Hangok, szagok, színek. Ezt olvassuk a notesz egyik lapján. Tessék csak elképzelni, amikor a szigorúan őrzött depóban időnként 3040 telivér versenymotor hallatta dobhártyát szaggató hangját. Hangját? Üvöltését. Ugye milyen fület viszketően tud vinnyogni e g y MZ, hát még micsoda hangorkánt tud keverni tíz ilyen kétütemű! Na most vegyük még hozzá a számtalan Nortont, AJS-t, Jawát, BMW RS-t. Ami pedig a telitorkúságot illeti, semmivel sem marad el az MZ-től a négyhengeres MV-Agusta. Egy bizonyos: Belzebúbéknál csendesebb lehet a hetivásár, mert ehhez a kakofóniához hozzá kell még számítani az oly gyakran beszélő depó-hangszórót. (Ennek ellenére kitűnően aludt lakókocsijukban a rodéziai Redman Jimmy 8 hónapos fiacskája. Persze, hiszen a kis szöszinek apja Nortonja „duruzsolja” a bölcsődalt.)
Na és a színek. Elcsépelt frázis, de nem tudunk jobb hasonlatot találni; olyan volt a depó, mint a nyári ruhájában pompázó rét. És gondolattársításként menten ide kívánkozik az illat. Hm, illat? Ez talán túlzás. (Ámbár nekünk az itt terjengő szagok valóban illatnak tűntek.) A különböző gyártmányú ricinusos versenyolajok, égett kuplungok, és hát a közeli hárserdők illatának bizarr szagkeveréke úgy hatott, mint az öreg csatalóra a katona-kürt.
*
Talán emlékeznek még olvasóink a tavalyi csehszlovák Nagydíjról adott beszámolónkra. Ott említettük meg Garry Hockingot, mint aki majd még hallat magáról. Nos – bár így tudnánk lottózni! Ez az ifjú rodéziai vasesztergályos, aki pillanatnyilag a VB második helyezettje, mint az MV gyár hivatásos versenyzője ismét eljött Brnóba. Ami azért bír jelentőséggel, mert erről az útjáról erősen „lebeszélte” nagy hatalmú főnöke, a conte Agusta. Miként Hocking elmondta, a báró ez alkalommal meghívta magához ebédre, csak azért, hogy rosszallását fejezze ki a csehszlovák úttal kapcsolatban. Végül is a báró beadta a derekát, de azzal a feltétellel, hogy csak az 500-as kategóriában indulhat. A csehszlovák GP igazgatója, Silhan elvtárs Hocking útján meghívta Agusta bárót a jövő évi Velka Cenára.
*
És ha már ennél a nagyon szép – és roppant gyors – motornál tartunk, hadd említsük meg, hogy annak kidolgozása magán viseli a műszer-precizitás jellemzőit. A kék-overálos gyári szerelő még a „napsugártól” is óvta a gépet. Legalábbis arra hivatkozott, amikor a sok fotóriporter odaérkezésekor letakarta. Ugyanis, ha nem csukott furgonban pihent a motor, akkor egy rászabott lepel borította. Teljes tréningkört csak akkor ment Hocking, amikor zászlóval jelezték, hogy időt mérnek. Különben minden kör után megállt a fülkéje előtt, ahol a szerelő úgy csinált, mintha állítgatna a porlasztón. Ez a ravasz olasz nem akarta, hogy az ellenfelek összemérhessék motorjukat az MV-vel. Végül is a versenyen több mint egy perces előnnyel lett első az MV Dickie, Dale, Redman, Schneider és Findlay Nortonjai előtt. (Pedig ezek s érték a nem éppen könnyű mesterségüket.)
