A Peugeot 307 tavaly ősszel átvette a 407 arcát. Ez a legfeltűnőbb, ám nem az egyetlen változás az alsóközepes francia modellcsalád életében. Finomodott még a belső tér és új a hátsó lámpabura, s nem utolsósorban az 1,4-es, 88 lóerős alapbenzines is. A kompakt 307-es térkínálata még öt évvel a bemutatása után is megfelel a méretosztályában elvárható szintnek. Utasterében kényelmesen elfér négy felnőtt, a csomagtartó sem kicsi, a 340 literes kapacitás miatt azonban jól meg kell gondolni, mit vigyünk a fedélzeten egy kéthetes családi kirándulásra. A szubjektív minőségérzet erős közepes, a korszerűséget illetően ugyanez a helyzet – a friss, egy-két éve piacra került konkurensek ha nem is látványosan, de azért fejlettebbnek hatnak.
Forgó-morgó
A vadonatúj 1,4-es, 16 szelepes hengerfejjel ellátott benzines erőforrás viszont teljesen naprakész. Igaz, nem technikailag, hiszen még csak változó szelepvezérléssel sem rendelkezik, nemhogy közvetlen befecskendezéssel, feltöltővel. A PSA az erőre, a sima karakterisztikára és az alacsony károsanyag-kibocsátásra törekedett. A gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy mindez lényegében sikerült is. Ami menet közben először feltűnik, az a motor morgós hangja, ám a zajszint még magas fordulaton sem lépi át az elviselhetőség határát. Szerencse, hogy így van, mert szinte minden forgalmi szituációban igényli a pörgetést. Holott a hozzá hasonló erőforrásokhoz képest mintegy 500-800 percenkénti főtengelyfordulattal alacsonyabban adja le maximális nyomatékát és teljesítményét.
Ivós cimbora
