Ez most komoly? Mert viccnek kicsit erős lenne! Ez volt az első gondolatom, amikor a Bullrent autókölcsönző meghívója landolt az email-fiókunkban. Merthogy élményautózásra invitálták szerkesztőségünket a Kakucsringre azzal a felkiáltással, hogy a cég kínálatában szereplő sportkocsik közül 3 modellt lehet meghajtani. Mi pedig kaptunk a lehetőségen, hiszen ki ne álmodott volna már arról, hogy egymás után kipróbálhat olyan gépeket, amelyekhez földi halandóként szinte lehetetlen hozzájutni. Választásunk csupa olyan autóra esett, amelyekről eddig maximum statikus, bemutató jellegű anyagokat olvashattak az érdeklődők a hazai szaksajtóban. Így arra vállalkoztunk, hogy elmeséljük, mit tudnak egymáshoz képest a McLaren, a Ferrari és a Lamborghini modelljei!
NÖVEKVŐ IGÉNY
Az autókölcsönzéssel és tartós bérlettel foglalkozó Bullrent 2006-os alapítása óta folyamatosan bővítette portfólióját, egy idő után a luxus- és sportautók bérbeadása is fókuszba került. A cégvezetés szerint olyan autóparkot szerettek volna összeállítani, amely hozzáértők számára is igazán érdekes, a BMW-k, Mercedesek és Porschék mellett a Bentley, a Ferrari, a Lamborghini és a McLaren egyes típusai is megtalálhatók a felhozatalban. Szigligeti Kata, a Bullrent PR-osa szerint a pandémia alatt különösen megnőtt az igény a sportautóbérlés és az élményvezetések iránt. Így aztán a cég bővülése nem áll meg, a japán és brit vonalat mindenképpen erősíteni szeretnék, a távlati tervek között egy Nissan GT-R, illetve egy Aston Martin beszerzése is szerepel.
McLaren 650S Spider: A Formula–1 íze?
A legendás F1-es elsősorban a sebességrekordok és a Le Mans-i győzelem révén vált világhírűvé, ugyanakkor a leginkább érdekes pontja a karbon monocoque utascella. A McLaren előtt soha senki sem használt ilyen felépítést utcai autónál, amikor pedig a márka elkezdte tervezni az első új generációs modellt, az MP4-12C-t, már a fejlesztés elején eldőlt, hogy ezt a hagyományt mindenképpen továbbviszik. A 2014-2017 között gyártott 650S, az MP4-12C evolúciójából született sportkocsi is a karbon monocoque utascella köré épül. Bár a Frank Stephenson által megálmodott külső tényleg egy sajátos, semmit sem másoló karakter, az igazi show akkor kezdődik, amikor kinyitjuk a szárnyas ajtókat. Merthogy a karbon utascella olyan, mint egy kád, át kell lépni a vaskos széleit, hogy behuppanjunk az ülésbe. Tisztára mint egy versenyautó! A beltér ennek megfelelően a minimalista stílust képviseli, ami passzol is a külsőhöz, de amennyire sok a különleges megoldás, kifejezetten olcsónak ható részletekből sincs hiány. A karbonbetétes kormány és a velúrszerű, finom anyagok mellett eléggé kontrasztos az elektromos kézifék billenőkapcsolója és a napsütésben szinte leolvashatatlan, csapnivaló grafikájú kijelző.
Persze a lényeg úgyis élesben derül ki: már az üléspozíció is egyértelművé teszi, hogy itt mindent a vezetési élménynek rendeltek alá. Érces, szinte vészjósló hangon kel életre a 3,8 literes, ikerturbós V8-as, majd amikor elindulunk, visszafogott tónusra vált, a hétgangos váltó gyorsan pakolgatja felfelé a fokozatokat. Azonban a 650S így kabrióként is egy éles fegyver, az alig 1,4 tonnás súly, a milliméterre kiszámított alacsony tömegközéppont és a volán közvetlensége már az első körben nyilvánvalóvá teszi, a McLaren pontosan tudja, mitől lesz ütős egy sportkocsi.
