Megérkeztek Budapestre a Harley-Davidson legújabb modelljei, egy kamionra való motorkerékpár – pontosan 22 darab, és ezeket az újságírók kipróbálhatták a forgalmazás kezdete előtt egy kellemes, rövid túra keretében. Az indulás előtt megjelölhettünk 2-3 nekünk kedves modellt, és ebből kaptunk egyet. Én többek között a Road Kingre szavaztam, és jól tettem. Ez a motor úgy néz ki, mintha vagy 50 évvel régebben készítették volna, ámde a Harley legújabb technikája van benne. Most kissé felületes megközelítésben megpróbálom összegezni a benyomásaimat, amelyek összegyűjtésére néhány óra állt rendelkezésre.
Ezen minden nagy. És – hogy idézzem a műhely vezetőjét – ami ezen vasnak látszik, az az is. Ezt a 375 kg menetkész tömeg is igazolja. Én egy kb. 150 kilóval könnyebb motorral érkeztem a találkozóhelyre, a H-D magyarországi központjába, és amikor ráültem az oldaltámaszon álló Road Kingre, először az tűnt fel, hogy erre nem felülni kell, hanem leülni. Annyira alacsonyan van az ülés (27,8 inch, vagyis 705 mm). De ez nagyon nem baj, mert már a függőlegesbe állításnál feltűnt a 150 kilóval nagyobb tömeg, és jól esett az, hogy széles terpeszben tudtam támasztani a motort. Aztán az indításnál, amikor a Milwaukee-Eight® 107-es blokk megmozdult, az egész vas beleremegett. És ezt aztán alapjáraton folytatta tovább. Hogy mi a 107? Bocsánat, de a nem Harley-n nevelkedetteknek meg kell magyarázni. Szóval 107 cubic inch (köbhüvelyk) a lökettérfogata. Hogy ez mennyi itt, nálunk, Európában? 1746 köbcenti! És nem ez a legnagyobb Harley-blokk… Hanem a 114 köbhüvelykes (1860 köbcentis).
Ha ránéztek a tömegadatra, máris nem olyan sok. A teljesítmény olyan, mint a Rolls-Royce-nál. Elegendő. A gyár csak a forgatónyomatékot adja meg, ami ennél a kisebb blokknál 150 Nm. Nem kevés egy motorkerékpárnak.
Ez azt jelenti, hogy amikor betettem egyesbe a baromi nagy, kétkarú váltókarral, ezt egy nagy csattanás nyugtázta – meg kell szokni, de legalább tudtam, hogy na, ez bent van – és elengedtem a kuplungot, vajpuhán elindult. Majd ezután nem volt semmi rezgés. Azt hittem először, hogy valami nincs rendben, de azután eszembe jutott, hogy néhány éve, amikor elkezdték beépíteni a rezgéskiegyenlítő tengelyeket a Harley-blokkokba, volt egy kis vita arról, hogy a sima járás miatt vevőket veszít a márka. Nos, nem ez történt. A hívőknek maradt a finom alapjárati remegés, hogy érezzék, min is ülnek. És ezt az elektromos Harley is tudja! (nem kis fejtörés árán építették bele a tervezők az egyébként teljesen simán futó villanymotoros LiveWire típusba ezt az „alapjárati remegést”)…
Szóval a forgatónyomaték. Húz, mint a mondabeli ökör – ez jutott eszembe az első méterek után. Ja, és ne felejtsünk el gyorsan tovább kapcsolni újabb csattanások kíséretében, mert bizony a legnagyobb motorfordulatszám elérésekor – amit műszer híján csak becsülni tudtam olyan 5000/perc közelébe – a fordulatszám-korlátozó hamar véget vet az élvezetnek. Meg nem is illik húzatni egy Harleyt. Mert megy mindig. De van 6 fokozat! A hatodik egy irgalmatlan hosszú áttételű overdrive – ahogy a műveltebb amerikaiak mondják. Szóval úgy 90 táján kell csak bekapcsolni, akármilyen nagy is a motor. De 1-től 5-ig nagyot tol a közel ezernyolcas blokk mérsékelt hanghatások közepette. Igen, most már nem lehet a megvásárláskor átlukasztani a katalizátort is tartalmazó kipufogódobot, hogy „hallja az a hülye autós, hogy jövök”, mert például Ausztriában, a kedvelt motoros utakon már mérik az arra járó motorkerékpárok zajszintjét, és 95 dBA felett könyörtelenül elzavarják a rendőrök a feltűnést így is kereső bikereket. Arról nem is beszélve, hogy – részben a zajkeltés miatt – Németország bizonyos részein be akarták vezetni a hétvégi motorozás tilalmát (aztán amikor néhány százezer tiltakozó motoros kivonult az utakra, ezt gyorsan elfelejtették).
