Már 1955-ben felmerült a Mercedes-Benz kínálatot megkoronázó autó piacra dobása, de egészen 1963-ig kellett várni a 600-as piacra dobására. Fritz Nallinger, a Mercedes-Benz főmérnöke már 1955-ben felvetette a nagy limuzin ötletét, ekkor határozták meg a főbb tulajdonságokat – például hogy a karosszériaváz lehetővé teszi a karosszéria nyújtását –, de 8 évig tartott a fejlesztés, amelynek részeként a márka első V8-as motorját is elkészítették. Az M 100-as 6,3 literes lökettérfogattal és 250 lóerős teljesítménnyel debütált.
Friedrich Geiger irányításával készült a végleges megjelenés, Paul Bracq több tervet is készített a klasszikus hűtőrács köré, végül az akkor hagyományos, állólámpás elrendezés mellett döntöttek. Egészen a gyártás 1981-es befejezéséig kitartottak e mellett – 1977-ben készült ugyan az S-osztály lámpáival modernizált prototípus, de az végül nem került gyártásba. A Mercedes-Benz a vevő minden kívánságát teljesítette, amíg az nem befolyásolta a biztonságot, a 2677 legyártott példány mind egyedi.
1964-ben 3200 mm tengelytávolságú limuzin és 3900 mm tengelytávolságú Pullman változatban volt elérhető a Mercedes-Benz 600, 56 500 illetve 63 500 DM-es alapáron, a márka második legdrágább autója, az automatikus váltóval szerelt 300 SE long ekkor 27 800 DM-ért volt megvásárolható. Utoljára 1979-ben jelent meg az árlistában a 600-as, a limuzinért 144 368 DM-et, a Pullman-ért 165 760 DM-et kértek, a márka második legdrágább autója, a 450 SEL 6.9 ekkor 78 999.20 DM-be került. A gyár 1965-től tette elérhetővé a páncélozást, később a Pullmann Landaulet félkabrió és a 6 ajtós Pullman Limousine is elérhető lett, az 1965-ben építettek egy 2 ajtós kupét, de az egyedi példány maradt.
A fejlesztés során a mérnökök 2 fedélzeti rendszert is készítettek, Werner Breitschwerdt felelt az elektromos működtetésű prototípusért, Ernst Fiala készítette a hidraulikus működtetésű prototípust – utóbbi nyert. A rengeteg extrát (ajtócsukás, tolótető működtetése, ablakemelők, válaszfal-mozgatás, csomagtérfedél-működtetés, szellőzőnyílások nyitása és csukása, első-hátsó ülések mozgatása, rögzítőfék, lengéscsillapítók) egyszerűbb volt nagynyomású hidraulikával működtetni, a korabeli villanymotorok sok helyet igényeltek és hangosak voltak. A biztonság kedvéért 2 párhuzamos fékkört is kapott az autó, tehát a tárcsafékeket 2 darab, egymástól független nyereg is szorította, a Fulda és a Continental kifejezetten ehhez a típushoz fejlesztett 9×15 col méretű abroncsokat.