Az erőforrás viszont meglepetéssel szolgált. A mai 500-600 lóerős turbómotoroknál nem ritka, hogy annyira szépen épül fel a nyomaték, hogy már-már a szívó egységeket idézik, ehhez képest a McLaren pont nem ilyen. Nagy gázadásra kis gondolkodási idő következik, majd hirtelen a nyakunkba zúdul a 678 Nm és a 650 lóerő. Az ember elsőre összeszorított fogakkal kapaszkodik a kormányba, de még a sokadik kigyorsítás után is brutálisnak érződik az autó. És a másik szokatlanság? A hátsókerékhajtás ellenére a 305 mm-es hátsó abroncsok szépen az útra tudják vinni az erőt, ami nyilvánvalóan elengedhetetlen ahhoz, hogy a 0-100 km/órás sprint mindössze 3,0 másodpercet vegyen igénybe.
McLaren 650S Spider
Összlökettérfogat: 3799 cm3
Hengerek/szelepek: V8/32 biturbó
Max. teljesítmény: 478 kW (650 LE) 7250/perc
Max. forgatónyomaték: 678 Nm 6000/perc
Hossz./szél./mag.: 4512/1908/1203 mm
Tengelytáv: 2670 mm
Saját tömeg: 1468 kg
Üzemanyagtank: 72 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 3,0 s
Max. sebesség: 329 km/h
Átlagfogyasztás: 11,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 275 g/km
Ferrari F12berlinetta: Autógyártás és iparművészet
Az 550 Maranello és az 599 GTB vérvonalát folytatta a 2012-ben debütált és 2017-ig kínált F12berlinetta, amely premierjekor a legdrágább sorozatgyártású Ferrari volt. Az alapáron 270 ezer eurós, orr-középmotoros gép gyakorlatilag már a gyártási ciklusa alatt legendává érett, leginkább azért, mert a Ferrari egy nagyon egyértelmű üzenetet küldött a világnak a modellel: ameddig csak lehetséges, mindenképpen életben tartják a hatalmas, V12-es szívómotort! A másik ok, amiért az F12berlinetta egy igazi ikon, hogy ez az egyik utolsó Ferrari, amelyet a Pininfarinával együttműködésben terveztek – Flavio Manzoni vezetésével egy igazi gran turismót alkottak. Természetesen az alapforma önmagában is érdekes, de nincs olyan négyzetcentimétere a maranellói gépnek, amely ne lenne izgalmas. A ködzárófény például az F–1-es autók esőfényének a mása, de említhetjük az első sárvédő és a gépháztető közé vágott nyílást is.
És amikor az ember behuppan az ülésbe, nem csökken a lelkesedés, mert itt a legkisebb kapcsolóról és bőrfelületről is azonnal árulkodik a gondos munka. Eszembe is jutott egy régi interjú, amit egy, a maranellói gyárban dolgozó hölggyel készítettek. Ő varrta a műszerfal egyik alig látható részét, amikor pedig megkérdezték tőle, hogy miért büszke a munkájára, akkor azt mondta, hogy én nem egyszerűen varrok, én egy Ferrari építésében veszek részt! Szóval a minőség és a részletekre való figyelem letaglózó, illetve a kormányba integrált váltófények és az utas elé telepített kijelző miatt le sem tagadhatná az F12berlinetta, hogy melyik gyártó terméke.
Az igazi móka azonban akkor jön, amikor megnyomjuk a nagy, piros gombot! A Ferrari olyan lassan indul be, mint amikor egy normál autóban kicsit gyenge az akkumulátor, de itt ez teljesen normális. A hagyományokhoz hűen 65 fokos hengerszöget bezáró, 6,3 literes óriásblokk a hosszú hatásszünetet követően úgy harsan fel, mintha egy karmester egyszerre adna jelet a teljes zenekarnak. A gázreakció hihetetlenül gyors, a legkisebb érintésre is megugrik az autó, az első féktávhoz érve viszont az csúszik ki a számon, hogy sosem éreztem még ilyen fékerőt a talpam alatt. Az elöl 398 mm-es, karbon-kerámia tárcsákat használó rendszerrel úgy lassítunk, mintha horgonyt dobtunk volna ki az aszfaltba. Aztán jön a kigyorsítás és az egyenes, ahol egy eszméletlen hangorkán kíséretében 740 lóerő katapultálja az autót. Az, hogy egy ekkora blokk 8700-ig forog, önmagában is nagy mutatvány, de a hétgangos, duplakuplungos váltó gyorsasága is felülmúlja a várakozást. Persze a McLaren után egyértelműen túraautós a Ferrari, futóműve nem betonkemény, kormánya alapállásban meglehetősen könnyű. Ugyanakkor a gyorsaságához az 1,63 tonnás tömeg ellenére kétség sem férhet, az aero csomag 200 km/órás tempónál 123 kg-os leszorítóerőt termel, és ha van megfelelő helyszín, az F12berlinetta akár 340 km/órával is száguldhat. Ami pedig egyesen sokkoló, hogy a gyári, fioranói tesztpályán az 1000 lóerős hibrid LaFerrarinál csak 3 másodperccel lassabb!
