A „Belgrádi kapcsolat” * Az NSZK-ban naponta többszáz személygépkocsi tűnik el az utcáról nyomtalanul és indul el a Közel-Kelet milliomos vevőihez * A Mercedesek útja Magyarországon és Jugoszlávián át vezet * Csempészbanda a jugoszláv rendőrségen
Kora délután volt, amikor egy nyugatnémet rendszámtáblás Mercedes autó a belgrádi légikikötő előtt leparkolt. Egy rendkívül csinos, negyven év körüli nő szállt ki a kocsiból, bezárta a Mercedes ajtaját, és elindult a légikikötő épülete felé. Mintegy fél óráig föl-alá járkált a váróteremben, amikor hozzálépett egy fiatalember. Ő is az imént érkezett a repülőtér elé, de nem Mercedesszel, hanem egy 520-as BMW-vel, amelyen ugyancsak nyugatnémet rendszámtábla volt.
A nő és a férfi találkozása a Belgrád-repülőtér hatalmas és zsúfolt várócsarnokában rövid volt: csupán néhány kis tárgyat cseréltek. A fiatalember elindult a kijárat felé, a nő pedig repülőjegyet váltott a Német Szövetségi Köztársaságba.
Ez a találkozás a belgrádi rendőrfelügyelők éber szeme előtt történt. Helga Griegel nyugat-németországi lakost a jugoszláv belügyi szervek a repülőgépbe való beszállás előtt letartóztatták. Találtak nála tízezer márkát és két kitöltetlen nyugatnémet gépkocsiforgalmi engedélyt. A pénzt és az iratokat attól a férfitól kapta, akivel találkozott. Ám ott lapult a táskájában a repülőtér előtt hagyott Mercedes 2870 SE gépkocsi forgalmi könyvecskéje is, mivel azt a hamis és saját névre szóló forgalmi engedélyt elfelejtette megsemmisíteni.
A találkozás után a férfi a nőtől kapott kulcsokkal kinyitotta a Mercedes ajtaját, begyújtotta a motort, és elindul a városba. Mögötte az 520-as BMW, melynek kormánykerekénél most már barátja ült. Pontosabban nem is Belgrádba, hanem Törökországba, illetve még tovább: Közel-Keletre vették útjukat. Ám alig tettek meg fél kilométert, a rendőrség sorompója megállította őlet. Így tartóztatták le a bejrúti illetőségű, 30 éves Szlejmán Szémánt, aki az állította, hogy a bejrúti UNICA cég képviselője, és a szintén bejrúti 29 éves Rajmond Juszef Heluit.
NAPONTA SZÁZ
Így írta le a gépkocsicsempész lefogását a belgrádi NIN (Vasárnapi Informatív Újság) című hetilap riportere és mindjárt hozzátette, hogy a jelenet nagyon hasonlított a Francia kapcsolat című film jeleneteihez. Csakhogy a francia filmben kábítószert csempésznek, itt pedig lopott autókról van szó. A belgrádi repülőtér előtt történt esemény után a jugoszláv rendőrfelügyelők még több külföldi állampolgárt tartóztattak le, olyanokat, akik csaknem mindig luxus Mercedes autókkal érkeztek Jugoszláviába. A jugoszláv belügyi szervek nagyszerű rajtaütéssel és szinte egy csapással megszakították a „belgrádi kapcsolatot”. A hosszú hónapokig tartó kitartó nyomozómunkát siker koronázta.
De nemcsak a belgrádi rendőrfelügyelők voltak a nyugat-németországi autótolvaj-banda nyomában. Szinte egy időben a belgrádi eseményekkel, a szabadkai közlekedésrendészeti szervek is három új, nyugatnémet rendszámtáblás Mercedes elegáns sofőrjét tartóztatták fel, mihelyt Magyarországról jövet elhagyták a röszke-horgosi határátkelőhelyet, vagyis amikor már félig-meddig biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy a hamis forgalmi engedéllyel „átejtették” a vámhatóságokat. Időközben erről a három, Szabadkán feltartóztatott Mercedesről Nyugat-Németországból – az Interpol közvetítésével – figyelmeztetés érkezett, hogy a kocsik Nyugat-Berlinben tűntek el nyomtalanul.
