Immár két hónapja díszíti a Rákosi Művek motorkerékpárgyárának bejáratát az Élüzem ötágú csillaga. Az elmult év utolsó negyedének értékelése alapján az első lett a közlekedési eszközöket gyártó üzemek között az a gyár, ahonnan tízezrével kerülnek ki Ötéves Tervünk folyamán a nagyszerű 125-ös és 250-es Csepel-ek.
Nagy utat tettek meg eddig a gyár dolgozói, hősies, úttörő munka győzelmes szakaszát koronázta meg a megtisztelő kitüntetés.
Azonban máris újabb és újabb tervek foglalkoztatják a konstruktőröket, a gyár tervezőit és a fizikai dolgozókat, hogy mint tökéletesebb motorkerékpárokat juttassanak a magyar dolgozóknak. Pedig az eddigi típusok híre is túljutott már az ország határain. Emlékezzünk csak az angliai hatnapos verseny vagy a TAMS Csepel-sikereire. De a közelmultban is elismerést váltottak ki a magyar motorkerékpárok az amsterdami és genfi nemzetközi motorkerékpárkiállításon.
Az építés lendületében azonban nincsen megállás. A motorsport szakemberek már találkozhattak is a versenyeken azokkal a 250-es Csepelekkel, amelyek az eddigi ikerdugattyús rendszer helyett a Jawahoz hasonló egydugattyús motorral vannak ellátva.
A tervezés munkájának gyakorlati részét Vigh Andor és Králik Ferenc üzemvezetők végzik, akiknek nevét jól ismeri a motorversenyek közönsége.
Könnyebb 250-esek
– Elsősorban az a cél vezet bennünket – világosított fel Vigh Andor, szeretettel végigsimogatva az egyik „aranyérmes” gépet, – hogy a teljesítmény és az üzembiztonság változása nélkül csökkenteni tudjuk a 250-esek önsúlyát. Ezek a versenygépek már kb. 23 kilóval könnyebben az eredeti kétdugattyús típusoknál, de a sorozatban készülő új gépeknél is legalább 15 kiló súlycsökkentést fogunk elérni.
Nézzük meg az új konstrukció műszaki érdekességeit:
A kétütemű, ellenöblítéses motor, a jólismert és bevált Schnürle-rendszer módosított változata. Az egydugattyús rendszerre való áttérés a dugattyú, hajtókar, csapszeg, stb. gyártásánál számottevő anyag-, energia- és munkamegtakarítást jelent, a motor üzembentartója részére pedig csökkenti a hibaforrásokat, a meghibásodás lehetőségeit. Jelentékeny súlycsökkentést értek el a villa, váz stb. konstrukcionális változásaival. A lánckeréknél elhagyták a lökésgátló rúgót. Átalakították a nyerget: a két nehéz húzórúgó helyett az ugyanolyan biztonságos állórúgókat alkalmazzák, amely gépenként 1½ kg nemesacél megtakarítását teszi lehetővé. A versenymotoroknál elhagyták a kg. 5 kg súlyú, két nagy szerszámtáskát, helyettük a tankba építettek be egy szerszámdobozt. Ezt a megoldást valószínűleg a szériamotoroknál is meghagyják.
– Nem győzzük eleget hangsúlyozni a motorversenyek fontosságát – magyarázza Králik elvtárs, – miután a konstrukció minden megváltoztatását a versenyek gyakorlati tapasztalatai alapján hajthatjuk csak végre.
Igen, igazi jó munkát ezen a területen csak a motor szerelmesei tudnak végezni…
Nagy segítséget kapnak a tervezők a fizikai dolgozóktól. Hiszen a típus minden változtatásánál a kezdeti darabokat úgyszólván kisipari eszközökkel kell elkészíteni s az ilyen munkánál fokozottan szükség van a dolgozók lelkes kezdeményezéseire.
Takács Sándor lakatos készíti a hajtókarokat. Nevét az egész üzem ismeri: ő volt a felszabadulásunk ünnepének tiszteletére folyt munkaverseny motorkerékpárgyári győztese. Azt vállalta, hogy teljesítményét április 4-ig 180%-ról 200%-ra emeli. S a márciushavi átlaga 220% volt.
