Nagyobb szállítási kapacitású terepjárója volt szüksége a Szovjet gazdaságnak és fegyveres erőknek, ezért készítették el a GAZ-69-es terepjáró alvázát és technikáját alapul véve az UAZ-450-es típusát. Az első prototípusok még 1955-ben készültek, ezeknek gömbölyű formája volt, amelyet 1956. végén cseréltek le a végleges megjelenésre. 1957. áprilisában rendelték meg a sorozatgyártást az Uljanovszki Autógyártól, ahol hivatalosan 1958. januárjában indult meg a termelés.
1957-ben is készült pár tucat példány, ezeket leginkább tesztelésre használták, átkeltek vele a Kara-kum sivatagon, a Pamír hegységen és Kazahsztán sztyeppéin, illetve Ojmjakonba, a világ leghidegebb lakott településére is eljutottak az előszériás példányok, bizonyítva a konstrukció tudását. Egyszerű dobozosként kezdte pályafutását, majd jött a platós, a személyszállító és a mentőautó-változat, végül az UAZ-450V luxuskivitel, ahol a tetőben 10 kis méretű panorámaablakot is elhelyeztek.
Még prototípus-stádiumban készültek a Honvédelmi Minisztérium számára parancsnoki változat állófűtéssel, asztallal és páncélszekrénnyel, azonban ez túlságosan szűknek bizonyult a hadszíntereken való éles bevetéshez, úgyhogy csak csapatszállítóként és nem parancsnoki járműként valósult meg a katonai kivitel. Érdekes módon az első példányok még előrefelé feltáruló első ajtókat kaptak, de viszonylag hamar áttértek a hagyományos, hátrafelé feltáruló ajtókra. 1966-ban mutatkozott be az UAZ-462-es típusjelű modernizált kivitel (felül szelepelt motor, 4 fokozatú váltó, újj orrlemez, törölték a hátsókerékhajtású alapváltozatot), amelyet nálunk is rendszeresített a Honvédség és újonnan is megvásárolható.
