Izgult. Hogyne izgult volna! Két gyorsasági szakasz volt hátra az Arad-raliból, ő vezetett a versenyben, és az volt a tét, hogy ha nyer, átveszi a vezetést az összetett pontversenyben. Lazsálni pedig nem lehetett, mert veszélyes ellenfél, a korábban szintén magyar bajnoki címet szerző Spitzmüller Csaba üldözte.
Ifjabb Tóth János azonban nem véletlenül hétszeres abszolút bajnok – nem remegett meg a keze, még akkor sem, amikor az utolsó előtti szakaszon bedöglött a sisakba épített átbeszélő, amelyen a navigátorával kommunikáltak, úgyhogy egy mukkot sem hallott abból, amit Tagai Róbert mondott, utóbb pedig már kiabált neki. Így azután a rutinos navigátor egyszemélyes activity show-ba kezdett, mutogatta a kanyarok erősségét… Egy darabig ment is minden rendben, ám Tagai a hídkorlátot nem tudta időben lemodellezni, úgyhogy azt meg is csípték a Peugeot 207 S2000 jobb oldalával. Szerencsére nem lett nagyobb baj.
„Amikor észrevettem, hogy nem működik az átbeszélő, azt hittem itt a vége – vallotta be a Peugeot-Total Hungária Rallye Team pilótája, ifjabb Tóth, s lássuk be, nem volt alaptalan a félelme, hiszen ez az egyetlen verseny a naptárban, amelynek a pályáit egyáltalán nem ismerték a magyar indulók. – Féltem, hogy eltalálunk valamit, de szerencsére viszonylag olcsón megúsztuk, és még vezettünk, amikor odaálltunk a zárószakasz rajtjához, s addigra az átbeszélőt is megjavítottuk.”
A hétszeres magyar bajnok elárulta, nemcsak fizikailag, mentálisan is rettenetesen fárasztó volt a 22 kilométeres utolsó gyorsasági. S nemcsak azért, mert magyar viszonylatban szokatlanul hosszú volt, hanem azért is, mert rettenetes forróság volt az autóban, arról nem beszélve, hogy egyik kanyarból estek a másikba. (S már csak mi tesszük hozzá: túl kellett élni a húsz pont megszerzéséhez…)
„Nagyon elfáradtam a hosszú szakasz végére, de szerencsére mindkétszer jól szerepeltünk rajta. Ami azt illeti, már két héttel ezelőtt megéreztem, hogy ezen a versenyen jól alakulnak majd a dolgaink. Nem tudom megmagyarázni, honnan jött a gondolat, egyszerűen csak beköltözött a fejembe. Persze szerencse is kellett a győzelmünkhöz – a Jóisten rajtunk tartotta a kezét és egyszer-kétszer visszatessékelt az útra –, de mikor nem kell szerencse? Amúgy a siker titka ezen a versenyen az volt, ki tud három pályabejárásból jobb itinert írni. Nekünk van már benne rutinunk, az IRC-sorozatban szereztük, s most ennek nagy hasznát vettük. Robival tökéletesen működtünk együtt – én csak azt csináltam, amit ő mondott, úgyhogy hatalmas szerepe volt a győzelemben.” A rali-ob-n négyen (ifjabb Tóth, Kazár Miklós, Aschenbrenner György és Herczig Norbert) vannak tíz ponton belül, úgyhogy a mindent eldöntő Mecsek-rali bőven tartogat izgalmakat.
