A László család 2000-ben alapította vállalkozását. Kezdetben ők voltak a Bács-Kiskun megyei Tata-dealerek, de ezt a szerepet már régen kinőtték. A Bács-Indicar Kft. ügyvezetőjével, László Károllyal annak apropójából beszélgettünk, hogy kecskeméti székhelyű cégük immár a kínai Shuanghuan márkát is forgalmazza Magyarországon.
Autó-Motor: – Mivel foglalkoztak, mielőtt belevágtak az autós bizniszbe?
László Károly: – A 90-es években elektronikai cikkek, háztartási készülékek forgalmazásából éltünk, de az ezredfordulóhoz közeledve már nem tudtunk lépést tartani a rohamosan terjedő multikkal és az alacsony áraikkal. Éreztem, hogy váltanunk kell, s ehhez éppen kapóra jött az akkori budapesti autókiállítás.
AM: – Netán itt került először kapcsolatba az indiai Tata márkával?
L.K.: – Pontosan, de ez egy érdekes sztori! Jóban voltam egy akkori Mercedes-dealerrel, és több ismerősömet is hozzájuk küldtem, ha autót szerettek volna venni. Ettől a barátomtól kaptam néhány jegyet – cserében a „kuncsaftokért” – az autószalon szakmai napjára, aminek rendkívül örültem. Sétálgattam, nézelődtem, s egyszer csak belebotlottam a Tata standjába. Egyből megtetszettek a kiállított autók, s rájöttem, hogy ott, ahol élek, az Alföldön igenis van kereslet az olcsó, mindenféle időjárási és terepviszonyok között használható 4×4-esekre. Beszédbe elegyedtem a forgalmazóval, majd nemsokára megyei értékesítőként folytattam pályámat tovább.
AM: – Nem lehetett egyszerű akkoriban sem a Tatával, milyen nehézségeken mentek már át azóta?
L.K.: – Valóban nem volt egyszerű, de mindig megoldottuk a problémákat. El sem tudja képzelni, hogy kezdetben milyen körülmények között dolgoztunk! Emlékszem, hogy amikor nem volt saját telephelyünk, hanem egy nagyobbacska bérelt garázsban voltunk, egyszer bejött egy érdekes fazon. Körülnézett, majd azt mondta: „Olyanok az autóik, mint amilyen a bemutatótermük”. Odaléptem hozzá, s csak annyit mondtam, Önnek teljesen igaza van. Ekkor döbbentem rá, hogy az emberek nem az autóról alkotnak először véleményt, hanem a szalonról, a kiszolgálás körülményeiről, s csak utána jön maga a négykerekű. Éles váltás következett, ezután mindent megtettünk annak érdekében, hogy az értékesítési hely és a szervizrész színvonalát emeljük. A Tata-forgalom 40-50%-át mi produkáltuk, majd 2005-re már az egész országot a mi cégünk látta el indiai autókkal.
AM: – A korábbi nehézségekből kiindulva mire számítanak a kínai Shuanghuan esetében?
L.K.: – Semmit sem bíztunk a véletlenre! Megkerestünk egy pénzügyi tanácsadó céget, akik – komoly összeg ellenében – komplett stratégiát dolgoztak ki számunkra. Lényeges szempont volt az üzleti tervünkben, hogy a jövőben is kecskeméti székhelyű bázissal működünk, nem kívánom Budapestre telepíteni családi vállalkozásomat. Jó nekünk itt, Kecskeméten, a partnerek is szívesebben járnak vidékre, mint a közlekedési dugóktól hemzsegő fővárosba – nálunk legalább lehet haladni. Tisztában vagyok, vagyunk azzal, hogy nem lesz könnyű, számos beruházást kell még végrehajtanunk. Jelenleg országos dealer-hálózat kiépítésén fáradozunk, mondhatom, nem egyszerű. Sokan vannak, akik azzal jönnek, hogy nem gond a pénz, csak hozzuk az autókat, ne törődjünk semmi mással. Na, az ilyen alakok nem árulnak kínai autókat, az fix! Cégünk az európai forgalmazó, a Martin Motors kizárólagos magyarországi képviselője. Ezt a státuszt nem volt könnyű kiharcolni. A Martin Motors is családi vállalkozás, Olaszországba kellett kiutaztunk hozzájuk, megnéztük, náluk hogy mennek a dolgok, majd hosszú ideig egyezkedtünk velük – jópofa, hogy bár a férj a névleges ügyvezető, de a felesége az igazi főkolompos, vérbeli olasz családról van szó! Ezt a lelkiismeretes, családias vonulatot vinnénk tovább. Ez győzte meg végül is Martinsékat, így mi lettünk a Shuanghuan kizárólagos képviselői hazánkban. Partnereink kiválasztásánál döntő szempont, hogy szívvel-lélekkel foglalkozzanak a kínai márkával, ne csak egy sarokban porosodó bemutatóautónak tekintsék.
AM: –Jelenleg hol tartanak a hálózatépítéssel?
L.K.: – Kezdeti célunk az, hogy minden megyében legyen egy-egy telephelyünk. Konkrét számokat még nem tudok mondani, mert jelenleg is több partnerrel tárgyalunk, de már vannak szerződéses értékesítőink például Baranyában, Somogyban és a fővárosban is.
AM: – Mit szeretne látni öt év múlva, reményei szerint hol tart majd a kínai autók forgalmazása Magyarországon?
L.K.: – Ez egy nagyon jó kérdés! Gondolkodnom is kell rajta, várjunk csak… Talán ha sikeres és elismert márkává nőné ki magát a Shuanghuan, s jó megítélésnek örvendene az addigra kiépített kereskedőhálózat, akkor elégedett lennék. No, valami ilyesmit szeretnék látni öt év múlva!
