Nincs a világon, de legalábbis Európában még egy olyan autómárka, amelyik a 3,5 tonna alatti haszongépjárművek szegmensében annyiféle szállítójárművet kínálna, mint a Fiat Professional. A vadonatúj Fiorino a kilencedik (!) B-kategóriás jogosítvánnyal is vezethető modellje a cégnek. Ráadásul a Firorino teherautóként teljes értékűnek tekinthető, hiszen nem személyautóból kialakított, korlátolt tudású “lótifuti”.
Sikátorlakó
Aki járt már Dél-Európában, annak egy percig sem kétséges, hogy a Fiat nem csak úgy vaktában vágott bele a Fiorino fejlesztésébe. A Ducato és a Scudo esetében generációkra visszamenőleg bejáratott partnerével, a PSA-csoporttal közösen valóra váltotta a pizzaszállítók, darabáru-fuvarozók, pékek, virágküldő szolgálatok, festő-mázolók, továbbá a termékmintákat cipelő ügynökök álmát. Közülük is azokét, akiknek nap mint nap a belvárosban van dolguk, merthogy a hangulatos sikátorokban gyakran a Dobló is túlméretesnek bizonyul. A Fiorino létrejöttének valódi magyarázata persze sokkal prózaibb ennél: a kis áruszállítók összeurópai népszerűsége az 1990-es évek közepétől folyamatosan emelkedik, s mára olyan szintet ért el, hogy marketinges mércével mérve is eljött a C-kategóriájú személyautóknál kisebb modul futárok ideje.
Ipari jellegű
Mindazonáltal amilyen ígéretes konstrukciónak tűnt a képek és a műszaki leírások előzetes áttanulmányozása alapján a legújabb profi Fiat, olyan visszafogott lelkesedést váltott ki élőben. Nem, nem a kinézetével volt baj. Elölről, hátulról, oldalról és felülről egyformán trendi, éppen ezért az ember túlzott reményeket fűz vezethetőségéhez. Nos, a majdani felhasználók biztosan hamar hozzászoknak, de a 3,86 méteres hosszúság, a volán vízszintes és függőleges állítási lehetősége, valamint a joystick-váltó és a 10 méteren belüli átmérőjű fordulókör ellenére menet közben nagyobbnak érződik az autó, mint amekkora. Leginkább a két első oszlop közötti jókora távolság, valamint a hosszúra áttételezett kormányzás miatt haszonjárműves a személyautónak látszó tárgy. No meg azért, mert a más modellekben fickós és csendes 1,3-as, 75 lóerős Multijet dízel a Fiorinóban kellemetlen hangú és meglehetősen lusta motor benyomását kelti.
Használhatóságát illetően viszont minden a legnagyobb rendben. A két felemás méretű, 90 és 180 fokos szögben egyaránt rögzíthető hátsó ajtón keresztül még a szabványos Euro-raklap is belepasszírozható a hátsójába. Raktere 2,5 köbméteres, teherbírása 535 kg, a raktér padlózatának négy sarkában masszív rögzítőgyűrűket találunk, a gyors árumozgatást pedig oldalsó tolóajtó könnyíti. Kívánságra a vezetőfülke és a raktér közé felerészben nyitható rács kerülhet, amelyen át a lehajtott jobb első ülés támlájára további 300 liternyi áru vagy az alap 1,5-höz képest majdnem 1 méterrel hosszabb tárgy is bepakolható.
A Törökországban készülő, játékos formavilágú minikamion hazánkban 2008 elején mutatkozik be a nagyközönségnek. Kizárólag 1.3 Multijet motorral kínálja majd az importőr, a szériafelszereltség többek között vezetőoldali légzsákot, szervokormányt és blokkolásgátlót tartalmaz. Áráról egyelőre csak annyit lehetett megtudni, hogy Olaszországban mintegy 8 százalékkal olcsóbban kapható, mint az azonosan motorizált és felszerelt nagyobb testvér, a Dobló.
