Kicsit nagyobb tengelytávval és az akkoriban legnagyobbnak számító teljesítményű, 115 lóerős motorral már szerepelt tesztrovatunkban a Renault Master (AM 2004/9.), ezért most mellőzöm az általános leírást – a járművön lényegében nem változott ugyanis semmi. Így viszont annál több figyelmet tudunk szentelni annak, ami más, tehát a 136 lóerő leadására képes csúcshajtóműnek.
A kis álszent
A típus prospektusa, némiképp álszent módon, azzal indokolja a teljesítménytöbbletet, hogy ennek jóvoltából nagy terheléssel is derekas átlagsebességet lehet tartani, másrészt az élénkebb gyorsulás miatt mentő- és gyorsbeavatkozó járműnek is alkalmas a nagyjából száz változatban gyártott Master eme kivitele. Persze, kétségtelen, hogy mindez így igaz, de azért ugyanennyire igaz az is, amit szemérmesen elhallgat az írás, nevezetesen az, hogy irtózatosan gyors ez a jármű, alig akad kategóriabeli ellenfele az autópályán, s ezért mennyei élvezet a vezetése. A súlykategóriájára a közlekedési szabályokban maximumként engedélyezett 80 km/órát a gyári adat szerint csaknem kétszeresen lépi
túl, de GPS-műszerrel végrehajtott, pontos mérés szerint is megfutotta a 148-at. Méghozzá erőlködés nélkül, könnyedén, szinte a kisujjából kirázva. Szóval, aki nincs elszánva arra, hogy ő bizony csúfot űz a KRESZ-ből, illetve akinek nincs szinte emberfeletti önuralma, az jobb, ha a 82 lóerős kivitel mellett marad…
Nyomatékbajnok
Még rokonszenvesebbé teszi az alapkonstrukciójában a Nissannál született, de végleges kivitelét a Renault-nál elnyert, közös nyomócsöves befecskendezéssel és változó geometriájú turbóval ellátott gépet, hogy alacsony fordulatszámon fejti ki képességeit. A maximális nyomaték a szokásos 2000/perc helyett már 1800-nál jelentkezik, s a csúcsteljesítményhez sem kell 4000/perc, csak 3600. Ez azt jelenti, hogy
lakott területen, az 50 km/órát kínos gonddal betartva is nyugodtan kapcsolhatjuk a hatodikat a jól kézre eső, de nem igazán olajozottan járó joystick váltókarral, országúton pedig lustán, magunkat a motor erejére bízva vezethetünk. A fürgén váltogatni nem rest sofőr viszont parádés tempót tarthat, annál is inkább, mert a kormány jó visszajelzéseket ad és nagyon pontos, a fék pedig finoman adagolható és határozott lassulást tesz lehetővé. A menetdinamikához képest kimondottan elégedettek lehetünk a tesztfogyasztással is.
Apróságok
Ami az adott példány kistafírozását illeti, ragyogóan teljesített a klíma, a CD-játszós rádió és az ablakmosó, ugyanakkor kissé furcsálltam, hogy a hátfalajtó üvege fűtőszálas, viszont ablaktörlő nélküli. Az indexkar végére rakott kürtgombról és a relés fényváltóról leszokhatna végre a Renault, ismét jó pontokat szerzett viszont a sokféle rakodóhely, többek között drótkosárral a kétszemélyes (de nem igazán kényelmes) kísérőülés alatt és jókora padlástérrel a fülkemennyezet fölött. Az általában megfelelő minőségi hatást csupán a zörgő tolóajtó csorbította kissé, de ezt néhány perces beavatkozással elháríthatja a szerviz a Renault gyorsbeavatkozó járművén.