A Jugoszláviában elfogott Mercedesek németországi tulajdonosai számára az ügy tehát szerencsésen végződött: visszakapták autójukat. Ám a nyugat-európai országok sok ezer autótulajdonosa már nem számíthat arra, hogy bármikor is újra látja négykerekű paripáját. Mintegy tíz éve a legkorszerűbb kivitelű Mercedes és BMW gyártmányú gépkocsik a nemzetközi tolvajbandák nagyon is keresett „árucikkeivé” váltak. Mint ahogyan az angol Daily Herlad nyugat-németországi tudósítója írta, 1977-ben a Német Szövetségi Köztársaságban 65 ezer személygépkocsit loptak el, vagyis a nyilvántartott és bejegyzett autóknak mintegy 3 százalékát. A nyomtalanul eltűnő gépkocsik száma évről évre emelkedik, mert az 1977-ben „eltűnt” 65 ezer gépkocsi pontosan 20 százalékkal több, mint amennyit az autótolvajok 19766-ban eltüntettek…
TIZENÖT PERC ALATT
A közel-keleti országok gazdag vevői nem szeretnek várakozni az új autóra, márpedig jelenleg a megrendeléstől számítva legalább két évig kell várni egy légkondicionált, bárral és keleti kényelemmel ellátott Mercedes leszállítására. A nemzetközi autótolvajok viszont már jókora tőkével rendelkeznek és nagy profittal dolgoznak, így egy hónap leforgása alatt szállítják a megrendelt személygépkocsikat. Ha hinni lehet az angol Daily Herlad tudósítójának, akkor a nemzetközi autótolvajoknál bármilyen típusú és színű autó rendelhető. A vevő természetesen a teljes, azaz kereskedelmi vételárat fizeti, gyakran pedig még meg is toldja valamivel.
A bérelt sofőrök, akik egymásnak adják út közben a lopott kocsit, a nagy haszonnak csak egy kis részét kapják, „morzsákat” a nagy autógengszterek gazdagon telített asztaláról. A bandagazdák ismeretlenek, ők sohasem kockáztatnak. Bár az NSZK rendőrsége, az Interpol és több európai ország rendőrsége is szervezetten harcol a nemzetközi autótolvajok ellen, minden jel arra vall, hogy az autótolvajlás évről évre nagyobb és még szervezettebb méreteket ölt. S ráadásul a tolvajok technikája fejlődik is. A belgrádi NIN riporterének például megmutatták az elkobzott Mercedesekben talált rendszámtáblákat. Ezek a rendszámtáblák olyan tökéletesek, hogy szabad szemmel nem is állapítható meg a hamisítvány, csupán nagyítóval és nagy szakértelemmel lehet fölfedezni azt a kis hibát, amelyet készítői elkövettek. Ám nemcsak Svájcon, Olaszországon, Csehszlovákián, Magyarországon és Jugoszlávián át gurulnak ezek a lopott autók a Közel-Keletre, vagy Afrikába, hanem egy részüket hajón szállítják. Egy bandát nemrég Kölnben fogtak el. Ezek a lopott autókat Belgiumba szállították, ott pedig hajóra rakták és úgy küldték tovább a vevőnek. Nem ritka eset az sem, hogy a szép Mercedes olasz vagy görög kikötőből vesz búcsút Európától.
