Nyugaton a benzin árának emelkedése nyomán 1973 végétől a korábban megcsodált és „áhított” nagyobb kocsik iránti érdeklődés egyszerre megcsappant. Az okosan kalkuláló autósok ezt a tényt a maguk javára fordították: miután a használt kocsi árai nagymértékben csökkentek, olcsóbban jutottak nagyobb teljesítményű használt autókhoz. A nagyobb autók fogyasztása sem sokkal több, mint a népszerű kisebbeké. Legalábbis – egyes autómárkák tekintetében – ezt bizonyította egy tesztsorozat, amely szerint egy 3 literes 180 lóerős BMW 100 km/óra sebességgel 9,9 litert, egy 1303-as VW (34 lóerős) viszont 8,8 litert fogyasztott. (A méréseket autópályán végezték.) A nagy BMW tehát nem fogyasztott lényegesen többet a kis VW-nél, pedig e két kocsi utasterének, csomagterének mérete, komfortfokozata között a különbség jóval nagyobb.

A „beteg” autó – drága

A legtöbb autós arra törekszik, hogy olyan kocsit vásároljon, amelynek a fogyasztása viszonylag kicsi. Ha már megvan a kocsi, akkor különösen fontos, hogy minél kevesebbet fogyasszon, illetve minél takarékosabban, ésszerűbben vezessük. Ennek az egyik legfőbb előfeltétele az, hogy az autót a leggondosabban tartsuk rendben.
Sok olyan autós van, aki reggel alig tudja életre kelteni az autóját. A kipufogócső végén koromfekete füst gomolyog ki – tehát bűnösen sok hajtóanyagot pazarol az ilyen „beteg” autó. A javítóműhelyek – és a porlasztóbeállító állomások – ismét „fiatalossá” tehetik, segítenek az autó baján. A porlasztó javítása, beállítása nem kerül sokba, különösen az olyan egyszerűbb karburátorral felszerelt kocsikon, mint például a Trabant. A porlasztó karbantartásánál, kezelésénél, beállításánál ügyességünk, készségünk „kibontakozásának” is tág tere nyílhat. Igaz, hogy a hozzáértés az szükséges feltétel. De nem kell különösebb bűvészmutatvány ahhoz, hogy a porlasztó különféle furatait üzemképes állapotban tartsuk, az eltömődött részeket kitisztítsuk, a porlasztó más, mozgó szerelvényeit olajozzuk, s ha a fúvókák nem javíthatók már, akkor azokat újra cseréljük. (Ha éppenséggel kapható a szaküzletekben. ) Minden ilyen karbantartáshoz szükséges alkatrészt – a szűrőberendezéstől a tömítésekig – ajánlatos előzetesen beszerezni.

A porlasztóhoz manapság már indítóautomatika kapcsolódik. Az indítóautomatikában is lehetnek olyan rendellenességek, amelyek az üzemanyagtank túlságosan gyors kiürüléséhez vezetnek. Ilyenkor rendszerint az indítóautomata cseréje szükséges. De sokszor segíthet az is, ha az ha az indítóautomata reteszét szétszereljük, és nitrohigítóval vagy egyéb mosószerrel megmossuk, és beolajozva ismét összerakjuk. A legtöbb indítóautomata szabályozható, állítható úgy is, hogy kisebb hatásfok miatt többnyire nincsenek startproblémák, de sokkal érezhetőbbé válik az üzemanyagfogyasztás csökkenése – különösen az utazás gyakori megszakításával járó városi forgalomban. Az üresjárat beállítása, szabályozása minden motoron fontos. Nagyon sok motor túlzottan dús keverékkel üzemel. (A vonatkozó rendelet előírása szerint nálunk 1977. január 1-től az Otto-rendszerű motorral működő gépkocsik kipufogógázainak szénmonoxid-tartalma sem a motor üresjárati fordulatszámán, sem a maximális fordulatszám 60 százalékánál a 4,5 térfogatszázalékot nem haladhatja meg.) Az üresjárat beállítása a legtöbb kocsimárkánál egyszerű, csupán a kezelési utasításban előírtakhoz kell igazodni.

A gyújtóberendezés hibái is éreztethetik hatásukat a megnövekedett fogyasztásban. E hibák megszüntetésével járó javítási költségek sem terhelik nagyon az autós pénztárcáját – többnyire gyertyák, megszakítók, gyújtótekercsek vagy kondenzátorok beszerzésével járó kiadást jelentenek. E javításoknak az elvégzését a végletekig halasztani nem okos dolog, végső soron nem fizetődik ki. Rendkívül fontos a nagy pontossággal beállított gyújtási időpont (leghelyesebb stroboszkóppisztollyal elvégezni a beállítást). A rossz időpontban leadott szikra ugyanis nagyobb teljesítményt „követel” a motortól, és (miután több gázt kell adnunk) ezáltal a benzinfogyasztás szükségtelenül nő. Üzemanyagot pazarolhatunk el a túlzottan ráállított fékpofákkal is. E problémák többnyire a szervizben történő helytelen fékbeállítás után jelentkeznek. A lengéscsillapítók állapota és a rosszul beállított futómű sem hat közömbösen a benzintank tartalmának fogyására. Ugyancsak a „benzinpénzből” kell megfizetni az abroncsok alacsony nyomásából bekövetkező túlfogyasztást is. Inkább legyen 0,2 kp/cm2 nyomással több a gumikban, mert ezzel kisebb a menetellenállásuk és ezáltal az üzemanyag-fogyasztásra gyakorolt hatásuk is. A radiálabroncsok a normál (diagonál) abroncsokkal szemben akár 5 százalékkal is csökkenthetik a hajtóanyag felhasználását.

