A kincseket érő gyűjtemény és a régi falakon belül újjátervezett épület helyreállításán fáradozó emberek talán leglázasabb tempójú munkájának idején léptük most át múzeumunk kapuját. A nyitás előtti napokban tett látogatás során szinte sebtében jegyeztük fel a múzeum igazgatójának, dr. Mészáros Vincének alábbi szavait – egy kis történelmi ismertetőt és egy rövid útmutatót a most kiállításra kerülő gépjárművekről.

Több mint negyedszázada halt meg a múzeum, a Pestet ért első szőnyegbombázás után. Gyűjteményének nagy része súlyosan megrongálódott vagy elpusztult. Szerencsére a magyar gépjárműtörténet oly pótolhatatlan emlékei, mint például Csonka János egyes járművei, megmaradtak.

Az egykori taxi-rendszám sem hiányzik a régi pesti utca jól ismert Magomobiljáról, amely most csendesen pihen az autóveteránok sorában Az egykori taxi-rendszám sem hiányzik a régi pesti utca jól ismert Magomobiljáról, amely most csendesen pihen az autóveteránok sorában

A múzeum alapításának gondolata a múlt század 80-as éveiben vetődött fel. A társadalom ez irányú, nagyerejű aktivizálódását 1896-ban a Milleneumi Kiállítás indította meg. Az ottani közlekedési csarnoknak olyan nagy sikere volt, hogy állandósították és mint múzeumot nyitották meg. A remények beváltak. Gyűjteményének jellege túlnyomóan a vasutat tükrözte, ami érthető is, hiszen alapításakor a MÁV vette gondozásba. És a legutóbbi időkig is a MÁV tartotta fenn az intézményt. Ez természetes volt, hiszen a XIX. század második felének döntő iparfejlesztési és műszaki alkotási programja hazánkban a nagy vasútépítési tervek megvalósításának időszaka. A század második felében több mint húszezer kilométer vasutat építettünk, és e hatalmas munkán, illetve a vele kapcsolatos mozdony-, vasuti kocsi, fémhengerlő és egyéb ipar kiszolgálásán felnőtt műszaki dolgozók, mérnökök, szakmunkások hosszú sora előtt mint a közlekedési technika csúcsa: a gőzmozdony lebegett.

Peugeot levélgyűjtő gépkocsi 1901-ből, egyhengeres, négy-lóerős motorral Peugeot levélgyűjtő gépkocsi 1901-ből, egyhengeres, négy-lóerős motorral

A belsőégésű hőerőgépek megjelenése új korszakot nyitott a közlekedési technika fejlődésében. A motorosítás, az autótechnika korszakalkotó új konstrukcióit a vasuti szemléletben fogant régi múzeum – különös tekintettel arra, hogy szervezetileg, anyagi fenntartásban is a vasútigazgatósághoz kötött intézmény volt – már nem tudta rugalmasan követni. Emiatt a régi Közlekedési Múzeum gépjárműgyűjteménye kellőképpen nem fejlődött ki. Most e ténnyel úgy van az ember, mint a mesebeli király, akinek egyik szeme sír, a másik nevet. Sajnálatos ugyanis, hogy a régi múzeumban nem alakulhatott ki tekintélyes autógyűjtemény, de ez ma nem hat oly tragikusnak, hiszen a háború dühe ezt épp úgy megtépázta volna, mint ahogyan tönkretette a nemzetközi hírű szép vasúti gyűjteményt.

