Nem a Hanare nevű tanulmány a Suzuki első szimmetrikus dobozautója, az 1969-72 között kínált negyedik generációs Carry Van – amelynek megjelenését Giorgietto Giugiaro tervezte – is hasonló volt. Most azonban spóroltak az ablakfelületekkel, mert jelen esetben nem klasszikus értelemben vett egyterűről van szó, hanem elöl-hátul kényelmes kanapékkal rendelkező guruló élettérről.

Az utasteret a felnyíló oldalfalon keresztül lehet megközelíteni, furcsa, hogy az első számítógépes grafikákon ez a bal oldalt jelenti, hiszen Japánban ez az úttest közepének, és nem a padkának az oldala – az önvezető rendszernek mindegy, melyik irányba halad a kocsi, csak átkapcsolja a megfelelő fények (piros-fehér) kibocsájtására a LED-eket a karosszéria két végén. A Suzuki Nanare műszaki tartalmát azon felül nem részletezték, hogy teljesen önvezetésre képes, és gyakorlatilag egy kerekeken guruló nappaliról van szó. Az egyik kanapé különleges, hiszen annak ülőlapja beforgatható úgy, hogy az ott helyet foglaló az oldalfalon lévő nagy képernyővel szemben ül.