Már az első próbán világossá vált, hogy a Volkswagen komolyabb szerepet szán a Jettának, mint amit elődje, a Bora volt képes betölteni. A szeles előd térkínálata alig múlta felül az akkori, negyedik generációs Golfét, vezetési szempontból jócskán elmaradt a csapotthátú alapmodelltől, formaterve a “se hús, se hal” recept alapján született, ezen tulajdonságai pedig előre garantálták viszonylagos piaci sikertelenséget. A Jetta alapvetően az amerikai piacon sikeres, sőt, ott egyenesen a legsikeresebb európai modell címét birtokolja, így érthető, hogy fejlesztői elsősorban az ottani piac igényeire koncentráltak, de mivel világautónak készítették, nem hagyhatták figyelmen kívül az európai vásárlók ízlését sem. A mexikói Pueblában gyártott típust ezért eltérő kialakítással készítik a két piacra: odaát puhább futóművek, keményebb műanyagok jellemzik, nálunk pont fordítva gondolkodnak: a futómű-beállítások sportosabbak, a beltér viszont komfortosabb hangulatú.

Erős alap

Szerkesztőségünknél elsőként az alapmodell, a Comfortline felszereltségű, 102 lóerős, 1,6 literes benzines kivitel járt. Ez a motor 13 lóerővel gyengébb, mint a közvetlen befecskendezésű 1.6 FSI, és nem hat-, hanem csak ötfokozatú kézi váltó kapcsolódik hozzá. Ezzel a manuális egységgel a legkisebb dízelben találkoztunk a menetpróbán, ahol még kifejezetten nehézkes mozgású, kelletlen kapcsolású váltónak tűnt a vadonatúj autókban. Jelenthetem, alig 1500 km alatt könnyen kezelhető, ugyan továbbra is kicsit akadozó, de egyáltalán nem kelletlen mozgású szerkezetté érett, magyarán bejáratódott. A motor halk járású, hidegben is pillanatok alatt eléri az üzemi hőfokot. Viszonylag csendes, békés

autózáshoz bőven elegendő a 3800-as fordulatszámnál kiteljesedő 148 Nm, a középső és felső tartományban pedig meglepően rugalmasan viselkedik. Na nem sportos, de pont ez a hideg józanság volt üdítő az autóban. Az egészen apró vezetői hibákat észrevétlenül korrigáló ESP, valamint a továbbfejlesztett első és a teljesen új kialakítású, több lengőkaros hátsó felfüggesztés komfortos, ugyanakkor stabil útfekvést biztosít a Jettának. Hála az első futómű megváltoztatott geometriájának, az autó orra precízen követi a kormány által kijelölt utat, a kormány zavarba ejtően pontos. Visszafelé nem túl élénk a kommunikáció, az embernek gyakorlatilag fogalma sincs róla, hogy milyen útfelületen halad, de amíg az elektronikus menetstabilizátor bekapcsolva marad, ez nem zavaró. Az egyenesfutás határozott, ésszerű sebességig a kanyarokban is semleges az autó viselkedése, gondok pedig csak akkor jelentkeznek, ha kikapcsolt ESP-vel kezdjük hajszolni a gépet. Ekkor meglehetősen határozottan jelentkezik a fronthajtású autókra jellemző alulkormányzottság, a Jettában remekül leszűrhető, hogy a háttérben vigyázó ESP milyen sok korrekciós beavatkozással teszi egyszerűbbé életünket. Elöl belső hűtésű 280, hátul 260 mm átmérőjű féktárcsákat kapott az 1,6-os (a komolyabban motorizált verziókhoz nagyobb fékek járnak), de ehhez a típushoz elegendőnek bizonyult az ABS-szel, elektronikus fékerőelosztóval és vészfékasszisztenssel kiegészített, kisebb tárcsákat dolgoztató rendszer. A hátsó lámpatestekben LED-ek jelzik a fékpedál lenyomását, a diódák nagy fényerővel, abszolút jól észlelhetően világítanak.

Szürke eminenciás

Tesztautónk optikai jellegtelenségét csak fokozta az egységesen szürke-fekete borítású utastér, ennek ellenére erőlködnöm kellett, hogy kivetnivalót találjak benne. Az ülés volt az a pont, amin változtattam volna, ugyanis a közepesnél kicsit hosszabb utakon először mindig a derekamat kezdem fájlalni. Hiába állítottam a háttámlát függőlegesbe, fekvőbe, hiába tologattam az üléslapot és csavargattam a deréktámaszt, hosszú távon mindig újrakezdődött a fészkelődés. Talán az opcionális sportülés orvosolná ezt a gondot. Az ülést leszámítva azonban csak dicséret jár a Jetta tökéletes ergonomiájú, mindenféle mellényúlást kizáró utasterének. Számtalan rakodóhely segíti tárgyaink elhelyezését, a megvilágított, hűthető kesztyűtartótól kezdve az ülések alatti rekeszeken át az akár 1,5 literes palackot is befogadó ajtózsebekig. Szemüvegtartó a plafonon, dupla tároló a középső könyöklőben – a számomra a mai napig

szórakoztató sörnyitós első pohártartó-megoldással. Pohártartóból hátra is jutott kettő, a hátsó ülés a 60:40 arányú dönthetőségen kívül sílécalagutat is tartalmaz – ez a Comfortline kivitelhez alapáron jár. A jobb oldali első ülés támlája is síkba dönthető, így különösen hosszú tárgyak is elhelyezhetők, a csomagtér 527 literjéről nem is beszélve. A komplex zsanérral ellátott csomagtérajtó bentről karral, kívülről a távirányító gombjával is nyitható. Bár nem a VW találmánya, egyik leghasznosabb funkciónak találom a billentésre hármat pislogó indexet, az esetek 9o%-ában elegendő ennyi az irányváltoztatás jelzésére.

Jó Áron, Érték Elek

Az 1,6-os Comfortline VW Jetta alapára 4 509 000 Ft. Ezért az összegért többek között megkapjuk a CD-s rádiót, a négy elektromos ablakemelőt és belülről állítható tükröket, a hat légzsákot, a Climatic légkondicionálót, a tempomatot és a rakodórekeszeket, de VW-s szokás szerint néhány igen fontos és ezen az áron igazán beszerelhetőnek tűnő dologért a zsebünkbe kell nyúlni. Az ESP 157 ezer forintos ára még elmegy, a kétoldalt külön szabályozható hőfokot biztosító Climatronic 40 ezres többlete is elfogadható, az azonban igazán érthetetlen, hogy miért kell további 42 ezer forintot leszurkolni az utasülés ledönthető háttámlájáért és a sportülések 167 ezer forintos ára is kicsit soknak tűnik. Ez a konfiguráció egymillió forinttal olcsóbb a nagyobb presztízst és valamivel jobb alapfelszereltséget kínáló azonos kivitelű Passatnál, pedig méretei és külleme alapján inkább ahhoz áll közelebb, mint az alapját adó Golfhoz. Leginkább talán egy hasonló kivitelű Skoda Octaviához hasonlítható, mind árban, mind felszereltségben. A fentiek alapján szerintem pillanatnyilag ez a VW legjobb ajánlata, hatalmas csomagtere, az anomáliák ellenére gazdag alapfelszereltsége és makulátlan kidolgozási minősége miatt. Olyannal is találkoztam, akinek egyszerűen földbe gyökerezett a lába, s csak annyit tudott kinyögni, álomautó, álomautó, majd bánatosan tovább indult távol-keleti ötajtósa irányába. Idáig azért nem mennék el, de határozottan megkedveltem.