A helikopterből származó ülés a csípőövvel együtt igazán stílusos, katonai témából szinte mindenhova jutott. A forgókapcsolót természetesen forgótár mintázza, a sebességváltó kar feje pedig repeszgránát! Fotó: Chad Burdette

A thaiföldi Heng Thammarat nagy autóbolond, aki gyerekkorában amerikai katonai konvojoknak integetett az út széléről, fiatal felnőttként pedig teljesen beszippantotta őt az amerikai autós kultúra. Amikor anyagi körülményei lehetővé tették, elkezdett kiépíteni egy komoly autógyűjteményt, ám a kollekcióban inkább a japán különlegességeket részesítette előnyben – sportautókat és egy-egy izgalmas haszonjárművet.

A japánimádat egészen addig tartott, amíg pár évvel ezelőtt meg nem pillantott egy Jeep M38A1-est. Ez volt az első, gömbölyített sárvédős változat, a későbbi polgári verziók közvetlen elődje, amelyet 1951-től a 70-es évekig gyártottak. A bangkoki megszállott elhatározta, hogy márpedig neki is lesz egy ilyen terepjárója, ám azt abszolút egyedivé varázsolja. Ez a Jeep ritka és igen keresett jószág, Thammarat azonban szerzett egy ilyen autóipari kincset, és máris kezdődhetett a munka.

Géppuskalőszerek dekorálják a szépséges V8-ast. A hajtóerőt egy 30 centivel kurtított Land Cruiser kardántengely viszi hátra

Az autót kiszélesítették és fél méterrel megnyújtották, hogy ráférjen a testesebb vázszerkezetre. Az üléseket egy Bell UH-1 (Huey’) katonai helikopterből emelték át, és igyekeztek minél mélyebbre beszerelni, hogy a tulajdonos elférjen a kocsiban – a Jeep eredeti, katonai vászontetejét ugyanis nyolc centivel alacsonyabbra húzták, igazodva a megkurtított szélvédőhöz. Az eredeti, 76 lóerős, 2,2 literes, soros négyhengeres Hurricane blokkot nem találta kellően marconának, jobbnak látta egy V8-asra bízni a katonai patkány hajtását. Itt kanyarodott vissza a japán autólegendákhoz, ám az első generációs Lexus LS400-as 4,0 literes (1UZ-FE) szívómotorja első hangzásra túlságosan finom járásúnak tűnt, így egyedi programozású Dynatek motorvezérléssel harapósabbá tették. Az egészben persze talán az a legnagyobb döbbenet, hogy mivel a tulaj nem dísznek építette, szinte naponta látni vele a mindennapi forgalomban!

A zárófények egy 1951-es Pontiacról érkeztek, az oldalankénti négy henger hangtompító nélküli, rövid gépágyúcsövet kapott