Hirdetés jelent meg az Esti Harsonában: „Tanuljon otthonában egyedül autót vezetni. A házi tanfolyam könyvei és lemezei kaphatók a Barkács könyvesboltban.” Ez igen! – tettem le az újságot. Gramofonlemezről tanultam meg táncolni, finnül beszélni, így ismerkedtem meg a grafológiával, és most így fürkészem ki az autóvezetés titkait. Másnap a Barkács Könyvesboltban potom 460 forintért megvettek az egész autótanfolyamot, mely állt: két színes brossurából és négy gramofonlemezből. Hazamenet – az autótanfolyammal a hónom alatt – elhatároztam, naplót vezetek a tanulásról, tapasztalatcsereátadás céljából.
ELSŐ NAP
Elolvastam a tanfolyam használati utasítását. Csak tudnám, honnan szerzek gramofont, meg autót? Reggel a lépcsőházban találkoztam Csór Edittel, a harmadik emeletről. Felmenőben gyönyörködtem kilógó alsószoknyája szép csipkézetében és karcsú vádlijában, vagy ahogy az autósok nevezik: a „futóművében”. A látvány erőt adott, és bátran megkérdeztem: „Editke, ideadná pár hétre a gramofonját?” (Nem is tudom, hogyan bírják ki a ház lakói, ha nem hallják esténként az 500 000-ik jubileumot forgó „Tenyeremen hordom” c. népi sláger méla dallamait.) Editke heti 10 forintért bátorkodott kölcsönadni a néhai „császári és királyi udvari szállító” Sternberg cég gyártotta gramofont. Hátra volt még a kocsi. A szerencse itt is mellém állt. Gyurcsák bácsi, a házmesterünk este atmoszférikus állapotban tért haza. Énekelt és mindenkivel közölte, hogy ő a harmadik Szputnyik és bolyong az űrben, mert… Na, hagyjuk a részleteket. Gyurcsák néni szerint az öreg bánatában tette, mert szeretett Maggomobilját el akarják venni. Másnak reggel beszéltem Gyurcsák bácsival, s megtudtam, hogy a jövő hónapban kiselejtezik a masináját. Ez kell nekem! Lesz min gyakorolnom, s megállapodtam az öreggel: egy liter asztali fehér minden egyes vezetési gyakorlatért.
MÁSODIK NAP
Megtudtam az egyes számú brosurából, hogy Daimler miképpen készítette az első belsőégésű motorral meghajtott géperejű járművét, meg azt, hogy mi az a Kresz. Majd elfelejtettem: azt is megtudtam, hogyan kell az igazolólapot vidékre átiratni. Szóval az autóvezetés elsajátításához nélkülözhetetlen alapfogalmakkal lettem tisztában. A brosura első fejezete azzal fejeződött be, hogy játszam le az első lemezt, aminek „Szoktatás” a címe. Tekerés a gramofonon. Rátettem a tűt a lemezre. Egy reccsenés, már azt hittem, hogy a lemez tört el, de az útmutató brosura szerint a sebességet az I-esből a „rükverc”-be tették. Majd lövés hangzott, ez állítólag valami öngyújtóval kapcsolatos zűr. Ezt követte erős nyikorgás, ha ilyet hallok, akkor kell szerviszbe vinni az autót – írja a kis könyvecske. A lemez közepe felé erős dobszó hallatszott, már azt hittem, hogy valami „roki” lesz. De kiderült, hogy csak a kardán izél. A lemez másik oldala már érdekesebb volt, ott már emberi zörejek is hallatszottak. Bár nem tudom olyan szép, kaligrafikusan visszaadni: sóhajtás, pufogás, nyögés, durrogás, ima. (Az a …) Az autó feltalálóinak népies káderezése következett, majd újabb nyögés. Kedves női hang: Sajnálom, csak dieselolajam van. Egy még kedvesebb női hang: Maga szép, impozáns kultúrember, csak idáig a Vérmezőig vigyen el. Egy, de egészen kedves hang: Jó napot – autóellenőrzés. (Kevésbé kedvesen) Rossz a pislogója. Nem egy másodperc, hanem 1,3 másodperc szünetet tart és a Kresz 532. § 3a. Pontja szerint kihágást követett el. Ezzel véget ért a lemez. Egy sóhajtás (ez tőlem).
HARMADIK NAP
Előbb elmondom, hogy milyen jót álmodtam. Ülök egy olyan farkas Chevrolet-ben és mellettem Lollobrigida kivágott pulóverben. Át akarom fogni jobban a vállát, mert elromlott a kocsi fűtése és szegény libabőrös volt a cugtól, amikor oldalba löktek. Ez Sárika volt. (a feleségem!). Intézett felém egy-két keresetlen szót: „Lajos, (ez én vagyok) mit álmodtál? Már 10 perce cuppogsz és dudálsz a száddal”. Ne feszegessük az esetet, mással is megtörténhet az ilyesmi.
