Szülőhazájában a Bakancs névre hallgat a Ceauseascu elnök rendeletére kifejlesztett, és mindössze egy évig gyártott törpeautó, a Dacia 500.
Hét évvel ezelőtt az a hír kapott szárnyra, hogy Romániában megkezdték egy új kisautó sorozatgyártását. Néhány kép is érkezett, de sokkal több nem. Aztán az autókkal kapcsolatos híresztelések lekerültek a napirendről, hogy a helyüket a politikai híradásoknak adják át. A legtöbben elfeledkeztek az akkori autóínséges időkben üdítőnek szánt apróságról, és senki nem gondolta volna, hogy e kísérlet egy darabját – évekkel később – a budapesti utcán láthatják viszont.
Meglepően tágas az utastér. Az ülések azonban nem dönthetőek, ezért a hátsó ülésekre csak akrobatamutatvány árán lehet bejutni
A hivatalos nevén Dacia 500-nak nevezett apróságot a nyolcvanas évek közepén kezdték fejleszteni. Ceauseascu elnök azt a feladatot adta ki a mérnököknek, hogy dolgozzák ki egy olyan olcsón előállítható gépkocsi terveit, amely a népautó szerepét töltheti be. Költségcsökkentési okokból azt is kikötötték, hogy lehetőleg minél több alkatrészt, illetve részegységet vegyenek át a már futó román gyártmányokból. A tervezők ól oldották meg a feladatot.
Egy „finom” részlet. A visszapillantó tükör minősége lesújtó. Ráadásul látni sem lehet benne
A motor még teljesen hazai termék, igaz, nem nélkülöz némi nemes származást. A kéthengeres léghűtésest ugyanis úgy kapták, hogy elfelezték a Citroën Visa-származék Oltcit motorját. A karburátor azonban már a Daciából érkezett – ennek megfelelően nagyobb is a kelleténél. Az indítómotor, a generátor szintén Dacia, miként a benzinszivattyú, amit egyéb meghajtás híján elektromosan működtetnek. Érdekes szerkezet a sebességváltó, amit a kétütemű Trabantoknál megszokott kilincsszerű karral lehet kapcsolgatni. A kar rudazatát a motortérbe követve ezek után nem éri igazi meglepetés a szemlélőt: a fél Oltcit-motorhoz a Trabant váltóhoz megszólalásig hasonló szerkezet csatlakozik.
Szegényes a műszerfal és kissé igénytelen a kivitele
Teljesen saját fejlesztés a karosszéria és a futómű, igaz, mindkettő a lehető legegyszerűbb. Elöl a McPherson-felfüggesztés háromszög lengőkarra támaszkodik, stabilizátornak nyoma sincs. Hátul még egyszerűbb a helyzet, két darab, két helyen ágyazott hosszanti lengőkar vezeti a kerekeket csavarrugók és hidraulikus lengéscsillapítók segítségével. A kormánymű és a fékrendszer megint Dacia-származék.
Nem épp szemrevaló az ajtókárpit
A Dacia 500 gyártását 1988-ban kezdték meg, és a forradalom után, 1989-ben hagyták abba. Az eltelt egy év alatt csaknem ötezer kisautó gördült le a futószalagokról, amelyek mindegyikét belföldön dobták piacra.
A budapesti utcán feltűnt példány érkezése is homályba vész, csakúgy, mint a kocsi már hazai élete. A forgalmi engedély szerint az apróság – hossza még a három métert se éri el – 1992-ben érkezett az országba. Ami ezután történt, az egy horrorfilm témájául is megfelelne. Először is alaposan megtörték, majd úgy-ahogy rendbe hozták. Ezután meghibásodott, de úgy, hogy hirtelen jött négy egymást követő gazdája sem tudott lelket önteni belé. Közben a vizsgája is lejárt, és így teljesen az ebek harmincadjára került, ami mély nyomokat hagyott az autó küllemén. Tavaly fordult szerencsésre a sorsa, amikor – működésképtelenül – megvásárolta egy fiatal autórajongó, Muczán Gábor. Ő nem nyugodott bele abba, hogy a kocsit nem lehet életre kelteni. Barátaival ízekre szedte a motort, és hamarosan megtalálta a hibát. Illetve a hibákat, amikből egy egész sor akadályozta a motor működését. Ilyen volt például, hogy a szelepek nem feküdtek rendesen a helyükre, a karburátor nem látta el rendesen a feladatát, és ráadásul több helyen fals levegőt szívott a félliteres kéthengeres. A javítás és a megfelelő fúvókákkal való felszerelése után a motor működni kezdett, de továbbra is csak nagy fordulaton képes vinni az alig hatmázsás autót.
Nem épp szemrevaló az ajtókárpit
A nálunk ritkaságszámba menő típus további sorsa ugyanúgy bizonytalan, mint előélete volt. Jelenlegi tulajdonosa szeretné eladni valakinek, aki folytatná tovább a már megkezdett munkát. Belegondolva, hogy az egész világon legfeljebb ötezer darab létezhet a Dacia 500-asból, talán nem is sok érte az a 80-90 ezer forint.
Gajdán Miklós
Fotó: Branstetter Sándor
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
