Az ellenfelek listája igen hosszú, a teljesség igénye nélkül elég csak a Chevrolet Aveo Sedánra, a Fiat Lineára vagy a SEAT Toledo/Skoda Rapid ikrekre gondolni. A Citroënnek ráadásul a Peugeot 301-es személyében házon belül is lesz egy riválisa. Ebben a szegmensben az egyik perdöntő az ár kérdése, a másik a csomagtartó mérete – utóbbira tudjuk a pontos választ, míg előbbit csak sejtjük…
A kemény műanyagok dacára otthonos a pult kialakítása
Egyszerű, őszinte autó a Citroën C-Elysée
A C-Elysée robusztus felépítésű, alapvetően formás limuzin, a design élőben talán meggyőzőbb, mint a fotókon. Igazán csak oldalnézetből ormótlan, ilyenkor szembetűnő a rövid első túlnyúlás és a hosszú hátsó kontrasztja. Persze a lényeg a jókora, 506 literes csomagtartó. A fedél reteszelése a távirányítóval vagy a pulton elhelyezett gombbal oldható, ilyenkor résnyire felugrik, könnyedén befér alá a kezünk.
Ha nem derékszögbe állítjuk a fedelet, az visszacsapódik – állítólag ezt a hibát a forgalmazás kezdetéig orvosolják. A lengőzsanérok kifejezetten nagy helyet rabolnak el a hasznos térből, így előfordulhat, hogy a zsúfolt raktérre a fedél nem hajtható le, vagy összetöri az útjában lévő holmit. A hátsó nyílás szűk, ez akadályozhatja a nagyobb tárgyak berámolását. A támlák 1/3-2/3 arányban osztva dönthetők, bővítéskor nem kapunk teljesen sík teret, viszont az így nyert átrakónyílás kellően széles.
A lábtér óriási, a fejtér azonban aprócska, nagyon kényelmesek a jól formázott első ülések
A hátsó lábtér fricskát ad a középkategóriás C5-ösnek, már-már pazarlóan nagy itt a hely. Kár, hogy a fejtér kissé szűkös, valódi fejtámlák nincsenek, a szélső helyekre csak amolyan integrált „dudorok” jutottak. Utóbbiak az ISOFIX pontok felső kitüremkedéseit takarják el, valós védelmet azonban nem nyújtanak. Az elektromos ablakemelő kapcsolóit a középkonzol hátranyúló végén találjuk, az ergonómia nemcsak itt, hanem elöl is kifogásolható. A villanyemelős ablakmozgató gombok a váltókar elé kerültek, nem esnek kézre, kezelésükhöz a sofőrnek le kell vennie a tekintetét az útról. A határozottan formázott, oldaltartást is nyújtó első ülések meglepően kényelmesek. A pult kialakítása esztétikus, de nagy elvárásaink ne legyenek, minden kemény, a szerelvényfal olcsó anyagokból áll. Vicces a sportos, csapott aljú kormány, erre nem feltétlenül számítanánk egy kis limuzinban.
A támla osztva dönthető, 506 literes a hátsó
A motorpaletta alján a 72 lovas, háromhengeres 1,2-es tanyázik, ennek gyártása november derekán indul, ezért ezt még nem állt módunkban kipróbálni, viszont mentünk egy-egy kört az 1,6-os benzinessel és dízellel. Az 1.6 VTi csendesen jár, 115 lóerője azonban nem valami lenyűgöző, nyomatéka magas fordulaton ébred, igazán csak jól meghajtva érezni erejét. A 92 lovas dízel kellemesebben vezethető, a 230 Nm már 1750-es fordulattól bevetésre kész, lefulladási hajlam nem jellemzi, rugalmassága dicséretes. Mindkét modell rákfenéje a pontatlan, hosszú úton járó, karcosan kapcsolható, ötfokozatú váltó – messze ez a C-Elysée leggyengébb pontja. Ami viszont örvendetes, hogy a futómű ésszerűen hangolt, jól tűri a kátyúkon, keresztbordákon való áthajtást, és kanyargós szakaszokon sem esik kétségbe, ijesztő mértékű billegéstől nem kell tartani. A pontos vételárakat egyelőre homály fedi, de az alapár vélhetően nem haladja majd meg a 3 milliót.
„Kátyúbarát” felfüggesztések dukálnak a Citroën kis limuzinjához
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
