Azt hiszem, ezzel a regénycímmel jellemezhetném legjobban azt a benyomást, amit az NDK autó-motoriparának kiállítása keltett a Lipcsei Vásáron, amely szeptember közepén zárta be kapuit. Találkozás két új típussal, a „Trabant” kisautóval és a „KR-50” kisrollerral. Egyben búcsú a P70-től és a BK-350 motorkerékpártól, amelyek utolsó szériája rövidesen kifut.
Természetesen akadt több kisebb-nagyobb újdonság a futó típusokon is, ami már csak azért is figyelmet érdemes, mert a műszaki fejlesztés súlypontja – az alkatrészeket szállító specializált bedolgozóipar megteremtése után – a szerkezeti elemek tökéletesítése. Így például a Wartburgon nemcsak új hűtőrácsokat láthattunk, hanem az immár sorozatban gyártott szinkron sebességváltó mellett új hidraulikus lökéscsillapítót és új duplex-féket, amely csökkentette a pedálnyomást. A 4 tonnás Sachsenring teherautó motorja 90 lóerőt teljesít, tízzel többet, mint elődje. Az MZ-ES motorkerékpárhoz rendes tartozékként kapható térdvédő lemez, amivel az itteni motorosok „közkívánságát” teljesítette az igen népszerű zschopaui gyár, és a negyedliteres ES-250 már ugyanúgy csak egyetlen kipufogócsonkkal készül, mint építőszekrény-testvére, az ES-175.
A kedvező benyomást a két új típus váltotta ki, jóllehet csak külföldi vásárlátogatóknak jelent újdonságot. A Trabantot meg éppen csak megnézhetik a külkereskedők, mivel értesülésünk szerint külföldre egyelőre nem adják. A Trabant az Autó-Motor olvasói előtt sem ismeretlen: a sorozatgyártás júliusi indulásáról nemrég számoltunk be, különben még „P-50”-korában ismertettük, amikor az első kísérleti darabok rótták az NDK útjait. Ma már egyre gyakrabban találkozhatunk vele, csakúgy, mint a kisrollerrel, amely boltban vásárolható. (Némi szerencsével, mert elkapkodják.)
E két új típussal az NDK járműipara – amelyet, mint már megírtuk, ellentétben a nyugat-németországival, jóformán teljesen újra kellett felépíteni – újabb jelentős lépést tett előre. Ezt a benyomást fokozza az IFA vevőszolgálatának szabadtéri terepbemutatója a nagy kiállítási csarnok előtt. Kerékagyig érő vizesárkon gázolnak át, dorong-úton, sziklás, majd süppedő homokos szakaszon haladnak és lépcsőre másznak fel, lépcsőről meredeken le, nemcsak az MZ és Simson terepversenymotorok (ezek itt boltban kaphatók), hanem a Trabant, sőt a kisroller is! Aki csak látja, mindjárt megnő a bizalma e két – máris népszerűvé vált – új típus iránt. Valóban látni kell, mit bír ki mind a négyszemélyes kisautó, mind az ötven kcm-es városi mopedrobogó.
A Trabant, nevének megfelelően valóban hű kísérőnek, hűséges útitársnak ígérkezik a nem hivatásos vezető olykor (vagy talán többnyire) szakszerűnek alig mondható bánásmódja ellenére is. Emellett olcsóbb a P-70-nél, jóllehet műszakilag komfortosabb, tökéletesebb, amint az első összevetésre is megállapítható.
Teljesen hegesztett önhordó acélvázas pontonkarosszériájának külső burkolata a bevált duroplaszt műanyag. A független rugózású kerekek felfüggesztése kiváló menettulajdonságokat, különösen jó kanyarstabilitást biztosít, amit minden szaklap szerkesztője kiemel, aki csak kipróbálhatta a gyár „teszt”-kocsiját. (Reméljük, erre az Autó-Motornak is lesz alkalma.) Érdekesség még, hogy a motor az egész hajtóművel és első híddal egyetlen szerelési egységként, 6 csavar oldásával kiszerelhető, ami rendkívül megkönnyíti a javítást.