EZER MÁRKÁÉRT
Helga Griegel, akit Belgrádban füleltek le, azt mesélte a jugoszláv rendőrfelügyelőknek kihallgatásakor, hogy Berlinben egy ismeretlen férfi megkérdezte, szeretne-e ezer márkát keresni. Mindjárt meg is nyugtatta: szó sincs bűncselekményről vagy valamilyen sötét üzletről. El kell hajtania Belgrádig egy csinos autót és ott átadni a vevőnek. Belgrádból repülőgéppel jöhet vissza. Az útiköltség külön fizetve…
És bármennyire is naivnak tetette magát Helga, azt a felügyelők mégsem hitték el, hogy minden további nélkül ilyen üzletet köt. A magát varrónőnek valló Helga viszont elmondta, hogy már két ízben hajtott kocsit az NSZK-ból Jugoszláviába. És jött az ártatlan kis mese: szegény varrólány, nagyon keveset keres, kellett a pénz. Ami pedig a táskájában talált 10 ezer márkát illeti, abból – állítólag – 8 ezret Milánóban kellett volna valakinek átadnia. Helgának ez a vallomása csak megerősítette a belgrádi rendőrfelügyelőknek azt a gyanúját és feltevését, hogy a „belgrádi kapcsolatnak” Y formája volt: a Német Szövetségi Köztársaságban lopott kocsik Berlinen át, az Olaszországban lopott autók Milánón keresztül érkeztek Belgrádba, onnan pedig Bejrútba, Ammanba vagy valamely más közel-keleti városba.
A sofőrök Belgrádban váltották egymást. Aki idáig hozta a kocsit, Belgrádból repülőgépen ment vissza. Ezért is volt az átadás és az átvétel helye a Belgrád Légikikötő mellett parkoló, és persze, itt könnyebben bele is lehetett vegyülni a nemzetközi tumultusba. Innen libanoni, jordán vagy más arab fiúk hajtották tovább a lopott gépkocsikat, ismét hamis rendszámtáblákkal és forgalmi engedélyekkel.
TEKINTÉLYES BANDAVEZÉR
Bár bizonyosat az említett bandáról vagy bandákról nehéz mondani, annyi mégis kiderült a vallatásnál, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban (Olaszországban és Svájcban is?) a banda tagjai csak megfelelő gyártmányú és típusú autókat lopnak. A bandagazda, aki valahol a Közel-Keleten, Bejrútban, Ammanban, vagy valamelyik más városban tiszteletre méltó kereskedőnek, üzletembernek vagy milliomosnak számít, tulajdonképpen semmit sem kockáztat. Talán még az olyan veszteséget is, mint amilyen Jugoszláviában érte, beleszámítja következő vevőinek autó-vételárába. A jugoszláv rendőrfelügyelők véleménye szerint ilyen ember lehet a „gazda”: szerteágazó kapcsolatai és nagy tőkéje van. Lehet, hogy talán egyszer-kétszer még Belgrádban is járt. A belgrádi hetilap riportere úgy vette ki a jugoszláv főváros rendőrfelügyelőinek a szavaiból, hogy talán tudják is, kicsoda, és hogy hívják a nemzetközi autótolvaj gengszterbanda vezérét. Egy biztos: a „belgrádi kapcsoltban” nem volt benne egyetlen jugoszláv állampolgár sem és maga az ország sem szenvedett semmilyen kárt.
Ez az idei, a Jugoszlávián át vezető „csatorna” a harmadik volt eddig, amelyet a bűnüldöző szervek elvágtak. 1971-ben és 1974-ben már felgöngyölítettek két hasonló „autótolvaj-csatornát”, ám egyik sem volt olyan szervezett és nagystílű, mint ez a legutóbbi. Hogyha a jugoszláv hatóságok az Interpol és az NSZK szerveinek segítségével tizenöt nap alatt hét tranzitban levő lopott autót fogtak el, akkor elképzelhető, hogy egy év alatt hány lopott Mercedes nyargal végig Csehszlovákián, Magyarországon, Jugoszlávián és Törökországon keresztül közel-keleti vevőjéhez…
(-sz-)
