Hurrá, sikerült a gépjárművezetői vizsga, megvan a jogosítvány, indulhat nyaralni a család! Vár a Magyar Tenger vagy a sósvizű óceán, zsebben az útlevél, kiírva a szabadság, értesítve a vendéglátók – már csak azt a 3-5 napot kell kivárni, amelyet a vezetői engedély kiállítása az oktató információja szerint igénybe vesz és mehetünk! Aztán jön a nagy csalódás!

Nem napokig, hanem hetekig tart a várakozás, pontosabban legalább két hétig, de akinek nincs szerencséje, az csak a harmadikon kapja kézbe a várva várt „jogsit”. A papírmunka esetenként

majdnem ugyanannyi

munkaórát vesz igénybe, mint ameddig az egész Kresz-, műszaki, gyakorlati tanfolyam tartott! Ennyire senki sem számított, felborul a program, dugába dőlnek a tervek, jön a kapkodás, izgatott telefonálgatás és szaladgálás, de mindhiába: soros kívüli ügyintézésre nincs mód, vagy ha mégis, akkor csak kivételesen indokolt esetben.

Jóllehet a vezetői engedélyt a rendőrség adja ki, a várakozás okát másutt kell keresni. A Közlekedésrendészet percek alatt végez a munkával, és ha a papírt nem adja még aznap kézbe, amikor az iratok a vizsgabizottságtól megérkeztek, az csak azért van, mert a küldönc gépkocsi rendszerint a délig tartó hivatalos idő után fut be. A szűk keresztmetszet, ahol az akták hétszám fennakadnak, a vizsgabizottságnál van, a Kálvária utcában.

Mi okozza ezt a bosszantó türelempróbát? Kérdéseinkre a választ Zaj András, a Fővárosi Közlekedési Felügyelet igazgatóhelyettese, a járművezetői vizsgabizottság vezetője adja meg.

Először is próbáljuk meg a feladat méreteit érzékeltetni. Budapesten évente 60-70 000 ügyfél jelentkezik, akik legalább egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát tesznek, de az eredménytelen kísérletek miatt a valóságban jóval többet. Ez közel 200 000 „vizsgaeredményt” ad, azaz naponta 400-500-as vizsgáznak elméletből és ugyanannyian gyakorlatból. Maga a vizsgáztatás gördülékenyen zajlik. Hanem az adminisztráció…

Minden ügyfélnek ügyirata van, minden vizsga előtt (adminisztratív) „vizsgaanyagot” állítanak össze, értesítéseket küldenek, jegyzékeket gépelnek, továbbítják az aktákat saját irodájuk és a képzőszervek között, osztályozzák az először, másodszor nekifutókat, külön útra terelik a sikeres és sikertelen vizsgázók papírjait – mindet kétszer, az elmélet és gyakorlati vizsga alkalmával – utána többszörös ellenőrzés, vizsgazáradék-írás, jegyzőkönyv, sorszám, iktatás, dátum és lakhely szerinti csoportosítás, csoportonként postázás a rendőrségre…

Elolvasni is sok, nemhogy végigcsinálni. Márpedig végigcsinálják. Egy 20 tagú csoport dolgozik a kásahegyen

középkori módszerekkel,

rengeteg papíron, a korszerű ügyvitelgépesítési eszközök teljes hiányával. Számítógép helyett golyóstollal kitöltögetett rubrikák, mikrofilm helyett poros irattár, ahol többek között az anyakönyveket és jegyzőkönyveket őrzik, 75 esztendeig. Ráadásul az egész vizsgaelőkészítő és feldolgozói tevékenységet csak ügyfélfogadási időn kívül tudják végezni, máskor nem jutnak hozzá.

Itt van tehát a kutya elásva. Ottjártunkkor személyesen győződhettünk meg róla, hogy a gyorsabb intézkedés nem az átforrósodott barakkokban dolgozók buzgalmán múlik. Ezt a munkát ilyen eszközökkel nem is lehetne az ügyfelek megelégedésére elvégezni. Vagy jelentősen le kellene egyszerűsíteni az adminisztratív ügymenetet, vagy a munkafolyamat gépesítésére van szükség. Számítógép kellene, központtal Budapesten!…

Az ügyvitelt egy kissé már egyszerűsítették, és vannak további elképzelések is, de kötöttséget jelent, hogy a rendszernek és a bizonylatoknak országosan egységesnek kell lenniük – az utóbbiakat a Főfelügyelet „bizonylati albuma” tartalmazza. E körülmény elég hatékonyan útját állja egy alapos reformnak, pedig arra nagy szükség lenne, hiszen a mai rendszer 10 éve született, amikor az igény még sokkal kisebb volt.

Az ingerült ügyfeleket a vizsgabizottság belső problémái nem nyugtatják meg. Nekik jogosítvány kell, mégpedig tüstént. Erre – a rendőrség közreműködésével – nem is volna lehetetlen megoldást találni. Például a motorkerékpárosok a rutinvizsga után ideiglenes jogosítványt kapnak, amivel a forgalomban gyakorlatot szerezhetnek, míg a gyakorlati vizsgát leteszik. Ezzel – két hónapos érvényességi idején belül – a gyakorlati vizsga után is közlekedhetnek, tehát áthidalhatják a jogosítvány átvételéig tartó időt. (Ugyanez a helyzet a Balatonon, a vitorlásvizsgával.) Miért ne vezethetnénk be az ideiglenes jogosítványt gépkocsivezetői vizsga alkalmával is? A csekély többletadminisztráció nem lehet ellenért, hiszen a mostani rendszer hetekre megbénítja és kizökkenti a gyakorlatból a friss autóst, vagy arra ösztönzi, hogy jogosítvánnyal rendelkező, de azt magánál nem tartó vezetőként közlekedjenek és szabálysértési feljelentésnek tegye ki magát.

Egy másik elképzelés szerint a vizsgabiztos által aláírt, „megfelelt” eredményű kartonnal maga az ügyfél mehetne el a rendőrségre, és még aznap

kezében volna

a végleges vezetői engedély. Ettől a vizsgabizottságnál azért idegenkednek, mert a náluk végrehajtott többszörös ellenőrzés kimaradása visszaélések forrása lehetne. De hát az ellenőrzést utólag is végr lehetne hajtani, amikor a papír visszajött a rendőrségtől! A biztosan lelepleződő csalástól – a jogosítvány elvesztésén kívül – az okirathamisításért várható eljárás is elvenné a kevésbé becsületes egyének kedvét. Csakhogy a rendszertelenül befutó papírok ellenőrzése időigényesebb, mint a vizsganapok szerint kötegelteké…

Így, úgy, vagy amúgy – megoldást várunk az illetékesektől. A jogosítványt szerezni szándékozóknak pedig addig is azt tanácsoljuk, hogy terveiket legalább kéthetes várakozási idő figyelembevételével alakítsák ki.

Karlovitz Kristóf

Fotó: Favics Péter