Az 1960-70-es években a kínai hatóságok 700 rönkszállító járművet vásároltak a Scaniától. Az autókat Mandzsúriában, Yunnanban és egyéb távoli, nehezen megközelíthető területeken fogták munkára. Carl-Anders Wikner a Scania oldaláról vett részt az ügylet lebonyolításában és egyben az első nem kínai állampolgárok közé tartozott, akik Mandzsúria távoli vidékeire eljuthattak. Sok éven keresztül követte, ahogy ezek a járművek forradalmasították az erdészetet a területen.
„Ez volt az első nagyobb kereskedelmi üzlet Kínával.” – mondta az azóta már visszavonult Wikner úr. „A hatóságok LT110 6×4 típusú járműveket rendeltek, de mire a szállítás ideje elérkezett, a Scania már átállt az újabb típusú LT111 6×4 járművek gyártására. Mivel a kínai partner a szerződésben megadott LT110-es autók leszállításához ragaszkodott, ezért az új járművekre a régi, LT 110-es feliratokat tettük.” – emlékszik vissza mosolyogva Winker úr.
Távoli kínai területek
Az évek folyamán a járművek a külvilág számára elfelejtve dolgoztak a távoli területeken. Évtizedekkel később, amikor a Scania létrehozta kínai kereskedelmi szervezetét, felmerült a kérdés: vajon mi lehet a teherautókkal?
Közel ötven évvel az első járművek leszállítása után egy külön delegációt küldtek a területre, hogy felderítsék, mennyi igaz azokból a mende-mondákból, amelyek szerint az autók egy része még mindig dolgozik. A korábbi tulajdonos állami vállalatok átszervezése után a járművek most magántulajdonban vannak. A Scania Kína hihetetlenül jó állapotban és máig munkában levő teherautókat talált mind Belső-Mongóliában, mind Heilongjiang-ban. Az alaposabb átvizsgálások során kiderült, hogy az alkatrészek több mint 80%-a eredeti – 37 év, a legmostohább körülmények között végzett munka után.
A „Scania minőség”
A Scania küldöttsége az egyik legmeghatóbb pillanatot a Heilongjiang-ban található Wuyiling egyik erdészetében élte át. A jármű tulajdonosa és sofőrje is megosztotta a „Scania minőség” iránt érzett lelkesedését a csoporttal. A tulajdonos, Wu Wei, 1975-ben, abban az évben született, amikor a Scania leszállította a tehergépkocsit. „Még gyerekoromból emlékszem az autóra. Amikor az iskola befejezése után elkezdtem dolgozni, az volt az álmom, hogy egy napon az enyém lesz. Amikor 30 évesek lettünk – az autó és én – lehetőségem adódott a megvásárlására.” Majd folytatja: „Pont olyan volt mint egy új autó, látszott rajta a gondoskodás és törődés. A műszerfal fénylett és az összes berendezés megfelelően működött.”
Zhou Zhenqing, a Scania LT110 6×4 (azaz valójában az álruhás LT111 6×4) egykori vezetője a gyakorlatban is megerősítette, hogy az autó még mindig hibátlanul működik és magyarázatot is adott rá. „1975-ben az erdészeti hatóságok összesen 33 Scania tehergépkocsit szállítottak ebbe a térségbe és nagy gondot fordítottak a járművezetők kiválasztására. Csak a legjobbak vezethették a Scaniákat.”
50 tonna teher
Egy olyan környezetben, ahol a hőmérséklet nem ritkán -30 fok alá süllyed, az autók 50 tonnányi terhet szállítottak. Később, annak érdekében, hogy az utakat és hidakat megóvják, a maximálisan szállítható teher súlyát 30 tonnában maximalizálták. „Sok esetben jobban odafigyeltünk a Scaniák vezetésére, szervizelésére és karbantartására, mint a saját autónkéra.” – tette hozzá Zhou Zhenqing. „Például, ha egy nagyobb ág, fadarab volt az úton, akkor leállítottuk az autót, kiszálltunk és arrébb tettük a fát, mielőtt továbbmentünk volna. Még a karcolásokat is megpróbáltuk elkerülni a fényezésen. Én ugyan már visszavonultam, de ha újból lehetőségem lenne vezetni, akkor egy Scaniát szeretnék kapni munkaeszköznek.”
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
