Egy autótesztnek elsősorban objektívnek kell lennie, nem jöhetnek át a szerző személyes preferenciái. Bele kell bújnia a potenciális vásárló bőrébe, az ő szemével kell nézni, az ő mérlegével értékelni. Így azonban, nyíltan színt vallva, talán tehetek annyi kivételt, hogy elmondom: számomra a Volvo V70-es képviseli a még vállalható luxus egyik mintapéldáját. Talán bárki egyetérthet azzal, hogy az autósok csupán minimális százalékának szűkös, gyenge vagy kényelmetlen egy V70-es, ugyanakkor a drágább típusok vevői is alighanem elismerik, hogy a kapott érték nem nőtt arányosan a költséggel. Ebből, no és a mégiscsak 14 milliós árból következően szigorú mérce szerint teszteltem az autót – ezekben a magasságokban már nem sok gikszer tolerálható.

Skandináv design

Az új design nagyon letisztult, nemesen egyszerű, sima felületekkel és érzéki formákkal. Ez nyilván jót tett az aerodinamikának, hiszen nagy sebességnél sem tapasztalni szélzúgást, és esőben is tiszta marad a kocsi oldala. Nem túlozták el az üvegek döntését, ezért napsütésben mérsékelt az utastér felmelegedése (fogyasztáscsökkentő tényező!) és nem túl sokat takar a szélvédőkeret. A vezetőülésből nagyon jól áttekinthető a kocsi, ennek ellenére nem értem, miért nem fért bele a büdzsébe egy tolatókamera. (Mennyit is fizetnének érte a beszállítónak? Néhány eurót…)

A „design” szó egyszerre jelent formát és funkciót. Az utóbbit illetően nagyszerű dolog a csomagtartó padlójába süllyesztett két alumíniumsín, amelyhez szilárdan le lehet pántolni a poggyászt. Fel lehet tenni elválasztó hálót is az utasok mögé. Annál indokoltabb ez a gondosság, mert kivételesen nagy, 549 kilós a teherbírás, s ha – akár csak könnyebb koccanáskor is – megindulna előre egy négymázsás pakk, arra rossz rágondolni. A Volvo biztonsága egyébként is példás, egész arzenál szolgálja a balesetek elkerülését, enyhítését.

Belül a „lebegő középkonzol” a Volvo nagy designötlete, amely valójában nem sokat ér. Ahol ülünk, onnan nem látszik, nem érvényesül, mögötte aligha kihasználható hely marad. Egy ügyes fedett rakodó jobb lenne. Ezt leszámítva tele az utastér praktikus részletekkel, s általában nagyon elegáns, gusztusos, szemrevaló minden.

Eldugott kapcsoló

Egyvalamin azonban megakadtam: soha nem mulasztom el kritizálni, ha az utas nem fér hozzá a rögzítőfékhez. A V70-esé elektromos rendszerű, kapcsolója a műszerfal bal oldalára került. A Mohácsnál két gyerekkel vízbe csúszott autóéhoz hasonló tragédiát előzhet meg, ha a kocsiban némi lélekjelenléttel bárki beavatkozhat egy pillanat alatt. Jól jöhet ez akkor is, ha rosszul lesz a volánnál a vezető. Kedves Volvo, kérem, sürgősen rakják át azt a kapcsolót a középkonzolra, a váltókar mögé!

Ezt leszámítva jeles az ergonómia. Minden kellően állítható (noha magas ülés- és alacsony volánhelyzet esetén takarásba kerül a főműszerek felső szegmense), s ösztönösen kezelhetők a funkciók. A hatfokozatú váltón öröm dolgozni, a kormány rásegítése és a fék erőszükséglete a lehető legjobb. Tipikusan olyan kocsi ez, amelyből sok száz kilométer után sem elnyűtten kászálódik elő az ember.

Nagyokat lép

Az öthengeres dízel megint a bevezetőben leírt gondolatokat juttatja eszembe. Nagyon figyelmesen hallgatom annak az érveit, aki szerint egy ekkora járműbe nem elég 185 lóerő. S elismeréssel adózom Volvóéknak, hogy nem hagyták belehajszolni magukat a ma általános teljesítményhajszába: a csúcsvariáns 238 lóereje is elhatárolódást jelent mások három-négyszázától. Ezzel a sima járású, éber, készségesen reagáló géppel remekül gyorsul és hosszú léptekkel halad a kocsi, „természetes utazósebessége”, tehát az a tempó, amely mintegy magától mindig beáll, 160 km/óra körül van. Ilyenkor az alsó régióban tartózkodik a fordulatszámmérő mutatója, és persze szerény szinten marad a fogyasztás, hosszú hatótávot biztosítva a 70 literes tank tartalmából. A tesztfogyasztás valamivel meghaladta a 9 litert, a jármű méretéhez és sebességéhez képest ez sem rossz, de meg kell jegyezni, hogy szinte nullkilométeres, vadonatúj tesztkocsit vettünk át. Körülbelül ötezer kilométer múlva bejáródik, könnyebben szalad a motor, és ennek hatása bizonyára kedvezően befolyásolja majd a litereket is.

Szem, száj ingere

A felszereltséget aligha érheti kifogás, már alapból nagyon sok minden benne van az autóban, például kiváló minőségű audioberendezés – a még igényesebbek félmilliós felárért „Premium Sound” rendszert kérhetnek. Van a kocsiban navigátor is (595 ezer Ft), a műszerfal középrészéből függőlegesen kiemelkedő képernyővel. Ennek működésével keretes írásunkban foglalkozunk. 

A Volvo V70-es minden tekintetben állja az összehasonlítást német vetélytársaival, csupán a presztízse kisebb egyesek szemében. Mások viszont éppen az esztelen proccolás hiányát értékelik benne. Ezek azonban már életfilozófiai kérdések – legyen itt vége a tesztnek, s kezdődjék az egyéni megfontolás.