Az Autó-Motor 13. számában olvastuk a „Különleges teherautók, különleges módszerekkel” című cikket. Ez adta az ötletet, hogy beszámolunk azoknak a kísérleteknek az eredményeiről, amelyeket a Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál egy önfelszedő seprőgép-változattal a közelmúltban fejeztünk be.
A gép előállításának gondolatát elsősorban a mind égetőbbé váló munkaerőhiányunk szorgalmazta. De indokolta az is, hogy ilyen kisméretű önfelszedő seprőgépeket a szocialista táboron belül ez idő szerint még nem gyártanak. A főváros utcáiról jól ismert kis sárga, villogós seprőgépek 8-10 ezer dollárba kerülnek!
Az acéllemezből készült önhordó alváz magában foglalja a seprőberendezést, a 270 literes víztartályt és a 0,65 m3-es szemétgyűjtőt
Mindez indokolta, hogy Hivatalunk már 1963. első félévében megkezdte kísérleteit egy olyan géptípus kialakítására, amely főleg a hazai és szocialista relációban kapható alkatrészek felhasználásával előállítható. Ügyeltünk arra, hogy a legegyszerűbb módszerekkel lehessen szerelni: alkatrészeit gyorsan tudjuk cserélni. Meg kellett oldanunk a söprés közbeni teljes portalanítást és porleválasztást, továbbá azt is, hogy a járművet könnyen lehessen kormányozni. Ez különösen a zsúfolt belvárosi utcákon fontos. Ezért panoráma-ablakokkal is biztosítottuk a vezetőnek a tökéletes körkilátást.
A seprőgép első kereke kormányozható, a két hátsó pedig a meghajtást kapja. A hidraulikus fékberendezés mindhárom kerékre hat. Az ízlésesen formatervezett és teljesen burkolt gép fő munkaeleme a 12 rugózott szegmensből álló, az úttest középvonalára merőle
A kivitelezés sokrétű feladat elé állította a Hivatal műszaki kollektíváját. S most örömmel közölhetjük: saját erőnkből nekünk is sikerült valami újat, egyfajta különleges autót előteremtenünk. További célunk, hogy az első példány műszaki és egyéb jellemzőinek finomításával sorozatgyártásra is alkalmassá tegyük. Természetesen azzal, hogy ez a devizamegtakarítást is jelentő és hasonló külföldi gépekkel teljesen egyenértékű célgép hazánkban is megszületett, népgazdasági szinten még csupán rész-feladatot oldottunk meg. Hiszen Hivatalunknak nem hivatása az ilyen – immár exportra is alkalmas – kisgépek sorozatgyártása.
A FOKI-1601 erőforrása egy 750-D típusú, 29 lóerős Zastava-motor. Meghajtást az eredeti tengelykapcsoló, sebességváltó és differenciál megtartásával, láncáttétel útján biztosították. A seprőberendezéseket pedig egy külön kuplunggal és kapcsolóval ellátot
A prototípus tehát már megszületett. De kérdés: ki venné át tőlünk a stafétabotot? A hazai sorozatgyártás – túl azon, hogy népgazdasági érdek – a vállalkozóknak minden bizonnyal külön is gyümölcsöző lenne…
Séri Gyula – Bőhm János
Gerőfi Ferenc felvételei
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
