A sötét szoba ablakából nézegetek kifelé. Késő van már, a hideg szél kavarja a havat, ezenkívül semmi mozgás. A szomszéd új kocsija pihen a ház előtt. A csillogó autó láttán magamban nyugtázom, no ezeknek is megvan már az örömük.
Évek óta nem jártak sehová. Úgy döntöttek, a kopott kabát is jó lesz még, a lakásfestés is elmaradhat, hogy gyorsabban gyűljön össze a pénz.
Nemcsak ők voltak így mostanában, amióta lehetőség van arra, hogy a dolgozó embernek elérhető álom legyen az autó.
Eszembe jutott a napokban elém kerül tömör statisztika: hányan és kik vettek 1962-ben új kocsit. Nem is a teljes esztendőt, csak az év első 9 hónapját tükrözték a rovatok, amelyeknek néhány számadatára pontosan emlékezem.
Újabb 297 autóval gazdagodtak most a bányászok, bányászcsaládok. A tanárokhoz, tanítókhoz, főként a vidék nevelőihez 814 kocsi jutott. Nemsokkal kevesebb, mint az ország mérnökeinek, akik közül a múlt év elejétől szeptember 30-ig 879-en vették át az új kocsit a csepeli telepen. Azt, hogy hány mérnökünknek van korábbról kocsija, és hányan vásároltak azóta is, nem tudok. Arra viszont megintcsak jól emlékszem, jelezte a statisztika, hogy a most múlott esztendő első napjától harmadik negyedéig 1023 orvos, 2652 szellemi dolgozó, tisztviselő, 262 állatorvos, 1409 munkásember, szerelő, lakatos és ki tudná sorolni, hogy még milyen mesterségbeli irathatta nevére, saját, készpénzzel kifizetett autóját. Trabant, Skoda, Moszkvics vagy Wartburg márkájút.
Íróink, művészeink is vagy 100 új kocsit vettek 1962. kilenc hónapjában.
És hogy mennyivel szaporodott az új autók gazdáinak száma a múlt év utolsó három hónapjában, vagy hogy hányan lesznek, akik 1963 első negyedében növelik a saját kocsival rendelkező magyar autósok táborát, azt ma még nem tudni. De sejteni mindenesetre lehet. Nemigen tévedhetünk, ha öt-hatezerre becsüljük számukat.
Tudom, közöttük lesz dr. Szabó Elek is, aki most Indiából címzett képeslapot a Csepel Vállalathoz. Azon a lapon írja: tegyenek félre neki is egy Moszkvics gépkocsit. Egy hónap múlva jön haza a tanulmányútról. Kéri, tekintsék sorait előzetes jelentkezésnek.
Még a tavasz sem érkezik, és Szabó doktor kocsija is bizonyára ott fog állni valamelyik ház előtt vagy udvaron, mint ma már sok tízezer színes társa.
Sok öröm, sok-sok gond jár ezekkel a kocsikkal. Addig is, amíg a mienk lesz, és azután is, hogy már a miénk. Legtöbben igen nehezen, túlórák díjazásából, az eladott motorkerékpár árából, a feleség félretett teljes fizetéséből, újításokból, a nap mint nap spórolt forintokból gyűjtötték össze a pénzt, amelyből végre autó lett.
Szeretném, ha tudnák és nem felejtenék el mindezt azok a fiatalemberek, akik elegáns kabátba bújva, jó cipőben, meleg sállal a felhajtott gallér alatt sétálgatnak el a járdaszélnél pihenő kocsik mellett. Nemegyszer figyelem őket. Szívesen állnak meg a csendes utcák autóinál. Belesnek az ablakon. Rápillantanak a sebességmérőre, nézik a kapcsolókat, majd a kocsik elejéhez simuló jelvényt, feliratot.
Szeretem ezeket a fiúkat, mert gondolom, ilyenkor biztosan álmokat szőnek, beleképzelik magukat az ülésbe, a kormány mögé. A holnapot tervezgetik. A jövőt, mikor majd ők hagyják éjszakára a házuk előtt a kocsit, és reggel joguk lesz nyitni annak ajtaját.
És nagyon szeretném, hogy amikor majd ők veszik át a mai autósok helyét, nekik már ne az legyen ilyenkor első dolguk, hogy karcolási nyomokat keressenek a karosszérián és alig higgyék, hogy az antennát, a külső tükröt, az ablaktörlőlapátot senki nem törte le.
Mert tudjátok, fiók, félünk is, amikor meglátunk benneteket egy-egy kocsi közelében. Mit forgattok a fejetekben?
Sajnos, szereztünk rossz tapasztalatokat is. Közületek nem mindenki nézi szeretettel, csupán az autók iránti érdeklődéstől fűtve, vágyakozással a mai autóinkat. Lehet, nem is tudjátok, nem is gondoltok arra, milyen nehezen szereztük meg azt a kocsit. Mennyit tanultunk, dolgoztunk, küzdöttünk, mennyi mindenről mondtunk le azért a kocsiért, amely most előttetek áll és – ti szabad prédának hiszitek.
Mielőtt a kocsihoz nyúltok, jusson eszetekbe a bányász, az orvos, a munkás, a mérnök. Jusson eszetekbe az édesapátok, aki talán titokban kuporgatja a pénzt, hogy a családnak is legyen kocsija.
És jusson eszetekbe, nem is telik sok idő, amikor majd a tiétek lesz a sok új autó. Dolgozzatok eg érte. Ti könnyebben szerezhetitek meg a tudást is, amelyből tettek, alkotások születnek. Akkor a ti eredményeiteket fogja díjazni a társadalom, amelynek tagjai lesztek. Hiszen, hogy autóval is rendelkező tagjai.
L.Gy.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
