Nagyon rámentek arra a Toyota formatervezői, hogy ezúttal egy gyártósoron készülő testvérmodelljeivel még csak véletlenül se lehessen összekeverni európai minijüket. Ez azonban nem volt egyszerű mutatvány, hiszen a második generációra a franciák is összekapták magukat, ahogy arról már beszámoltunk a Peugeot 108 és a Citroën C1 kapcsán. De a japánok még a francia újhullámon is túltesznek azzal, hogy a képregények világából merítenek.

Az autó dizájn-témájának neve ‘J-Playful’, és meghatározó eleme az orr X motívuma. Ez egyébként könnyen cserélhető elem a hátsó lökhárító betétjével együtt, és ehhez passzolóan a belső tér díszbetétjei (a műszerfal, a középkonzol, a légbefúvó nyílások, a váltógomb és a váltókar körülötti borítás) is könnyen és gyorsan átszerelhetők.

Műszakilag annyiból egyedi a Toyota Aygo, hogy a japánok nem fogják a PSA-konszern által kifejlesztett 1,2 literes háromhengerest kínálni, megmaradnak a saját, 1,0 literes benzinesüknél. Ezt továbbfejlesztették, aminek köszönhetően 69 lóerőre emelkedett a teljesítmény, a normál modell fogyasztása 4,1 l/100 km-re csökkent. Van Eco-modell csökkentet gördülési ellenállású abronccsal és a IV-V. Fokozatban nyújtott áttételezéssel, ami 3,9 l/100 km-es fogyasztást tud laboratóriumban. A robotváltós Aygo szabványos átlaga 4,2 l/100 km.

Az X egyébként nem csak a megjelenést határozza meg, de az Aygo egészét áthatja. A vászontető neve x-wave, a 7 colos központi érintőképernyő neve x-touch,  robotizált váltó x-shift. Az alapfelszereltség az x-entry, és van még az x-play szint, amire még további három, egyedi kialakítású modell épül x-cite, x-clusiv és x-pure néven.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!