Ma megismerkedtem az alkatrészekkel és működésükkel. Már tudom, mi a kompresszió, ismerem elgörbülésének okait. Megértem, hogy miért nem esik a gyertya a hengerbe. Tisztába vagyok a kuplunggal és a karburátorral. Szét tudom szedni a sebességváltót – igaz, csak papíron – és a differenciált. Ma nem volt hanglemez beütemezve, csak elméleti foglalkozás volt.
NEGYEDIK NAP
Végre kocsiba ülök. Gyurcsák bácsi a megbeszélt időben odavánszorgott a ház elé Maggomobiljával. Beültem a volán mögé, s mellém Sárika, ölében a Sternberg-féle gramofonnal. Na, halljuk a lemezt: „Srrr Ön előtt van egy kormány, jobboldalt két bot áll ki a padlóból, egyik a sebességváltó, másik a kézifék.” Tapogatózok jobbra, semmi kiálló bot. Csak baloldalon van Sárika két lába. Ekkor a hátsó ülésen megszólal – a használati díj kóstolgatása közben – Gyurcsák bácsi: „Ez jobbos kocsi, s maga biztos baloshoz vette a gramofonlemezeket.” Ahá, jöttem rá a dolog nyitjára, mindent fordítva kell érteni, s akkor stimmel a tanfolyam. A lemez közben rendíthetetlenül folytatta: „Az ott a sarokban a kuplung…”
A lemez másik oldala az indulással kezdődött. „Nyuljon alulra, tapogassa ki, s nyissa meg a benzincsapot”. Megcsináltam. Sárika majd leejtette a gramofont. „Srrr, húzza ki a szívatót, taposson rá az önindító gombjára.” Gyurcsák bácsi megszólal hátulról: „Majd elfelejtettem, nincs önindító az ótón, ott a kurbli az ülés alatt”. Megállítottam a gramofont. Kiszálltam. Tekertem a kurblit. Közel fél órán át. Egy-két diszkrét lövés, és megindult a motor. Gyorsan be a kocsiba. Indítom a gramofont. Leállt a motor, de jár a gramofon. Újból kurbli. Újból gramofon. Megint kurbli, közben lejár a lemez. Hurrá, holnap következik az első vezetési gyakorlat.
ÖTÖDIK NAP
Tiszta inget vettem. Gyurcsák bácsi fél liter bérkiegészítésért elárulta, hogyan indul könnyen az ótó. Halljuk a műszaki előírást: „Fújjon háromszor a karburátorba. A kurblit kétszer tekerje meg, húzza ki félig a szívatót, tekerjen újból kettőt, nyomja be a slusszkulcsot, tekerjen felet, himbálja meg négyszer az ótót. Nyomja be egészen a szívatót és tiszta erővel tekerje. Nekem mindig elindult.” Igaza volt.
A következő lemez kioktatott, hogyan kell betenni az első sebességet. Sikerült. Csak tudnám, miért ugrálnak ezek a régi kocsik, lehet, hogy üt a főtengely. A népligeti körben már kétszer kerültem, mikor odaszóltam Sárikának: „Tedd fel szívem, a következő lemezt, hadd tudjam meg, hogyan kell megállítani az autót.” Sárika felkurblizta a gramofont, feltette a lemezt, és én vártam az oktatást: „Srrr, egyszer volt, hol nem volt – búgja egy bájos női hang, – még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy…” Ezt a szerencsétlenséget! Pistike (ez a fiam) meselemezét hoztuk le az 5. sz. oktatólemez helyett. Szerencsére sikerült Gyurcsák bácsit felrázni, és megmutatta, mit nyomjak be, mit húzzak ki, hogy az autó végre megálljon.
TIZENÖTÖDIK NAP
Múltak a napok, egyre biztonságosabban és rutinírozottabban vezetek. Eljutottam az utolsó – szerelési – gyakorlatig. Mondom Sárikának: „Ma együtt lefekszünk a kocsi alá, és te fogod a stecklámpát.” Első gyakorlat az olajcsere. A gramofonlemez utasítása szerint végigtapogattam a kartert, és kiálló csavarját kivettem. Bár ne vettem volna ki! Folyik az olaj, a csavar sehol, beesett a gramofonba. Sárika öt percig túrkált a gramofonban, mire kivette a csavart. A gumicserével sem jártam jobban. Sokáig nem találtam a szelepet, csak a lyukát. Nem is találhattam, mert a környékbeli srácok – míg a köpennyel piszmogtam – felszabdalták csúzlinak a belsőt.
TIZENHATODIK NAP
Elseje. Holnap megyek VIZSGÁZNI. Csak bírjuk ki még addig a Maggomobillal.
Íme, tanulásom hiteles története. Aki akarja, el is hiheti.
Tamás György
