A téli gumik használata sok esetben még akkor is dilemmát okoz az autós ember számára, ha semmilyen ellenérvet nem tud felsorakoztatni vele szemben. E rossz beidegződésnek egyik lehetséges oka az, hogy használatát elsősorban a hóhoz kötik. Ez azonban már nagyon régóta nem állja meg a helyét.

Evolúció

Való igaz, hogy a téli abroncsok kifejlesztését az indokolta, hogy havas utakon megkönnyítsék az autók haladását. A fejlesztés elsősorban a mintázat átalakítására irányult. A széles mintaárkok és a robusztus kapaszkodó élek kialakítása kézenfekvő megoldásnak tűnt. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a letaposott havon, jeges útfelületen elveszti a szűz hóban oly kiváló tulajdonságait. Hideg, de hómentes burkolaton a nagy méretű bordázat miatt romlottak a tapadási jellemezők. A kapaszkodási tulajdonságok javulását a szöges gumik kifejlesztésétől remélték. Az új konstrukció azonban tiszavirág-életű volt, mert a gumírozott lánctalpak nagyon hamar tönkretették az útburkolatot. (Az új találmány nem került véglegesen a süllyesztőbe, de használatát jelentősen korlátozzák.) Természetesen a gyenge teljesítményt nem csak a mintázat kezdetlegessége okozta. Az abroncsok alapanyaga sem volt megfelelő. A sok kormot tartalmazó gumi hidegben elvesztette rugalmasságát, az ebből adódó merevség pedig elégtelen tapadást eredményezett. Hamar rájöttek, hogy a mintázat fejlesztése önmagában nem jelent igazi megoldást. A sikert a korszerű alapanyag-vegyületek kikísérletezése hozta meg. A szilika vegyületek alkalmazása igazi áttörést jelentett a gumiabroncsiparban. A szilikának köszönhetően az abroncs hidegben nemcsak rugalmas marad, hanem rendkívül jó tapadási tulajdonságokat is biztosít a nedves útburkolaton.

Mintaszerű

A számítógépek korában, amikor szinte minden fázis, így a mintarajzolat megtervezése is komputer segítségével történik, azt hihetnénk, hogy már régen megtalálták az „egyetlen és legoptimálisabb mintázatot”. Ennek lehetőségét nem vonhatjuk kétségbe, ha azonban ez így van, akkor önkéntelenül is adódik a kérdés: Miért van ennyi fajta? Nos, feltehetően azért, mert egy célt több irányból is meg lehet közelíteni. Az is nyilvánvaló, hogy egy hóban „bővelkedő” országban mások az elvárások a téli abronccsal szemben, mint olyan éghajlati övben, ahol szerényebb csapadékkal kell számolni, viszont tartós az alacsony hőmérséklet. Az elmúlt évekre visszatekintve elmondhatjuk, hogy hazánkban bármire számíthatunk, esőre, hóra, latyakra. No és persze hidegre, ami a mérsékelt égövet tekintve télen átlagosan körülbelül 3 Celsius-fokot jelent. Ez a tény pedig kulcsfontosságú. Ugyanis a nyári abroncsok már 7 foknál rideggé válnak. A rugalmasság elvesztése pedig kihat a gumi minden egyéb tulajdonságára, így a tapadási képességére is. Ez utóbbi drasztikus romlása – többek között – nemcsak a nehezen megszerzett parkolóhelyről való kiállást teszi körülményessé, hanem megnöveli a fékút hosszát is. Tesztek igazolták, hogy havas úton egy 50 km/óra sebességgel haladó, téli abronccsal szerelt és ABS-szel ellátott gépkocsinak 35 méter kell a megálláshoz, míg a nyári abronccsal szerelt autónak 43 méter. A különbség elgondolkodtató. Nyolc méter lehet akár egy gyalogátkelő vagy egy kereszteződés hossza is.

A jó téli abroncs…

…a leghidegebb időben is megtartja rugalmasságát és tapadóképességét. Futófelületének anyagát és profilját úgy alakították ki, hogy azzal a szélsőséges körülmények között is biztonságosan autózhassunk. Mintaárkai szélesebbek, mint a nyári gumié, mélységük pedig nagyobb a jó vízelvezetés és mintázat gyors tisztulása érdekében. Az árkok által határolt lamellák (kapaszkodó élek) száma és formája segíti a vonóerő átvitelét. A téli abroncsok 8-10 milliméteres profilmélységének a kapaszkodásban is jelentős szerepe van, ezért a négy milliméter alá kopott futófelület már elégtelen teljesítményt nyújt a havas napokon. Tehát a gumi ebben az esetben megérett a cserére, még akkor is, ha a kopás mértéke még megfelel a KRESZ által előírt határoknak.(A kopott mintázatú, de még a szabályoknak megfelelő téli gumi a nyári időszakban használható.)

Néhány “hótanács”

– Téli abroncsait mindig szakkereskedésben vásárolja, mert így teljes körű garanciát élvezhet. Máshol vásárolt abroncsok esetében a szervizek csak a szerelésre vállalnak garanciát, az abroncsra nem. – A szakszervizekben történő csere alkalmával vizsgáltassa meg abroncsait. – Minden esetben az autó teljesítményének megfelelő abroncsot vásároljon. – Szilikonos felületkezelésük miatt (addig, amíg az le nem kopik) az új téli abroncsok csúszhatnak, ezért az első negyven-ötven kilométert óvatosabb tempóban tegye meg. – Egyidejűleg ne használjon nyári és téli abroncsot, mert ez jelentősen kihat az autó menetstabilitására. – Ellenőriztesse szerelt kerekeinek centrírozását. – A téli abroncsokat 0,2 barral keményebbre fújja. A pótkerék levegőnyomását is ellenőrizze.

 

Nyárból a télbe

A hosszan tartó nyár idilli közlekedési feltételeket teremtett az autósok számára. Hónapokon át még csak nedves sem volt az aszfalt. A jóhoz könnyű hozzászokni, így még a legrutinosabb kormányforgatót is meglepheti egy hirtelen időjárás-változás. A megváltozott látási és útviszonyok, a vízzel, hólével „síkosított” utak más, óvatosabb és körültekintőbb vezetési stílust követlenek. A téli autózáshoz nemcsak jó téli gumikra, hanem hideg fejre is szükség van. Noha ma már az abroncsgyárak a legnagyobb teljesítményű autókra is készítenek téli abroncsokat, de ez ne tévesszen meg senkit. A sebességhatárokat jelző betűindex nem jelenti, hogy felelőtlenül kihasználhatjuk a gumik teljesítményét. A biztonságos autózáshoz higgadt és előrelátó gondolkodásmód is szükséges.