt, s immár második kiadásként rendelkezésre álló Mazda5-ösben sem. Kellemes látványt nyújt a küllem és az utastér, tetszetősek és jó tapintásúak a felületek, könnyű és pontos a kezelőszervek működtetése. Egy ilyen kocsinak eszünkbe sem jutna bevágni az ajtaját, vagy durván megmarkolni a középkonzol aljából kiálló rövid váltókarját: két ujjal működik minden. A tolóajtóhoz egy ujj is elegendő: villanymotorral jár, ami tűnhet talán felesleges luxusnak – amíg nem értünk egyszer oda a kocsihoz három bevásárlószatyorral, két rakoncátlan kölyökkel és egy pórázát ráncigáló ebbel. A csomagtartó ajtaját izomerővel kell nyitni, viszont kétféle magasságon állhat meg (1810 és 1905 mm), így nem ütközik a garázsfödémbe, illetve alája állhat a colos ember.
S hogy mily illuzórikus a „kis nagy autó” álma, azt a csomagtér méretei mutatják meg. Igen, lehet hétszemélyes a Mazda5-ös, de akkor csak 112 liternyi a poggyásztér – fejenként 16 liter jut, azaz egy kis táskát vihet mindenki. Vagy pedig felrakják a tetődobozt. Két üléssor mögött már 426 literes az űrméret, ez sem éppen nagy (számomra a valamikori 1200-as Lada az etalon: azé 400 literes volt), de már bele lehet ügyeskedni ezt-azt. Ha pedig csak a két első ülés van használatban, másfél köbméteres, 170 centi hosszú raktérrel gazdálkodhatunk. Ne maradjon említetlenül, hogy több mint negyven különböző tároló van az autóban, tehát mindennek meg lehet találni a maga helyét. Sok autó tervezői esnek abba a hibába, hogy járművük teherbírása nem igazán felel meg a szállítható személyek számának. A Mazda5-ös e tekintetben is mintaszerű, 715 kilót bír el.
A dízelmotor jó erőnek örvend
Mint ahogy jól bírja az autót a 2,0 literes dízelmotor is, amelynek az erősebb változata szolgált nálunk. Hatfokozatú váltóval együttműködve mindig erélyesen húz, s amikor beszállunk egy-egy jó kanyarkombinációba, élvezettel nyugtázhatjuk, hogy nem afféle családi batárral, hanem fürge „kompakt” járművel van dolgunk, amely mosolyt csal a pilóta arcára. Autópályán ugyan kissé zajosnak érződik a gép, de a legális 130-ig ez sem túlzottan zavaró. Amikor pedig meglátjuk a benzinkútnál a számlát, még ezt a kis morgolódást is szívesen megbocsátjuk neki.
Végső soron tehát az derül ki, hogy noha szinte lehetetlenre vállalkoztak a kompakt hétszemélyessel, Mazdáék nagyon jól oldották meg a feladatot. Csak persze nem szabad félreérteni, mit is jelent ez esetben a „kompakt hétszemélyes”.
