Jobb, ha elfogadjuk, hogy manapság egyetlen tömeggyártó sem tud piaci növekedést elérni versenyképes szabadidő-autó nélkül. Nem csak a német prémiumtrió és a Volvo kaszál magasépítésű típusaival, a Jaguar és a Lexus középkategóriás SUV-jai, az F-Pace és az NX kapásból a márka húzómodelljeivé váltak. Ezek után nem kérdés, hogy az Alfa sem várhatott a végtelenségig. A megfelelő alapok azonban csak most álltak rendelkezésre, ugyanis a középkategóriás SUV a Giulia sportszedán által használt Giorgio padlólemezre épül, sőt, motorpalettájuk és műszaki felépítésük is szinte azonos. Ezek után nem meglepő, hogy a dizájn terén a lépcsőshátú motívumait ismétli a Stelvio, a részletek viszont csak akkor érvényesülnek, ha bátor a színválasztás – szürkében vagy sötétkékben egészen más hatást vált ki a forma, mint mondjuk a piros tesztautó esetében. Bár az éles vonalakat szemlátomást nem erőltették (minden íves és lekerekített), érdekes megoldásokból nincs hiány, gyönyörűek a felnik, egészen különleges az orrspoiler kiképzése, és persze itt van a kupés hátsó.
Az autó belterében már a letisztultság dominál, szinte audisan minimalista a középkonzol, a központi rendszer kezelhetősége pedig pofonegyszerű! Olasz vérvonalát ugyanakkor le sem tagadhatná, a csőműszerek és a jó fogású, índítógombos sportkormány nagyon különböznek attól, amit hangulatban a vetélytársak nyújtanak. Ettől függetlenül a navigáció grafikája szinte viccesen elnagyolt, a bajuszkapcsolók meg eléggé távol vannak a kormánytól – gyanítom, hogy csak így férnek el ott a Ferrari-stílusú fix váltófülek. Mindenesetre tény, hogy a Giuliánál 4 centivel hosszabb karosszéria nagyon tágas, az ülések pedig kényelmesek, szóval hosszú távú utazóautóként szépen domborít a Stelvio! Hátul bőséges a lábtér, és a kupés tetőív ellenére a fejeknek jutó hely is bőséges, emellett az is remek, hogy a nagy üvegfelületek miatt panorámatető nélkül is világos a kabin. Ami a csomagteret illeti, a Giuliáénál 45 literrel öblösebb, 525 literes raktér a szegmens átlagát hozza. Ugyan magasra kell emelni a cuccokat, de a sík falak miatt teljes egészében kihasználható és a bővítés is könnyen megy, mert az oldalfalon lévő karokkal és az ülésen elhelyezett fogantyúkkal is síkba dönthetjük a második sort.
Mivel a Stelvio a kényelem terén magasra teszi a lécet, meglepő, hogy extralistája közel sem olyan hosszú, mint a vetélytársaké. Például „kimaszkolásra” képes LED-es fényszóró helyett sima xenonlámpákat alkalmaz az Alfa, autonóm vezetési funkciókat pedig egyáltalán nem vonultat fel. E téren tehát lenne hova fejlődni, ugyanakkor szabadidő-autó létére élvezetesen vezethető. Az 510 lovas QV nagyágyú nyilván különleges ebből a szempontból, de a normál változatoknak sincs szégyenkeznivalójuk.
Az általunk próbára tett 210 lovas dízel is úgy fogja az utat, mintha oda lenne betonozva, de ami az egészben a legszebb, hogy közben egészen jól rugózik. Mindez a közvetlen volánnal együtt erőst hatást gyakorol a vezetőre, még úgy is, hogy a 2,0 literes, biturbó egység hangja nem éppen szívmelengető. Cserében nagyon is dinamikus ezzel a motorral az Alfa, a 6,6 másodperces 0-100-as sprintidő önmagáért beszél – ezzel az egy generációval előbbi hot hatchekkel is tartani tudja a lépést egy bizonyos sebességig. Fontos eleme a vezetési élménynek a német ZF-től érkező nyolcfokozatú automatikus váltó, melyet már sokszor dicsértünk: az Alfában is gyorsan és finoman kapcsolgat. Bár a 200 mm-es hasmagasság és a 210 lovas biturbó csúcsdízelhez alapáras Q4-es rendszer miatt akár könnyebb terepre is lehet merészkedni a Stelvióval, egyértelműen aszfaltos közegben érzi magát otthon.
A Stelvio motorpalettáján nem múlik majd a siker, hiszen a hátsókerék-hajtású, 150 lovas gázolajostól elkezdve egészen az 510 lovas QV-ig terjed a skála, köztük pedig a 180 és 210 lóerős dízelek no meg a 200 és 280 lóerős benzinesek helyezkednek el. A 11,5 milliós indulóár versenyképes, de a vetélytársak az extrák tekintetében az Alfa előtt járnak. Egy biztos, a kategóriában a Stelvio hordozza magában a legtöbb érzelmi töltetet, vagyis az egyik legfontosabb kritériumot már mindenképpen teljesítette!
Tetszett
• kényelmes, tágas utastér
• váltó-motor összhangja
• dinamika
• futómű
Nem tetszett
• nyers motorhang
• kevés vezetéstámogató rendszer
• korlátozott kilátás hátra
Összegzés
A Stelviónak nincs olyan igényes beltere, mint a német konkurens modelleknek, ennek megfelelően ára is kedvezőbb. Viszont vezetni remek, motorkínálata széles, és nem utolsósorban egy tágas, praktikus autó.
Alfa Romeo Stelvio 2.2 JTDM 210 Q4
Összlökettérfogat: 2143 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 biturbó-dízel
Max. teljesítmény: 154 kW (210 LE) 3750/perc
Max. forgatónyomaték: 470 Nm 1750/perc
Hossz./szel./mag.: 4687/1903/1671 mm
Tengelytáv: 2818 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1613/1671 mm
Fordulókör: 11,7 m
Saját tömeg: 1659 kg
Csomagtér: 525/1600 l
Üzemanyagtank: 64 l
Gyorsulás: 0-100 km/h: 6,6 s
Max. sebesség: 215 km/h
Város/országút/vegyes: 5,5/4,4/4,8 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,6 l/100 km
CO2-kibocsátás: 127 g/km
A modell alapára: 11 480 000 Ft (2.2 JTDM, 150 LE)
A tesztelt verzió ára: 13 950 000 Ft