Ferrari F12berlinetta
Összlökettérfogat: 6262 cm3
Hengerek/szelepek: V12/48
Max. teljesítmény: 545 kW (740 LE) 8250/perc
Max. forgatónyomaték: 690 Nm 6000/perc
Hossz./szél./mag.: 4618/1942/1273 mm
Tengelytáv: 2720 mm
Saját tömeg: 1630 kg
Üzemanyagtank: 92 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 3,1 s
Max. sebesség: 340 km/h
Átlagfogyasztás: 15,0 l/100 km
CO2-kibocsátás: 350 g/km
Lamborghini Huracán LP610-4 Spyder: 10 henger muzsikája
Ez is olasz és szívómotoros, de a Huracán egy másik világ a Ferrarihoz képest. A középmotoros koncepció és az arányok miatt inkább a McLarenhez áll közelebb a Lamborghini 2014 óta gyártott V10-es modellje, amelynek magyar vonatkozása is van. Az 5,2 literes blokk Győrben készül és hazánkból viszik Sant’Agata Bolognese-be, a Lamborghinik születési helyére. De a Huracán azért is érdekes, mert a 3 modell közül kétségtelenül ez a leginkább polgárpukkasztó. Egyrészt az 1,2 méteres magasságával letaglózóan lapos, és persze itt van a jellegzetes ékforma, amely a Countach debütálása óta elválaszthatatlan a Lamborghinitől.
A Huracán azonban jóval több, mint egy olasz poszterautó. A részleteken látszik, hogy az F12berlinettához hasonlóan a tervezők szerelemalkotása, a kis logók, a gyújtási sorrendről árulkodó híres plakett, vagy a kipufogók kialakítása mind-mind mutatja, hogy nem egy átlagos autóval van dolgunk. Ami viszont a kabint illeti, a felhasznált anyagok inkább csak átlagosak, a beltér különlegességét a kapcsolók és kijelzők formai játékai adják. Amikor helyet foglal az ember a volánnál, leginkább az a meghökkentő, hogy extrém kicsi az ablakfelület, ahol ki lehet látni. A karosszéria széleiből alig érzékel valamit a sofőr, mégis nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy a Huracán kivételes autó – még ebben a mezőnyben is. Olyan balansza van, hogy a 3 közül egyértelműen ezzel voltam a legmagabiztosabb a pályán, és nem csak azért, mert a Lamborghini összkerékhajtású: a kormány és futómű temérdek visszajelzéssel szolgál. A V10-es blokk szintén nem egy átlagos darab, manapság már csak a Lamborghini és az Audi kínálatában találunk ilyen felépítésű erőforrást. Legnagyobb meglepetésemre alapjáraton olyan halk az 5,2 literes egység, hogy akár egy négyhengeres is lehetne, és még 4000-es fordulatig is egészen civilizált. Utána viszont elszabadul a pokol, és versenyautós rekedtséggel pörög fel egészen a 8500-nál közbeszóló leszabályzásig.
A szuperautók vezetéséből a legfontosabb konzekvencia is a motorokhoz kapcsolódik. Mindegy, hogy egy gran turismóról vagy egy versenypályán is ügyesen mozgó középmotoros sportkocsiról van szó, a „sokhengeres”, pörgős, atmoszferikus blokkok karaktere semmihez sem fogható. Szóval hiába hódít a turbófeltöltés, reméljük, hogy ezek az erőforrások még sokáig velünk maradnak!
Lamborghini Huracán
LP610-4 Spyder
Összlökettérfogat: 5204 cm3
Hengerek/szelepek: V10/40
Max. teljesítmény: 449 kW (610 LE) 8250/perc
Max. forgatónyomaték: 560 Nm 6500/perc
Hossz./szél./mag.: 4459/1924/1180 mm
Tengelytáv: 2620 mm
Saját tömeg: 1542 kg
Üzemanyagtank: 83 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 3,4 s
Max. sebesség: 324 km/h
Átlagfogyasztás: 14,0 l/100 km
CO2-kibocsátás: 350 g/km
