Izland mindig élen járt a környezetkímélő energiák felhasználásában. A működő gejzírekből nyert geotermikus energia (a föld belső hője) fedezi az ország szükségleteinek háromnegyedét. Nem véletlen, hogy éppen Izlandon fut egyre több hidrogéncellás jármű. A főváros, Reykjavík tömegközlekedési vállalatának kisbuszai jó ideje csak vízpárát bocsátanak ki magukból.
Az, hogy a magánhasználatú autók között nem terjed gyorsan az átállás hidrogénüzemre, az előállítás nehézségeinek tudható be. Nem elég egy vödör vizet zúdítani a tankba, hogy ott az üzemanyaggá váljon. A hidrogéngázt elektrolízissel kell előállítani a vízből. A folyamathoz energiára van szükség, amit Izlandon bőségesen és olcsón szolgáltatnak a geotermikus erőművek. A világ többi országa korántsem ilyen szerencsés. Nekik a hidrogén előállításához továbbra is fosszilis energiahordozókat (szenet, kőolajat, földgázt) kell elégetni, ami rendkívül környezetszennyező.
További gondot jelent a hidrogén biztonságos szállítása és tárolása. A gáz nem olyan gyúlékony, mint a benzin, de ha lángra kap, nehéz eloltani. Csak különleges tartályokban tárolható. Ezekből vagy nagyon sokra vagy hatalmas méretűekre lenne szükség. Egy liter benzinben ugyanis két és fél ezerszer annyi hőenergia tárolódik, mint hasonló mennyiségű hidrogénben. Mégis komoly támogatói vannak a hidrogén üzemanyagként történő felhasználásának.
A tavalyi amerikai elnökválasztási kampányban mindkét jelölt zászlajára tűzte a program támogatását. Ennél is érdekesebb, hogy az izlandi töltőállomást üzemeltető Új Energia Konzorciumnak a világ egyik legnagyobb olajtársasága, a Shell is tagja.
