Az Autó-Motor idei utolsó számának fő témája, hogy meddig és hogyan tartható fenn az autós mobilizáció. Most tehát, egy picit rendhagyóan, ebből a szempontból is vizsgálat tárgyává tesszük a Peugeot 308-ast, amely a „Természetes hatékonyság” szlogenjével került forgalomba. Mennyire fenntartható irányt képvisel?

Ha már a luxusterepjárók gyakorlatilag az egész életüket aszfalton töltik, miért ne készíthetnénk a Cayenne-ből egy hangsúlyozottan sportos verziót – gondolták a Porschénál, majd megalkották a GTS-t.

A változatosság gyönyörködtet – máig érvényes az ókori szállóige. Mintha csak ennek jegyében készült volna a Citroen C-Crosser: jól megy aszfalton, eléggé ügyes sárban, dagonyában, ha úgy akarom, az utastere nagyobb, s ha kell, akkor meg a csomagtartója, sőt a hifi jóvoltából zenefülkének is használható.

Ha nem is egy egész, de fél szinttel biztosan feljebb lépett a Mondeo, jócskán elmosva a különbséget a presztízsautókhoz képest. Nagyon együtt van a kocsi, tágassága, minősége, viselkedése elsőrangú, s jó az ára is. Igazából csak néhány stílusbeli apróság árnyalja kissé a képet.

Az ősi Japánban a szamurájok lelkét a kard jelképezte, az a kard, amely rendkívül magas technikai színvonalat képviselt. A lőfegyverek elterjedésével később aztán elavultnak titulálták a mesteri pengéket – valami hasonló igaz a Foresterre is. Talán ez az utolsó valódi „szamurájkard”?