A Subaru parányi, de annál markánsabb szereplője az autóipar globális mezőnyének. Az Impreza – hol formaterve, hol műszaki részletei miatt – régóta a rajongók kedvenc vitatémája, a legfrissebb sorozat, a Tribeca designja pedig már elsőre olyan ellentmondásosra sikeredett, hogy azonnal változtatni kellett rajta. A Legacy/Outback páros levetette korábbi igavonó jellegét, és szép csendben felkapaszkodott a prémiumautók közé.
Tízéves sikerrecept a Foresteré
A Forester körülbelül olyan az autók között, mint a rántott hús az étlapon. Egyszerű, mégis szeretik. A modell maga a megtestesült állandóság a Subaru palettáján – formaterve sallangmentes, használati értéke megkérdőjelezhetetlen, technikája pedig elnyűhetetlen, s mindez elég ahhoz, hogy lelkes rajongótábort gyűjtsön. A Forester harmadik generációja kívül-belül megnőtt (hossza 7,6, tengelytávja 9,0, szélessége 4,6, magassága pedig 11,0 centivel), azonban sikerrel őrizte meg az elődök kissé bumfordi jellegét. A Forester hű a gyerekek játékautóinak dobozszerűségéhez, s amikor egy-egy lelkes óvodás zsírkrétával és kissé darabos kézmozdulatokkal autót rajzol, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény hasonló lesz, mint a Forester oldalnézete. Vannak persze rafinált részletek is az új modellen. Nyilván nem lesz a lakatosok kedvence, de szép megoldás például a vaskos kerékjáratok felett húzódó markáns ív. Hasznos és biztonságos, ugyanakkor kissé (szél)zajos megoldás a két hatalmas és szinte négyzet alakú külső tükör.
Magas kombi vagy kompakt SUV?
A műszaki tartalom mellett az utastérben is egyértelműen érezhető a rokonság az Imprezával. A műszerfal áttervezésével, módosításával például nem sokat bajlódtak, ám az anyagok összhatása a kabinban magasabb szintre lépett az Imprezához képest – ami rendben is van, hiszen a Forester mégiscsak drágább modell. A mutatók itt is végigrohannak a teljes kék skálán a gyújtás ráadásakor, s a tetőkonzolból is halvány fény dereng. A Forester ülései nagy felületűek és kényelmesek – remek döntés volt, hogy már a legolcsóbb Trend kivitelben is széria az első kettő fűtése.
Hátul majdnem 90 fokig kitárhatók az ajtók, ami könnyűvé teszi a ki- és beszállást, vagy a gyerekülés beszerelését, s nincs gond a fejtérrel sem. S noha valamivel szélesebb lett a Forester utastere, hátul csak két embernek kényelmes, hárman már szoronganak. Van viszont hátul is kartámasz, az ülőlapból pedig pohártartós tálca hajtható ki. A csomagtartó szabályos alakú, 450 literes. A hátsó ülések osztva elfektethetők, s ennek nyomán a megnövelt raktér padlója majdnem sík, a rakodást legfeljebb a magas perem nehezíti meg. Összességében jellemző a Foresterre, hogy mentes mindenféle innovatív vagy látványos megoldástól, de mivel a hétköznapi használhatóság minden szintjén megfelelőt nyújt, nehéz bármit kifogásolni rajta.
Szélvészgyors, mégsem sportkocsi
A 2,5 literes turbómotor – az immár magától értetődő dízel mellett – a legjobb választás a Foresterhez, hiszen az autó üresen 1,5 tonna, magas az építése, azaz kell a nyomaték a dinamikus autózáshoz. A turbómotor hozza is a megfelelő teljesítményt, minden fordulatszám-tartományban lendületesen húz, igazi élményautóvá avatja az XT-t, s autópályán is bőven vannak tartalékai. A sztrádán azért jó lenne még egy fokozat az ötödik után – reméljük, hogy a dízel hatfokozatú váltója hamarosan bekerülhet a benzinmotoros modellekbe is.
A pazar menetteljesítmények, az állandó összkerékhajtás és az autó méreteinek fényében az általunk mért 11,6 literes átlagfogyasztás – noha abszolút értékben sok – teljesen elfogadható érték. Autópályán az is kiderült még, hogy a keret nélküli ablakok elhagyása a zajkomfort szempontjából mindenképpen jó ötlet volt. A futómű hangolása kissé lágyra sikerült. Az autóban töltött idő jelentős részében ennek persze örülhetünk, hiszen a felfüggesztés az úthibák nagy részét kisimítja. Ám amikor eljön az amatőr autósportolás ideje, kanyarokban kissé zavaró a túlzott oldaldőlés és az alulcsillapított rugózás.
A dízelmotor megjelenésével a Forester esélyei nagyságrendekkel javultak a piacon. Ám ha a benzines mellett maradnánk, és a lehető legolcsóbban szeretnénk megúszni a vásárlást, akkor ne próbáljuk ki a turbós változatot. Ez ugyanis annyival jobb a kissé lomha 2,0 literesnél, hogy vagy jelentősen túllépjük a tervezett keretet, vagy minden nap bánni fogjuk, hogy az alapmotort választottuk (a 2,0 és 2,5 liter közötti mezőnyben 2006 után idén is a Subaru 2,5-ös turbómotorja kapta a legtöbb szavazatot az “Év motorja” választáson!). A Forester 2.5 XT praktikus, tágas, minőségi modell, karaktere szerethető – tipikusan az a kocsi, amit az idő múlásával egyre jobban megkedvel az ember. S ha néha úgy tartja kedvünk, hogy a lovak közé csapunk, képes lesz széles mosolyt csalni az arcunkra.
