Ez a nyerges vontató – a szakma kedveskedő becézésével „traktor” – a Scania büszkesége. Mivel pedig a svéd márka az egyik legrangosabb a nagyteherautók mezőnyében, már sejthetjük, hogy jelen esetben valami abszolút különlegességgel van dolgunk. S csakugyan, minden tekintetben átlagon felülit nyújt, hibát nagyítóval kell keresni rajta, jó tulajdonságaival oldalakat lehet megtölteni. Ahhoz, hogy objektív benyomást keltsen egy teszt, kell benne kritikának is lenni, de most hadd bocsássam előre, hogy csalódás lesz a bírálatra várók osztályrésze. Önmagában szinte semmi rossz sincs benne, legfeljebb másokkal összehasonlítva marasztalhatjuk el azért, mert nem sík, jól járható a fülkepadló, hanem középen kissé magasabb, a motoróriás helyigénye miatt. Aki mindenképpen kötözködni akar, az felhozhatja, hogy nem éppen alacsony, sőt eléggé húzós az ára. Körülbelül ennyi, s akkor most jöhet a tárgyilagos dicshimnusz.

Nagymenő

A Scania idén fejezte be nagyteherkocsi-választékának teljes megújítását, modul rendszerbe rendezett három sorozattal, s azokon belül számtalan variációs lehetőséggel. A fülkék, hajtásláncok és alvázak-futóművek olyan kötetlenül kombinálhatók egymással, hogy minden feladatra akad alkalmas változat. A miénk most R-sorozatú, tehát az alvázon magasan álló, nagy belmagasságú fülkével ellátott gép, 580 lóerős motorral. A modellkód további megfejtése: L, mint távolsági, A, mint nyerges, négy kerék, abból kettő hajtott, M, mint jó útviszonyokra tervezett kivitel, N, mint normál alvázmagasság, A, mint hátsó légrugós. Fülkéje Topline, középen is 210 centi belmagassággal, bőr üléshuzattal és volánnal, minden lehetséges komfortfelszereléssel és impozáns megjelenéssel. Kiváló viselkedésében és a tekintetet magára vonó látványában szerepet játszott a sima felületű, mutatós félpótkocsi is, amit a fél Európát érintő bemutató út során rákapcsoltak.

Luxus munkahely

Ki mondhatja el magáról, hogy bőr karosszékben trónolva, automatikusan szabályozott klímában, számítógépes terminál mellett végzi napi munkáját? Talán valami igazgató? Ő is – meg a Scania pilótája! A berendezés mindenben megfelel egy felső-középkategóriás személyautóénak, s ezt nemcsak a gazdag felszereléslistára értem, hanem a minőségre és a kidolgozásra is. A laikus szemében felesleges rongyrázás mögött megfontolt filozófia rejlik: egy ilyen autókat üzemeltető

cég könnyen csábíthatja magához és tarthatja meg a legjobb gépkocsivezetőket, akik szeretni fogják és gondos gazdaként használják a gépet. Mivel pedig a legfőbb költségtétel, a fogyasztás nagymértékben múlik az emberi tényezőn, az amúgy is roppant jó hatásfokú Scania motorral már néhány úton behozható a presztízsfülke többletköltsége.

Csendes erő

Amit a Scaniákban nemigen szeretek, az a különös kapcsolási sémájú 12 fokozatú váltó. Járművünkben viszont nem ilyen volt, hanem ennek Opticruise nevű robotváltozata, amelyen csak az üres/előre/hátra helyzetet kell beállítani egy – amúgy a volán küllője által takart – bajuszkapcsolóval. A kuplungpedált viszont meghagyták, hogy síkos úton, vagy centizés közben érzéssel, teljes kontroll alatt lehessen mozgatni a kocsit. A pedálra csak elinduláskor és megálláskor van szükség, egyébként el lehet felejteni. Nagyon jó megoldás, egyből megszokható, s ahogy a nemrég tökéletesített szoftverrel ellátott Opticruise működik, az egyszerűen csodálatos. Bársonyosan kapcsolgat, mindig, ahogy kell, így nem érezzük a manuális üzemmód lehívásának szükségét. A robotváltó együttműködik a sebességváltóba integrált retarderrel, így lejtmenetben vissza is kapcsol, ha kell – a közönséges sebességrögzítő mellett van a volánon egy kapcsoló, amelynek megnyomására a szerelvény lefelé sem szalad meg. No és felfelé? Azt nem tudom, mert mint a bevezetőben említettem, ennek a járműnek mintha nem létezne emelkedő… A Budaörs és Tatabánya közötti szakasz számára lapos, mint a Nagyalföld. Na, persze, van ebben egy kis túlzás, mert néhol azért visszaesik a sebességmérő mutatója a megtűrt 89-ről a törvényes maximumként kijelölt 80-ra, de alább már nem! Mivel pedig síkon a kollegák is pedzik a 90-et, megelőzni őket csak kaptatón lehet, ahol úgy megyünk el mellettük, mintha üres lenne a pótkocsink, pedig megvolt a 40 tonnás össztömeg rendesen. Így lehet másokat lepipálni, illegális sebességtúllépés nélkül! Mindeközben suttogóan halk az óriásgép, nyugodtan lehet beszélgetni, zenét hallgatni. S mekkora a fogyasztás? Most ne az én tesztutamat nézzük, mert az túl rövid volt valószínűsíthető adat szolgáltatására – ilyen járművel minden elindulás egy plusz litert jelent! Lehívtuk a számítógépről a gyári pilóta útját: Calais-Bécs – sok dombos vidékkel – 34 liter/100 km, Bécs-Budapest kerek 31 liter. Nem rossz, sőt nagyon jó egy közel 600 lóerős óriástól, amely mindenki másnál hamarabb teljesíti a fordulókat. A végén még kiderül, hogy nemcsak megindokolja, hanem meg is éri azt a kissé borsos vételárat…