Mivel a típuscsalád luxustagjáról, a Viano 3.0 CDI-ről nemrégiben jelent meg a teszt (AM 2007/10.), most irányítsuk figyelmünket a 4×4-es kivitel jellegzetességeire. Megjelenése és berendezése amazéhoz hasonló, az ára pedig kedvezőbb – igaz, csak a kevésbé elegáns Vito név díszeleg rajta. Azé az alaptípusé, amelyből már 750 ezer darab talált gazdára, s 2005 óta készül összkerékhajtású kivitelben is.

Off-road?

A műszaki adatok alapján off-road járműről beszélhetünk, hiszen az első terepszög 20 fokos (a hagyományos hajtásúé 18 fok), a hátsó 19, a rámpaszög pedig 19 fokra nőtt az eredeti 14-ről. A szabadmagasság elöl 150 milliméter, hátul megközelítőleg 210. Szóval neki lehet vágni olyan huppanóknak, amelyeken felakadna az alapmodell – de a nálunk járt példány alsó elemei között összegyűlt sóder és homok azért jelezte, hogy előttünk dózernek használta valaki… Szóval, tessék csak finoman bánni vele! Nagy előny, hogy a kapaszkodóképesség 20 százalékkal jobb a hátsókerék-hajtású változaténál, s mivel az automatikus váltó jóvoltából nem kell félni kuplungfüstöléstől, bátran nekivághatunk a legmeredekebb utaknak is.

Aszfalton is király

Természetesen főként aszfalton kell majd helytállnia az autónak, ahol megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy egyáltalán nem érezni a szerkezet 80 kilós többletsúlyát, vagy hajtási befolyást a kormányon. Sőt, a márka személyautóiban évek óta megelégedésre szolgáló, állandó összkerékhajtást biztosító 4ETS rendszer finoman együttműködik az Adaptive ESP menetstabilizálóval, aminek elinduláskor, gyorsításkor, kanyarban, havon, jégen, falevelekkel borított, rossz minőségű talajon, vizes úton és vontatáskor érezni az előnyét. Az autó maga a testet öltött békés jóindulat, inkább kissé flegmán reagál, ami illik is a jellegéhez. Hét utassal a fedélzeten nem illik cikázni…

Szerény fogyasztás

Hatalmas test, jókora súly, összkerékhajtás, automata sebességváltó: mennyit fog ez zabálni? Ez volt a teszt nagy kérdése. Kellemes csalódás, hogy 12,0 liter/100 km alatti érték jött ki, ami a 75 literes tank tartalmával 600 kilométeres, azaz nem kiemelkedően nagy, de azért eléggé rendes hatótávolságot eredményez. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mérsékelt, a szabályoknak megfelelő tempóval hajtottuk a kocsit, nem voltak gyors autópálya-menetek vagy hosszabb földutas kirándulások.

A személyszállító kapacitást viszont kihasználtuk rendesen, és kiderült, ami várható volt: a hátsó sorokban is elegendő a hely, kényelmesek az ülések, jól érezhető a külön szabályozható klíma, az asztalnyi tetőablakoknak köszönhetően pedig bőven elég a világítás olvasgatni, játszani. Két tolóajtó szolgálta a be- és kiszállást – nagyon helyes! A raktér ez esetben is vagy-vagy választás elé állít: nyolc ember nagy poggyásza nem fér el hátul, ha viszont bevállaljuk a nem kis munkát, azaz kiszedjük az üléseket, akkor akár bútorszállítást is vállalhatunk.

Értékes…

A Mercedes azt mondogatja magáról, hogy autói nem drágák, hanem értékesek. A tesztkocsi igazolta ezt a szlogent, amennyiben csakugyan nem túl drága a beépített értékhez képest, hiszen alapfelszerelésként volt benne vezetőoldali légzsák, ABS, Adaptive ESP, fékasszisztens, távirányítású központi zár, négy elektromos ablakemelő, biztonsági kulcsrendszer és automatikus kormányzár. Az extralistát pedig kivonatosan sem próbálom idézni, mert csak külön mellékletben férne el. Szóval sokat kapunk a sokért – a jól szabott öltöny mellé ráadás a gumicsizma, amely bizony jól jöhet néha.