Fotó: Licska Balázs

Kozma Mihály elmondta, jó barátságot ápol Béke Antallal – aki Polgáron a legjelentősebb autóbusz- és teherautó-gyűjteménnyel rendelkezik –, ő ajándékozta neki a négy éve vásárolt Ikarust. A négykerekű a gyomaendrődi nyaralóövezetben pihent. A körülötte lévő növényzet teljesen elburjánzott, így a fák, bokrok fogságából is ki kellett szabadítani.

Ahogy mondta, lényegében csőszkunyhónak, nyaralóként használták Gyomaendrődön a vízparton, ezért a sofőrülésen kívül minden ülést kiszedtek belőle, valamint berácsozták. A motort, a váltót, a homlokfalat szintén eltávolították korábbi tulajdonosai. Szinte csak a karosszéria maradt meg, amin igencsak meglátszik az idő vasfoga, inkább az ép részeket kell rajta keresni, mint a rozsdát.

Amigo hozzátette, két hónapig tervezték az Ikarus hazaszállítását, amit az Amigo Retro Garázs nevű, általa életre hívott Facebook-csoportban rengetegen követtek nyomon. Az ágy mellett összesen 26 zsáknyi szemetet pakoltak ki belőle, amikor kitisztították. A közösségi portálon Ikarus-rajongóktól érdeklődött, hogy pontosan mivel is akad dolga. Kiderült: ez egy úgynevezett 311-es Ikarus, 1966-os – a 23-as kivitel több mint 300. példánya –, és ahogy a felirat árulkodik, vélhetően a zalaegerszegi volántársaság járgánya lehetett.

Egy ideig az Alkotmány utcában pihen a jármű – hogy minél többen megcsodálhassák, a fiatalok és az idősek is élénken érdeklődnek utána –, majd bekerül a háza udvarára. Egy időre félreteszi magát a járgányt, és elkezd kutakodni, miként lehetne felújítani, rendbe tenni, miket kell hozzá beszerezni. Őt is meglepetésként érte, hogy rengeteg felajánlást kapott, többen mondták, szívesen segítenek a korszerűsítésében, hogy közösen ébresszék fel az autóbuszt Csipkerózsika-álmából. A teljes felújítás egyébként számításai szerint 20 millió forintba kerülne.

Kozma Mihály kívülről és belülről egyaránt megmutatta a több mint fél évszázados Ikarust, a 311-esből tudomása szerint mindössze húsz-huszonöt lehet rozsdás és felújított állapotban Magyarországon. Hihetetlennek tartja, hogy az ajtaja mennyire könnyen és pontosan záródik ennyi idő múltán is. Az autóbuszban nem érdemes felállni, különben az ember beveri a fejét a plafonba. Több eredeti tábla is található a jármű belsejében, ilyen például az, hogy „A buszvezetővel beszélgetni tilos”, vagy az, hogy „Kérjük fiatalabb utasainkat, adják át helyüket”.

Amigo egyébként mindent gyűjt, ami régi. Rengeteg magyar vonatkozású játéka van a rendszerváltás előtti és környéki időből, az egyik – ha nem a legnagyobb – Rába kamionkollekcióval rendelkezik. Ez nem véletlen, hiszen kamionsofőrként dolgozik. Szenvedélyes autógyűjtő is, minden típusú Ladából legalább egy pihen otthonában a 2101-től a 2109-ig, de van kis Polskija, Wartburgja, több motorkerékpárja Pannóniától Simsonig, valamint sok-sok BMX-kerékpárja. Gyűjteményeivel tucatnyi helyre hívják kiállítani, azokon lehetőségei, ideje szerint részt vesz.

Nem szemét, hanem érték
Amigo szerint egyre többen nem szemétként, hanem értékként tekintenek a régiségekre. És ha rendezvényeken, kiállításokon vesz részt, látja az érdeklődök szemében a csillogást, hiszen a gyűjteményének darabjai – legyen szó egy játékról, egy BMX-bicikliről, egy autóról – a kíváncsiskodókban gyerek-, fiatalkori emlékeket idéznek fel. Ő hívta életre az Amigo Retro Garázs nevű Facebook-csoportot, ami immár több mint ötezer tagot számlál, rengeteg jelzést és visszajelzést kap gyűjtőktől és retróőrültektől.