E szerkezeti részletekre alkalomadtán majd külön cikkben visszatérünk, egyelőre megállapíthatjuk, hogy a Trabant mind egész felépítésében, mind fő elemeiben megfelel a kisautótechnika nemzetközi színvonalának, sőt, túl a plasztburkolaton – amely ez idő szerint a világ egyetlen sorozatban készülő műanyag-karosszériája –, egy tekintetben még előbbre is vitte az autótechnika fejlődését. A kétütemű motorba szervesen beépített forgószelep, amelynek előnyeit az MZ versenygépek beigazolták, javítja e motortípus esélyeit a négyütemű motorral való versenyben. Hatását már a motor hangján is észre lehet venni, de más előnyöket is mutat. Az 500 kcm-es, kéthengeres fojtásos motor 18 lóerős teljesítményét viszonylag alacsony, percenként 3750 fordulatnál adja le, legnagyobb nyomatékát (4,5 mkg) 2500 percfordulatnál. Előbbi az élettartamra, utóbbi a gyorsításra hat ki kedvezően. Fogyasztása – ha nem erőltetik a 90 km/ó legnagyobb sebességet – alig több 6 liternél 100 km-re, vár ezt az értéket csak a végleges kivitelű alumíniumhenger keménykrómozott futófelülettel fogja majd biztosítani.
További műszaki részleteket egyelőre helyszűke miatt nem közlünk most, de a leendő Trabant-tulajdonosok tájékoztatására elmondjuk, hogy belül közel olyan férőhelyet ad 4 felnőttnek, mint a P-70, annak ellenére, hogy 35 cm-rel rövidebb. Bőséges csomagtere kívülről hozzáférhető, és a ki-beszállást a kétszeresen előrebillenő ülés megkönnyíti.
A másik típus-újdonságról, a mi Pannink NDK-beli testvéréről, a KR-50-ről szintén esedékes egy részletesebb műszaki leírás, ami túlnő egy vásári bemutató keretein. Hogy milyen strapabíró, arról a terepbemutatón meggyőződhettünk. Hozzá kell még tenni, hogy a mopeddel együtt már évi 100 000-nél több darabban készül (1961-ben 163 000 lesz). Ezzel járul hozzá az NDK ipara az NSZEP e nyáron megtartott V. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításához, amely nem kevesebbet irányoz elő, mint hogy az NDK egy főre eső fogyasztási cikkek tekintetében 1961-re túlszárnyalja a másik német államot. A kismotorosítás terén ez szintén nincs már messze: 1961-ben 1000 főre46 moped és kisroller fog jutni a tervek szerint. Semmi kétség, hogy a terveket túl fogják teljesíteni.
Ennyit az NDK autó-motoriparának kiállításáról. Nem zárhatom le a tudósítást úgy, hogy ne emlékezzem meg az Árumintavásár második legnagyobb gépjárműkiállítójáról: a magyar bemutatóról. A kiállított tejszállító D-700-as és az Ikarus autóbusz igen jó benyomást tett. Nagy érdeklődéssel vizsgálgatták a Pannikat és Bervákat, amelyek már a Tavaszi Vásáron is jól szerepeltek. De a figyelem középpontjában a vörös-sárga „karosszériás” Pannónia állt. Egy-két gyártmányunk (így a Buday-csónakmotor, egy váci alumínium yacht, stb.) viszont – legalábbis nekem – hiányzott, éppen azért, mert pontosan a mi járműveink előtt volt az egész csarnokot betöltő nagy sikerű Camping-kiállítás, amiről külön kell szólni. Sikerére jellemző, hogy a szovjet kereskedelmi delegáció kérésére az egész, úgy, ahogy itt láthattuk, Moszkvába megy. Egy USA-ból jött üzletember pedig meg akarta vásárolni azzal az elgondolással, hogy ott majd városról városra viszi.
Mindent egybevéve: autós-motoros szemmel is – bár ez a Lipcsei Őszi Árumintavásár nem speciális autószalon – sok érdekeset lehetett felfedezni.
