Nagyon modern műszaki megoldások jellemezték a 100 évvel ezelőtt piacra dobott Opel 4/12 PS-t, amely Levelibéka becenevet kapott jellegzetes zöld színe miatt – a fekete autók korában feltűnő színfoltnak számított az autó. A váltót közvetlenül a 4 hengeres motorblokkra csavarozták, olajpumpás kenést használtak, acél-lamellás kuplung jutott szerephez az erőátvitelben, a felniket acéllemezből készítették. Az alvázat is acélból sajtolták, a karosszériánál favázhoz rögzítették az acél elemeket. Eleinte 2 személyes volt, később a nyújtott felépítményben már 3 ülőhelyet találunk.

Az Opel 4/12 PS 1,0 literes motorja 60 km/órás csúcssebességet biztosított, az utazósebesség 3. fokozatban 50 km/óra. Modernnek számított, hogy a jobbkormányos autónál a váltókart nem kívül, hanem könnyen elérhető módon az utastér közepén helyezték el. Az autó mindössze 3,2 méter hosszú, 1,35 méter széles és 1,65 méter magas, az időjárás elleni védelmet állítható szélvédő és lehajtható ponyva tető jelenti, a csónakszerűen kialakított hátsó részben az ülések irányából hozzáférhető csomagteret alakítottak ki.

A szlogen szerint „az átlagember autója” a gyártás kezdetekor 4500 márkába kerül, ami a többi autóhoz képest olcsónak számít, de még mindig egy lakás árát jelenti. A Németországban újdonságnak számító futószalagos termelés és a folyamatos fejlesztésnek köszönhetően folyamatosan csökkentik az árat, 1930-ban az Opel 4/30 PS már 1990 márkáért elvihető. 1924. májusa és 1931. júniusa között 120 000 példányt értékesítenek az autóból.

Az Opel testvérek 1923-ban, hatalmas infláció közepette hozzák meg a döntést a futószalagos termelésre való átállásról, miután Fritz von Opel az Egyesült Államokban járt tanulmányúton, majd Franciaországban is tanulmányozzák az új gyártási módszert. 1 millió márka befektetéssel alakítják át az üzemet, ahol először egy 45 méteres futószalagot alakítanak ki, amelyhez számos szállítószalag viszi a szükséges alkatrészeket. Amíg 1924 nyarán még csak napi 25 autót gyártanak, az év végén már napi 100 autónál tartanak. Az évek során folyamatosan fejlesztik a rüsselsheimi gyárat is, 1928-ban már 2 kilométer hosszú a futószalag.