A kifogástalan szervezés ellenére kicsit döcögősen indult dél-afrikai programunk. Két átszállást és nagyjából 16 órányi utazást követően menetrend szerint érkeztünk célállomásunkra, Durbanba. Mivel azonban a lépcső bemondta az unalmast, kis időre a repülőgépben ragadtunk. Innen a közeli Toyota-gyárba vettük az irányt. A szívélyes köszöntő után sajnálattal közölték, hogy a taxis sztrájk miatt az alkalmazottak többsége ma nem tudott munkába állni…
Tudniillik a helyközi „tömegközlekedés” errefelé úgynevezett iránytaxikon bonyolódik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember ácsorog, vagy éppen sétálgat az út mentén, s egyszer csak felveszi a járat, amelyik arra téved. Sajnos emiatt nagyon sok a (halálos) baleset. Tovább rontja a helyzetet, hogy a járműveket többnyire nem rendeltetésszerűen használják: a megengedettnél több utast zsúfolnak be a kisbuszokba, és a pick-upok platóját is előszeretettel veszik igénybe személyszállításra. Mindezt akár 120 km/órás tempónál! A kormányzat ezért egy közlekedésbiztonsági csomag bevezetését tervezi – a taxisok pedig már jó előre tüntetnek ellene.

Az üres gyár

Nos, a személyzet nélküli üzemben aznap „mínusz ötszáz” autó készült. Normál esetben ugyanis másfél percenként gurul le egy Toyota a szerelőszalagról. A Hilux mellett gyártanak még itt Fortuner hobbiterepjárót, Innova egyterűt, valamint kimondottan az afrikai piacra szánt régi és új Corollát. A Hilux–Fortuner–Innova trió érdekessége, hogy azonos alvázat használnak. Egyedül a hátsó felfüggesztés különbözik, utóbbi kettőnél a laprugó helyett kényelmi okokból tekercsrugót használnak. A költséghatékony IMV (International Multi-purpose Vehicle – többcélú világautó) modelleket a földkerekség 140 országába exportálják, nálunk egyedül a pick-up kapható.
Dél-Afrikában egészen 1961-ig nyúlik vissza a Toyota története, akkor tíz darab Toyopet Stout kisteherautót értékesítettek. Majd egy évtizeddel később nyitották meg a durbani gyárat, s a márka népszerűségét jellemzi, hogy máig huszonhétszer szerepelt az eladási listák élén. A Toyota a térség egyik legnagyobb befektetőjének számít, legutóbb például egy 106 millió euró értékű festőüzemet avattak. Ennek köszönhetően a mostani 130 ezerről fokozatosan 220 ezer darabra emelkedik az éves gyártókapacitás. Az sem mellékes, hogy közben a foglalkoztatottak száma folyamatosan gyarapodik, jelenleg 9500 alkalmazottjuk dolgozik itt. Akárcsak a Toyota többi üzemében, a minőségbiztosítás elképesztően szigorú, a gyártás során nem kevesebb, mint 120 ponton ellenőrzik a terméket.

Afrikai kalandozás

Másnap reggel Hiluxokkal indultunk a Hluhluwe-Imfoloz-i vadrezervátumba. Kívülről nem sokat változott az autó, de a gépháztető légzőnyílása és a ködlámpa divatosabbnak, erőteljesebbnek mutatja. Izmosabb is a pick-up! A töltőlevegő-hűtő alkalmazásával 102-ről 120 lóerőre emelkedett a 2,5 literes turbódízel teljesítménye, forgatónyomatéka pedig 325 Nm-re (korábban 200/260 Nm) nőtt. Így a Hilux nem csak lazábban, könnyedebben mozog, hanem életmódautó mivoltának is jobban megfelel. A jó minőségű, aszfaltozott úton kényelmesnek bizonyul a kocsi, a motorzaj nem vészes, autópályán erőlködés nélkül tartja a 130-140 km/órás tempót. A nemzeti parkban persze nem csupán a 40-es sebességkorlátozás miatt lassít az ember. Igyekszik magába szívni a vadregényes táj látványának minden apró részletét, gyönyörködik a természetben.

A következő napon „terepszemlét” tartottunk Zuluföldön. Menet közben, 80 km/órás sebességig kapcsolható a Hilux négykerékhajtása, így a legcsekélyebb gond nélkül küzdi le az akadályokat. A terepfelezőre ritkán van szükség, a méretes árkokból pedig önzáró hátsó differenciál segítségével szabadul az autó: a szerkezet minden helyzetben arra a kerékre továbbítja a nyomatékot, amelyik képes megkapaszkodni. Aki ennél is keményebb feladatok elé állítja a pick-upot, differenciálzárat rendelhet hozzá. 

Csúcsra járatva

Az új Hilux hazánkban jövő év elejétől kapható. Később a Land Cruiserből származó 3,0 literes D-4D motorral is (171 LE/343 Nm) elérhető lesz az autó. Tovább erősíti a pick-up prémiumjellegét, hogy az SR-X csúcsváltozat szériában kapja a bőrkárpitozást, a DVD-alapú, érintőképernyős navigációt, az egyedi könnyűfém keréktárcsákat és a krómküszöböket.
Az utolsó napon ezzel is tettem egy röpke próbát. Megnyugtató a háromezres változat bőséges erőtartaléka és rugalmassága, magabiztosabban előzhetünk vele. Ennek akkor van igazán jelentősége, ha testes vontatmány csatlkozik a járműhöz. Csendesebben is dolgozik a négyhengeres motor, mint a másik, a felár ellenében kérhető négyfokozatú automata sebességváltóval és a hozzá tartozó sebességtartó automatikával pedig gondtalan az utazás.