Addig is, míg ez megtörténik, üljünk a Toyota Land Cruiser V8-as változatába! Körüljárni gyalogtúra, a tetejét megnézni (esetleg tetőcsomagtartóra pakolni) csak hokedlire állva lehet, parkolóházba merészkedni kockázatos vele. Gigantikus! Nem valami fantáziadús a designja, de ez aligha számít. Eltörpülve, megilletődötten áll mellette az ember. Potenciális tulajdonosai azok közül rekrutálódnak, akiket nem tántorít el a Toyota Land Cruiser V8 közel húszmilliós ára és 15 liternyi fogyasztása. Így is 600 kilométert megy a 92 literes tank tartalmával, oxigénmentes csíkot hagyva maga után a Föld légkörében. Itt, kérem, nagyban megy minden!
Közel héttonnás szerelvény
Nem sajnálták belőle az anyagot, noha modern konstrukció veszi elejét bármiféle súlypazarlásnak. Önmagában az autó bő két és fél tonna, amihez nagyon gazdagon mért, közel hétmázsás terhelhetőség járul. Még éppen vezethető személyautós jogosítvánnyal… Hét személlyel számolva is bőven marad tartalék a poggyásznak, s ez így helyes. Ami pedig nem fér el a Földcirkáló belsejében, az utánfutóra kerülhet, amelynek megengedett tömege újabb három és fél tonna lehet!
Ennek megfelelően tágas a csomagtartó, de azért zavaró egy kissé, hogy mennyi helyet foglal el az oldalfalakra felhajtogatott két pótülés. Nagyon jó viszont, hogy a hátfalajtó alja lefelé, üveges része pedig felfelé nyílik. A lehajtott platformra akár rá is telepedhetnénk, ha nem lenne oly magasan – pakoláskor emiatt erőemelési gyakorlatokat végezhetünk a poggyásszal.
Dédelgető kényelem az utastérben
Miután a (kiszálláskor nadrágkoszoló) fellépő segítségével bejutottunk az utastérbe, tovább kísér az iménti benyomás: itt minden nagy! A férőhely, a bőrgarnitúra, a képernyő és a jól megmarkolható kilincs egyaránt. De nemcsak nagy, hanem kiváló minőségű, vajpuhán és precízen működő, kellemes látványt keltő és finom tapintású is. Luxuskocsi ez a javából! Memóriás ülésállítás mellett be- és kiszálláskor szépen felemelkedő kormánykerék szolgálja kényelmünket, rajta a műszerfali lemeztáras audio, alatta a sebességrögzítő gombjaival. Hátul persze külön szabályozhatjuk a klímát.
A navigátorról azonban tudni kell, hogy Magyarországról „részleges” térképet tartalmaz. Csak egy betű a különbség a „részleteshez” képest, de éppen itt van a kutya elásva. Nem teljesen használhatatlan, de messze elmarad egy olcsó PNA-készüléktől. Pedig ebbe az autóba olyan berendezés kéne, amelyik lehetőséget ad, hogy mikro-SD kártyán bevigyünk akár részletes topográfiai térképet, a földutakkal és egyebekkel, hiszen a világ egyik legjobb terepjárójáról van szó! Ezen sürgősen segíteni kéne…
Terepen és aszfalton is magabiztos
A Land Cruiserről tudni kell, hogy a legnehezebb viszonyok között is megállja a helyét, előszeretettel használják például sivatagi túraszervezők. 45 fokos, azaz százszázalékos emelkedőn tud felmászni, 44 fokos oldaldőlést bír, 70 centis vízen gázolhat át. Rugóútja elöl-hátul meghaladja a húsz centit, karosszériáját rugalmas, mégis szilárd létraalváz hordozza. Ám bármilyen rossz útra megyünk vele, csak szelíden ringat. Ez azt a veszélyt sejteti, hogy aszfalton viszont túl lágy lesz a futóműve – ilyesminek azonban nyoma sincs! Megteszi hatását az A-TRAC hajtásvezérlés, a VSC stabilizáló, a KDSS kinetikus-dinamikus felfüggesztés és az AVS adaptív-állítható rugózás: a műútra térve jelleget vált az autó. Nem dől, billeg vagy hintázik, úgy fekszik, ahogy kell. Nagyon biztos érzést ad, szinte elandalít, de azért résen kell lenni, mert kanyarban igencsak érződik a tömege.
A V8-as dízelmotor egy álom. Gombnyomásra indul, szinte hangtalan, no és iszonyú erős. Vehemensen gyorsítja a hatalmas járművet, kétszáz feletti sebességre képes (borzalom!), és általában olyan fickósan viselkedik, hogy eszünkbe sem jut kézzel váltogatni az automatát, hogy nagyobb tempóra sarkalljuk. Megy ez magától is, mint a szélvész! Rohanhat a nyúl, ahogy akar, a masztodon lazán, hétmérföldes léptekkel elcammog mellette. Kerül, amibe kerül, az embernek óhatatlanul olyan érzése támad, hogy kapott valamit a pénzéért.