Ne vásároljunk „benzinmegtakarító” szerkezeteket

Nyaranta sok autós utazik külföldre, ilyenkor gondol arra is, hogy mindenféle csecsebecséket vásároljon autójára. Sokszor jóhiszemű ismerősök és hangzatos hirdetések is csábítják az autóst arra, hogy különféle autós „csodaszereket” vásároljanak. Manapság – főleg a nyugati államokban – egyre-másra elszaporodtak az üzemanyagot „megtakarító” (az autóba pótlólag beépíthető) szerkezetek, adalékok. Tartsuk távol magunkat – és pénztárcánkat – ezektől a holmiktól, ha eladásra kínálják. A különféle „benzinmegtakarító” szerkezetek és anyagok ugyanis csak gyártójuknak és árusítójuknak hoznak általában hasznot. Ez minden eddig ismertté vált szerkezetre, adalékra vonatkozik. Ha egyébként valamilyen „megtakarító” szerkezettel el is érnénk az üzemanyag-fogyasztás csökkentését, az csak azt bizonyítaná, hogy az adott motoron valami nincs rendben. Helyes kezeléssel, karbantartással, illetve javítással kell a hibát kiküszöbölni, s akkor a motor önmagától is takarékosan üzemel.

Vezetési stílus, magatartás: többet fejjel, mint lábbal

A motor üzemanyag-fogyasztását a legnagyobb mértékben az autós vezetéstechnikája, vezetési stílusa, magatartása befolyásolja. Ha a kocsi önmagában „rendben van”, de az átlagosnál magasabb a benzinfogyasztása, akkor az mindig az autós helytelen, rossz vezetési stílusának a jele. Aki inkább a lábával, mint az eszével, illetve a fejével vezet, az nemcsak drágábban él, hanem általában a közlekedésben is veszélyesebben „viselkedik”, és a környezetvédelem szempontjából (túlzott mértékű zaj, káros kipufogógázok, stb.) sem ideális partner az úton.

Az értelmetlen költségnövelő tényezők mögött többnyire meggondolatlanság, könnyelműség, felesleges, egészségtelen hiúság – „miért nem én jussak hamarabb pár perccel a Balatonhoz, mint az a nyavalyás Trabantos” – is rejtőzik. De nem kívánunk mély lélektani fejtegetésekbe bocsátkozni. Mindenesetre az biztos, hogy az autósnak a takarékos vezetési stílus megéri! Néhány tanács:
– A jó öreg szívatót, sajnos, egyre inkább indítóautomatikával helyettesítik. A takarékoskodás szempontjából az automatára gyakorlatilag nem sok befolyása van az autósnak: pedig az igen sokat „iszik”. A szívatóval viszont annál jobban spórolhatunk. De hidegindításkor csínján bánjunk vele. Kocsinkat ismerve, helyesen adagoljunk, mert teljesen kihúzott szívatóval az indításkor megduplázódhat, illetve megháromszorozódhat a benzinfogyasztás.
– A motort sohasem üresjáratban hozzuk üzemmeleg állapotba, hanem indítás után közepes fordulattartományba tartozó teljesítménnyel menjünk. Ha indítás után egy ideig közepes tempóban vezetünk, akkor a motor a leggyorsabban éri el a hatékony üzemeléshez szükséges hőfokát, ily módon alkatrészei elégtelen kenés következtében idő előtt nem használódnak el.
– Üresjáratban a gázpedállal nem érdemes játszani, mert minden gázadásnál a porlasztó gyorsítószivattyúja működésbe lép és pótlólagos benzinmennyiségek mennek – teljesen feleslegesen – veszendőbe. Itt jegyezzük meg, hogy ha utunkat előre láthatóan 30 mp-nél hosszabb ideig meg kell szakítani (pl. sorompónál, forgalmi dugó esetén stb.), akkor ajánlatos a motort leállítani, mert az újraindításhoz szükséges benzin mennyisége kisebb, mint egy félperces üresjárat benzinszükséglete. A motor 3 percnyi üresjárat alatt annyi üzemanyagot eszik, mint 1 km-nyi út megtételekor.
– Meghatározott sebességszint felett – ez a közepes kategóriájú személyautók esetén 80-110 km/óra között ingadozik – a benzinfogyasztás aránytalanul nagy mértékben megnő.
– A magasabb sebességtartományokban eleve magasabb az üzemanyag-fogyasztás, de a nagyobb sebességgel kapcsolatos egyéb „járulékos” tényezők is többletkiadásokat okoznak, bár ezek nem mindig közvetlenül mérhetők (például a túlzottan nagy sebességgel haladóknak többször kell fékezniök, mint az egyenletes nyugodt tempóval vezető autósnak, s az előbbieknél a gumik gyorsabban használódnak el, a fékek és a fékrendszer élettartama csökken stb.). De a gyorshajtás a közlekedési balesetek egyik veszélyforrása is.

Nemrégen egy kísérletet végeztek a Hamburg és az Adriai-tenger partján levő Rimini között, 1450 km-es távolságú útvonalon. Két vezetővel indítottak el egy-egy azonos márkájú kocsit. Csakhogy az egyik autót erőszakosan „sietős”, mindenáron előre tolakodó stílusban vezették, a másik kocsiba pedig a közlekedés szabályait, szellemét betartó, a forgalmi viszonyokhoz alkalmazkodó, nyugodt tempóval hajtó autóst ültettek. Az igaz, hogy a 20 órás úton a „gyorsan hajtó” fél órával, 31 perccel előbb ért Riminibe, mint a másik autós, de – többek között – 5 esetben életveszélyes közlekedési szituációba került, és vészfékezésre kényszerült, s a benzinfogyasztása 40,4 literrel volt magasabb.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!