*
A mi Kurucz Gyurkánkkal nem kellett szégyent vallani, hiszen a második sorban kapott helyet a rajtnál, amit a tréningidők alapján állapították meg. Jól is tartotta magát, noha rajtja nem volt mintaszerű. Nagy volt az ijedelmünk, amikor a 3. körben nem érkezett meg. Ugyanas a nemsokkal Kurucz várható érkezése előtt elrobogó bécsi Schneider bal kezével maga mögé mutatott. Valami baj történt mögötte? A 200 méterenként telepített hangszórók mondták is a Gyurkánk nevét, a szakállas Paddy Driverével és a biztos győzelmet aratott új 350-es Jawajával az 500-as kategóriában is indult Stastnyéval együtt, csakhogy nem értettük mit mond. Csupán annyit: Potor, pozor! (Figyelem.) Néhány perccel később megtudtuk, hogy Driver bukott, Nortonjának olaja elfolyt és ezen csúszott el a csehszlovákok szemefénye, a dandysen öltözködő Stastny, (amire a negyed milliónyi tömeg szinte feljajdult) no, és hogy Kurucz is kiállt, de nem emiatt, hanem azért, mert tönkrement a motorja. A csipetnyi magyar tábor felsóhajtott, amikor megtudtuk, az „örömhírt”: csak a Norton vérzett el.
Merthogy ez a közel 18 km hosszú pálya minden esztendőben „beinkasszálja” a baleseteit. Az NDK-beli Fischer beleszaladt a tömegbe, 3 néző és az MZ versenyző kórházba került. Az edzésen törte lábát az osztrák Unterstebagger. Tehát inkább a Norton, mint a Kurucz.
*
Kaade, az MZ-ék Nemzeti Díjas főkonstruktőrje figyelmesen hallgatja, miként ajánljuk figyelmébe a kis Szabót, aki nem kisebb hírességet utasított maga mögé az edzéseken, mint a gyorsabb MZ-vel indult újzélandi Hemplemant, Fischert, Zimpelt, csupán Degner és Malina (CZ, 13 000 fordulat, 20 LE, dupla ohc) voltak nála gyorsabbak. Ma már némi nemzetközi tekintélye is van ennek a magyar fiúnak. A rajtnál nem indult „egyből” az MZ-je, akárcsak a favorit Degneré. És az első kör végeztével az elindult 28 versenyző közül már a hetedikként süvített el a zászlódíszbe öltözött tribünök előtt. Az utolsó körben már a 4-ik volt valamennyiünk örömére, amikor Fischer elhúzott mellette. (Sebaj… olvassuk az idevonatkozó noteszfeljegyzést, – majd a kanyarokban visszaveszi ezt a Laci gyerek.)
Mint a futam után elmondta: kétszer is a gyári menő elé került, amikor az egyik kanyar előtt eltörött valami a hátsó fékben. Így lett 5. Mindössze 11 versenyző érte el a célt.
„Ja, der Czabo, der kann – mondta a díjkiosztáson Kaaden mérnök. – Nagyon örülnénk, ha a népi demokráciákból ültethetnénk az MZ-re jó versenyzőket.” (Erről pedig Hemplemann jut eszünkbe, aki tudvalevően alkalmilag versenyez az MZ-nek. Ez az újzélandi versenyző mondta az edzésen: ha jövőre nem kap szerződést az MZ-től – mert most csak versenyként fizetik –, akkor szögre akasztja a bukósisakját.) Kaaden erre úgy nyilatkozott az egyik éjszakába nyúló beszélgetés alkalmával, hogy a gyára nem ír alá semmiféle szerződést. Még Degnerrel sem. (Erről a beszélgetésről majd máskor írunk – bővebben.)
*
Jawa. Ezt a szót csupa nagybetűkkel kell írni. A nem éppen fiatal Josip elvtárs, a gyár főkonstruktőrje most aztán kitett magáért. Elkészültek az új 250-es és 350-es kéthengeresek. Eddig is gyorsak voltak ezek a motorok, csakhogy nem voltak állóképesek. Nos, most az új motorok még gyorsabbak lettek, és ami talán ennél is fontosabb, győzik szuflával. Uralkodtak a mezőnyön. Több mint két percet vert Stastny a 3. helyre befutó Redman Nortonjára, de még a 2. helyre ért Havel is 37 másodpercet kapott tőle. Hasonló volt a helyzet a 250-es géposztályban is. Stastny 1,31 perc előnnyel győzött az idén gyári versenyzővé lett Malina előtt. Pedig ez sem volt éppen kis mezőny: 49 motor vágott a hatkörös távnak, köztük a gyári MZ-ek, NSU-Max-ok, Adler-RS-ek, nem is szólva a sok och CZ-ről.
Így fordult elő, hogy a jubiláris, tizedik Velka Cenán kétszer is a csehszlovák himnuszt játszották, pedig 15 nemzet fiai vetélkedtek a győzelemért…
(Rózsa György felvételei)