Még jobb munkával a békéért
– Most május 1 ünneplésére készülök – mondja. – 250%-ot vállaltam, de ennél többet szeretnék teljesíteni. Ezt kötelességemnek érzem, hiszen én is aláírtam a békeívet, ez pedig olyan, mintha kötelezvényt írtam volna alá; még több, még jobb munkára köteleztem magam. Szeretnék egy újítást is kidolgozni, hogy megkönnyítsem és meggyorsítsam az új, egydugattyús motorok sorozatgyártását.
Réczi Mihály fúrós is éppen az új 250-esek karterházán dolgozik. Régi ismerősünk. Utoljára januárban beszéltünk vele, a kongresszusi verseny indulása idején. Akkor példaként írtunk róla, a pártonkívüli dolgozóról, aki a Párt szavára indult el a magasabb teljesítmények felé vezető úton. „Sohanem foglalkoztam politikával – mondotta akkor, – de most már látom, hogy a béke megvédése nemcsak beszédet, hanem tetteket is kíván.”
Réczi Mihály azóta megtartotta szavát. És a volt kubikos élete megváltozott. Röviddel ezelőtt tagjelöltje lett a Pártnak, titkára a szakszervezeti bizottság alapszervének és felszabadulásunk nagy ünnepén megkapta a sztahanovista oklevelet.
– Csak így, egyre emelkedő munkateljesítménnyel érzem magamat méltónak a belém helyezett bizalomra. Mostanában lakásukon is felkeresem dolgozótársaimat, hogy meggyőzzem a még kételkedőket arról, hogy mennyire szükség van ma minden békeszerető ember összefogására. És érzem, hogy ez a népnevelői munkám azért sikeres, mert szavaim mögött 180-200%-os átlagteljesítményem áll. Falusi gyerek vagyok, apám is kubikos volt. S amikor munkámmal segítem a magyar motorkerékpárgyártást, arra is gondolok, hogy ezzel is megkönnyítem a dolgozó parasztok jövőbeni munkáját, az innen kikerülő motorkerékpárokon járják majd a falu dolgozói a dúsantermő szövetkezeti földek határait.
Hatalmas anyag- és munkaidőmegtakarítások
Jól látja Réczi elvtárs, hogy csak a különféle munkát végző dolgozók szoros együttműködésével valósíthatjuk meg nagy céljainkat. Jó példáját tapasztalhatja ennek az együttműködésnek a motorkerékpárgyárban is, ahol az értelmiségi és fizikai dolgozók vállvetve küzdenek a Párt és a kormány határozatainak megvalósításáért. E küzdelem középpontjában az anyagtakarékosság problémája áll. Gyulai Mihály, a gyár igazgatója például helyettesével, Gans Antallal együtt, a kongresszusi versenyben azt vállalta: február 24-ig konkrét terveket állít össze, hogy a motorkerékpárok gyártásánál legalább évi 800 ezer forint értékű anyag- és munkaidőmegtakarítás legyen elérhető. A vállalást teljesítették: – a megtakarítás már a kongresszusi héten 100 ezer forint fölé emelkedett. Az első és felső teleszkópvillafej ezentúl alumínium helyett sajtolt lemezből készül s ez anyagban 564.000, munkaidőben 92.000 forint évi megtakarítást jelent. Új technológia, új szerszámok, új munkamódszerek bevezetésével így rövidítik meg többek között harmadára, negyedére, sőt nyolcadára egyes alkatrészek megmunkálási idejét, csökkentik pl. a hátsó rúgótartó súlyát 6.5 kg-ról 3.2 kg-ra, a csomagtartóért 1.32 kg-ról 0.98 kg-ra…
E ez a nagy jelentőségű felajánlás már takarékossági mozgalommá szélesedett a motorkerékpárgyárban, ahol a dolgozók további kísérleteket folytatnak, főleg a nemesanyagok, színesfémek megtakarítási lehetőségeinek kidolgozására.
Május 1-ig, a világ dolgozóinak nagy ünnepéig pedig – így vállalták – befejeződnek az egész üzem átszervezésének munkálatai, amely biztosítani fogja a Csepel-motorkerékpárok fokozott ütemű gyártását.
