A Juke-R története 2012 januárjában kezdődött, amikor Dubaiban prototípusként mutatkozott be. A működőképes, rendszámmal ellátott járművet az utcán megállították többen, és ott helyben meg akarták venni – így emlékszik vissza a „kezdetekre” Darren Cox, a Nissan motorsportrészlegének igazgatója. Vagyis a GT-R szupersportkocsi hajtásláncával ellátott mini crossovert bármennyire is csak poénnak gondolta a Nissan, a várakozásokat felülmúló érdeklődés miatt korlátozott darabszámban elkezdték gyártani, pontosabban a versenyautók építésére szakosodott brit RML-nél elindulhatott az átvedlés folyamata.
A szelíd Juke-ból 540 lóerős vadállatot faragtak, hiszen beleszuszakolták a motortérbe a 3,8 literes, ikerturbós V6-ost, a váltót hatfokozatú duplakuplungosra cserélték, az összkerékhajtást pedig egy az egyben átvették a GT-R-ből – persze csak ha leszámítjuk a jóval rövidebb kardántengelyeket. Az aktuális Juke-R, melynek utóneve 2.0, a Juke premierjének ötödik évfordulójára készült, s ha lesz rá kereslet, ezt is meg lehet majd vásárolni. Az RML eddig mindössze négy darabot készített a második nemzedékből, melynek motorja immáron 600 lóerős, s ha lehet, minden területen még agresszívabb, mint a felmenő.
Japánban, manufakturális módszerekkel készül a 3,8 literes motor. Az összeszerelést végző szakember neve ott díszeleg a burkolaton
Az újdonság egy darabból álló, szénszálas hátsó lökhárítót kapott egészen brutális kinézetű diffúzorral, és akkor még nem is beszéltünk a hátsó szárnyról, vagy a nagyobb légbevezető nyílásokkal ellátott motorháztetőről. Így aztán már a fotók alapján elkezdtem dörzsölni a tenyerem, mert a Nissan meghívójában az szerepelt, hogy a franciaországi sajtóeseményén meghajtom a modellt, a helyszín pedig nem más, mint egy „vidéki” reptér kifutópályája, ahol büntetlenül lehet száguldozni a csodabogár Juke-kal!
Az események azonban nem várt fordulatot vettek: a Juke-R-t „lábon” hozták a szervezők a Genfből a bemutatónak otthont adó megéve-i reptérre (Franciaország), az egyébként jelképesnek tekinthető svájci-francia határon azonban a rend őrei megállították az autót, mert egyszerűen nem akarták elhinni, hogy a bukócsövezett, versenyautónak kinéző, durrogó kipufogóval megáldott, egyébként brit rendszámos járgány részt vehet utcai közlekedésben. Miután több dokumentum bekérése után továbbállhatott az autó, már olyan késésben volt az egész program, hogy csak egy rövid próbára volt lehetőség, de a Juke-R „íze” így is a számban maradt.
Eleve a beszállás felér egy kisebb mutatvánnyal: a bukókeret egyik csövét átlépve kell bekászálódni a hangos és szűk pilótafülkébe, ahol a GT-R műszerfala fogad. Miközben a központi kijelzőn megakadt a szemem a hajtási ábrán (hogy melyik kerékre mennyi hajtási energia jut), a mellettem lévő instruktor már szólt is, hogy induljunk. A 600 lóerős V6-os felhorkan, de meglepetésemre nem indul el úgy az autó, mintha ágyúból lőtték volna ki – summázom is, hogy hiába, az 1800 kilós tömeg azért minden, csak nem csekély. Mire ezt átgondolom, a fordulatszámmérő eléri az 5000-es jelzést és onnan óriásit tol a Juke-R, és mindennek tetejébe hátborzongatóan szól a V6-os. Minden kigyorsításnál eljátsszuk, hogy először semmi nem történik, aztán meg úgy megindul, mintha ki akarna szaladni a világból, az egyenesek közötti kanyargós részen pedig feltűnik, hogy mennyire fordulékony az autó. Ebben elsősorban az játszik szerepet, hogy a GT-R-hez képest jóval rövidebb a tengelytávolság, sőt, ami igazán érdekes, hogy a súlypontot is sikerült alacsonyabbra helyezni. Bár nagy sebességű kanyarodásra nem volt lehetőség, az autó egyik konstruktőre szerint versenypályán lényegében ugyanazt tudja, mint a GT-R. A jövendőbeli kuncsaftokat szerintem viszont hidegen hagyja majd, hogy mit tud a Juke-R egy pályán, a lényeg úgyis a sokkoló, 600 lóerő és a magamutogató külső.
Van, hogy a 218 lóerős Nismo RS unalmas hétküznapi autó…
Ha eltekintünk a Juke-R 2.0-tól, úgy a Nismo RS tekintheto a Juke-sorozat topmodelljének. Az RS változat piacra dobását annak ellenére lépte meg a Nissan, hogy a teljes európai Juke-eladások 3%-át tette ki a „sima” Juke Nismo. Az RS-verzió azonban az 1,6 literes DIG-T motor áthangolásával 200 helyett 218 lóerőt tud, emellett pedig vadabb megjelenést kapott az autó, míg a vezető és utasa igazi kagylóülésben foglalhat helyet. A típus kézi váltós verziója fronthajtással és részlegesen önzáró differenciálművel érkezik, míg a CVT-váltós összkerékhajtással rendelkezik. Mi utóbbi kivitellel ismerkedhettünk meg egy rövid próbán, a konklúzió pedig egyértelmű: a fokozatmentes erőátvitel városi forgalomban nagyon meggyőző, hiszen nincsenek „klasszikus” kapcsolások, de amint elhagyjuk a városhatárt és elkezdünk sietni (végtére a Nismo RS-t erre találták ki), nyilvánvalóvá válik, hogy a sportos körítéshez és az izmos motorhoz nem passzol a váltó. Ennél a teljesítménynél még nincs olyan nagy jelentősége annak, hogy hátul is hajt-e az autó, így a manuális változatot preferálnám. A fantasztikusan direkt kormányzás és a feszes sportfutómű úgyis mindegyik Juke Nismo RS sajátja.
Sportkocsikét megszégyenítő kagylóüléseket kapott a Juke Nismo RS
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
