Fotó: Lővei Gergely

Sokadik alkalommal látogattunk el a Lovász Classic főhadiszállására, ahol csupa igényesen restaurált klasszikust próbáltunk ki. Legújabb tesztalanyunkat azonban olyan jól választották ki az eladásra kínált példányok közül, hogy ezúttal nem volt szükség alapos felújításra, csak egy átvizsgálásra és egy kötelező szervizre. A közel tökéletes állapotú, keveset és óvatosan használt Mercedes létező kategória a használtautó piacon, de éles szemre és kitartásra van szükség a megtalálásához, ezen kívül az is fontos, hogy elfogadjuk, a jót meg kell fizetni!

Ezt a káprázatosan gyönyörű, 1977-es, sötétkék 280 SE-t nem a bevett lelőhelynek számító Németországban, hanem Franciaországban vásárolta, használta, majd adta el első gazdája, egy pap, aki az első naptól az utolsóig garázsban tartotta. A fotózás napján 217 825 km volt az órájában, az autó előéletét ismerve ez hiteles szám, magát a típust ismerve pedig éppen csak a használat megkezdésének számít, hiszen a W116-os széria még abból az időszakból származik, amikor a Mercedes a legtöbb márkán túlmutatott minőségével és tartósságával.

Az S-osztály 70-es évekbeli megfelelőjének fejlesztését egy évvel az elődmodell bemutatása után, 1966-ban kezdték meg. Formatervét 1969-ben véglegesítették, ez volt Friedrich Geiger utolsó munkája a Mercedesnél. A “sirályszárnyas” 300 SL megálmodója az R107-es SL-nél vezette be az új formanyelvet, amely egészen a 90-es évek elejéig elkísérte a Mercedest új, egységes, családi arculatot teremtve. A laposabb hűtőmaszk, a fekvő fényszórók, a redőzött hátsó lámpák, és maga az eleganciát sportossággal vegyítő külső is újításnak számított.

A világ akkori legjobb autójának tartott W116-ost az 1974-es Év Autójának választották. Bár a zsűri döntése az olajválság idején ellentmondásosnak számított, a legnagyobb Mercedes rászolgált az elismerésre. Karosszériáját a biztonság jegyében megerősítették, ezzel együtt gyűrődőzónákat alakítottak ki, ez többek között Barényi Béla munkáját dicsérte. A tank nem leghátulra, hanem a hátsó tengely fölé, védett helyre került. Párnázott műszerfalat és puha kormányt kapott, 1978-tól pedig elektronikus blokkolásgátlóval (ABS) is lehetett rendelni!

Csúcsváltozatát, a 450 SEL 6.9-est a kínálat legnagyobb, 6834 köbcentis, és legerősebb, az európai piacon 286 lóerős V8-asa hajtotta, egyik különlegessége a hidropneumatikus futómű volt. Elsősorban az USA-ban volt sikeres, ahol több mint a duplájába került a helyi gyártóktól megvehető csúcsmodelleknél, viszont olcsóbb volt egy Rolls-Royce-nál. Ilyennel járt Jockey Ewing a Dallas című sorozatban, de a legtöbb korabeli filmben és sorozatban feltűnt, hiszen minden idők egyik legjobb Mercedeseként nagy sláger volt, 473 035 darab talált gazdára.

A kipróbált, 1977-es 280 SE az 1973 és 1980 között gyártott 150 593 darab egyike, ez volt a legnépszerűbb motor. 2,5 literes, soros hathengeres, 185 lóerős, 1975-től D-Jetronic helyett már K-Jetronic mechanikus befecskendezővel készült. Teljesítménye ideális az 1665 kg-os saját tömeg mozgatásához, 0-ról 100 km/órára 10,5 másodperc alatt gyorsul, végsebessége kereken 200 km/óra, amit a német autópályákon ki is lehetett használni. Nem véletlen, hogy a Mercedesek a legnépszerűbb veteránautók, hiszen még ma is megállják a helyüket.

Nem sokat használták a csomagteret, ma is csak a takarítószerek utaznak itt

Bár az úrias suhanás áll neki a legjobban, akkor is harmonikus marad, ha többet használunk ki a teljesítményéből, hiszen futóműve és fékrendszere is alkalmas a tempós haladásra. Ami a tudását illeti, évtizedekkel a fénykora után is elvarázsolja a bent ülőket, és nem szükséges a kor szemüvegén át nézni, hogy elismerjük kiemelkedő tudását. Ettől függetlenül nem vitás, hogy nagyot változott a világ, az utastere ma már szűknek, a kormánya túlméretesnek tűnik, de éppen ez világít rá, hogy annak idején mekkora csodát vittek véghez Stuttgartban…