Nemcsak ritkaság, hanem szép és tanulságos is az ellendugattyús Krupp-motor szemléltető metszete Nemcsak ritkaság, hanem szép és tanulságos is az ellendugattyús Krupp-motor szemléltető metszete

A negyedszázados szünetelés után újjászervezett és kapuit április 2-án újra kitáró Közlekedési Múzeum a lap olvasóit elsősorban érdeklő szakterületen – a gépjárműtörténelem feltárásában, emlékeinek összegyűjtésében – szerencsésebb adottságokkal rendelkezik, mint elpusztult elődje. Évtizedes, szorgalmas gyűjtőmunka előzte meg ezt az ünnepélyes múzeumnyitást és a gépjárműgyűjtemény kialakítását. Ebben ma már több mint kétszáz eredeti méretű jármű, szerkezeti fődarab, motor, metszetek és modellek képviselik elsősorban a hazai gépjármű-történetet. És minden remény megvan arra, hogy ez a gyűjtemény fejlődni is fog. Egy-egy igényes műszaki modell előállítása több ezer műszerész – kutató és rajzoló – munkaórában értékelhető. Egy-egy oktatló célzattal létrehozott, metszetként bemutatásra kerülő gépjármű fődarabjainak „megnyitása”, nemegyszer rekonstruálása vagy akár restaurálása tízezernyi munkaórát igényel. Ezek az adatok, tények talán válaszul szolgálnak arra a kérdésre is, miért húzódott ennyi ideig a magyar közlekedés e reprezentatív kultúrintézményének mostani megnyitása.

A régi szakembereknek és a fiatal autórajongóknak egyaránt sok érdekességet mutat egy ilyen 1934-ből származó farmotoros Mercedes A régi szakembereknek és a fiatal autórajongóknak egyaránt sok érdekességet mutat egy ilyen 1934-ből származó farmotoros Mercedes

Megfelelő, igényes gyűjtemény nélkül nem lehet múzeumot avatni. De még kiállítást rendezni sem lehet. Holott a kiállítás csupán egyik – nem is a legjelentősebb – megnyilvánulása egy múzeum életének, tevékenységének. A nagyközönség számára élményt, látványt jelentő történelmi gyűjtemény megtekintése mögött nem láthatóan húzódik meg a tengernyi adatgyűjtő, kutató, tervező munka. Átdolgozott éjjeleket idéző, hangyaszorgalmú tevékenység. Egy múzeum lényege azt a munkát öleli fel, amely elsősorban könyvtárában, archívumában, adattárában, autótörténeti képtárában vagy műszaki rajztárában realizálódik. A jelek szerint a most megnyíló múzeum méltán sorakozik fel az ismert, nagy európai közlekedési gyűjtemények csoportjába.

Mintegy 3000 négyzetméteres kiállítási területével nem tartozhat ugyan a legnagyobbnak számító közlekedési kiállítóhelyek közé, amilyen például a moszkvai 25 000 négyzetméteres Politechnikai Múzeum, amelynek jó része közlekedési anyagot ölel fel. Nem kelhet versenyre a ma legnagyobbként ismert luzerni közlekedési gyűjteménnyel, amely 32 000 négyzetméternyi területen mutatja be ritkaságait. Mégsem kell lebecsülni a mi múzeumunk jelentőségét és értékét, mert 70 éves múltjával Európa harmadik legrégibb műszaki jellegű szakmúzeuma és gyűjteménye méltán vetekszik nem egy területileg talán nagyobb, de tartalmában szegényesebb hasonló intézménnyel. Nagy kár, hogy a múzeumépület felújításával nem sikerült megoldani kiállítási területének a régihez viszonyított lényeges növelését, így gyűjteményének csupán mintegy negyede kerülhet a megnyitó kiállításon bemutatásra. Ez a területi kötöttség nyomja rá bélyegét sajnálatos módon a kiállítás gépjárműanyagára is. Ennek ellenére sikerült számos kisebb tárgy mellett hat eredeti méretű automobilt behozni a falak közé. A múzeum egyik szárnyhelyiségében pedig egy terjedelmileg nem nagy, de szakmai és művészi tervezésben a szokott átlagból kiemelkedő magyar autótörténeti kiállítás mutatkozik be. Ez a kiállítási egység sem törekedhetett teljességre a helyszűke miatt. Darabjai azonban minden igazi autókedvelő szívében, szemében gyönyörködtetően és lelkesítően idézik a magyar gépjárműgyártás legszebb hagyományait és elvezetnek mai autóiparunk legkorszerűbb eredményeihez is.

Szabó M. és Wahr J. felvételei

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!