Én a magam részéről az élni és élni hagyni elvet követem. Szeretek motorozni, de igyekszem ezzel a lehető legkevésbé zavarni a többi embert. Arról nem beszélve, hogy sokórás túrán hamar elkezd zavarni engem is a hangos kipufogó. Inkább jobban vigyázok a figyelmetlen közlekedőkre. A fiataloknak pedig annyit: 51 éve ülök motoron ilyen elvekkel, és élek.
De vissza a Road Kinghez. Amikor az egyik megállásnál egy kolléganő megjegyezte, hogy kényelmetlen az a vas, amin ő ül, mondtam neki, itt a Road King, ez aztán kényelmes. Megnézte, és csak annyit mondott: ez a hetvenéveseknek való! Bevállaltam, bár még addig van néhány évem…
Mint már említettem, ez az alkalom arra is szolgált, hogy az összes újdonságot láthassuk. Nos, akkor nézzünk meg néhányat.
Hogy a technikáról is essék szó: a világítás szinte mindegyiken LED-es, kivéve a Road Kinget, azon halogén – retró. A LED-esek azonban fantasztikusak.
Nehogy azt higgyétek, hogy a Harley a hagyományok rabja. Ugyan a V-Rod modelleket (a Porsche által tervezett V-motorral) kifuttatták, de a mai nagyvasakban már továbbfejlesztett négyszelepes, folyadékhűtésű hengerfejek vannak, benzinbefecskendezéssel és katalizátorral. A rezgéskiegyenlítést már említettem, érdekessége, hogy az első ilyen motorok annyira jók voltak, hogy egyáltalán nem rezegtek. A konstruktőrök megkapták a feladatot, hogy legalább alapjáraton kell valami mozgásnak lenni. Ezért lerontották a kiegyensúlyozást, és így már van valami remegés alapjárat környékén. De annál feljebb semmi! Aztán a futómű is már egészen más. Sokkal stabilabb, mint a régi volt. A rossz út most sem a kedvence, de elviseli.
És természetesen a modern kommunikációs elektronika is utat talált a Harley-kbe. A nagy túramodellek műszerfalának közepén ott van a képernyő, tudja a bluetooth-t és amerre elhalad, a környéket be tudja sugározni jó kis rockzenével a négy vagy nyolc hangszórójából, akár 300 wattal is.
Szóval a Harley-fíling. Igen, az volt minden mennyiségben. Ezúttal egy kissé rendhagyó tesztben akartam bemutatni ezt a sokak által kedvelt érzést, illetve az ehhez való motorokat. Az árakat csak azért írtam oda némelyik modellhez, hogy érezzétek, mindennek ára van. Igen, ekkora. Szóval akinek megjött az étvágya, gyűjtsön szorgalmasan. De jól nézze meg, mit vesz, mert kényelemben és sok más tulajdonságban nagy különbség van az egyes modellek és évjáratok között. Én tudom…
Egy kis magyarázat a Harley-fílinghez. Mert többféle van. Az egyik az, amit például a Road Kingen és a Touring modelleken lehet átélni. A félméteres trepniken nyugvó lábakkal, keményen rugdosva a szintén félméteres, kétkarú váltót, kényelmesen előrenyújtott kézzel markolni a széles kormányt, élvezni a nyomatékhegyeket, a fotelszerű ülést és a nagy szélvédő mögött a menetszél hiányát. A másik a nyújtottvillás choppereken, az előretolt lábtartóval és a magasra húzott kormánnyal, amelyet nem véletlenül neveznek apehanger (majomkapaszkodó) kormánynak. Ezen kissé (de inkább nagyon) ortopéd helyzetben ül (nyújtózkodik) a motoros, és azon gondolkodik, hogy érdemes bevállalni ezt a hülye testhelyzetet azért a kis feltűnésért? Ráadásul tépkedi a menetszél, esőben garantáltan befolyik az esővíz a dzseki ujján, és azonnal utat talál a nadrágba is az első kerék által felvert víz. De a stílusért meg kell szenvedni…
Mindenesetre a fíling alapja minden motornál a hatalmas V-kettes blokk. A gyár is ráérzett, és folyamatosan növeli a lökettérfogatot. Most 1860 köbcentinél tart.
PappLaci
az öreg motoros
Képek: PappLaci és Abai Róbert
